Most jelent meg egy review a Current opinion in otolaryngology & head and neck surgery-ben a transoralis lézeres gégeműtétek határairól, hogy mikor érdemes így operálni, és mikor nagy a rizikó, hogy inadekvát műtétet végzünk, ha így, és nem külső behatolásból tárjuk fel a gégét. Valójában teljesen logikus a dolog: akkor szabad csak transoralis lézeres műtétet végezni, ha mindent jól látunk. És mi az, amit nem látunk jól? Ez is adja magát: a comissura anteriort sokszor nem látjuk jól, főleg a cranialis, de a caudalis terjedésű tumor esetén nem biztonságos a transoralis látvány. Szintén nem látjuk jól a retrocricoid régiót sem. Emellett pedig a pre-piglotticus régió érintettsége az, amit egy darabig még uralhatunk, de aztán ott is eljöhet az a pillanat, amikor már nem tudunk jól ráfordulni a tumorra, pláne, ha megfelelő biztonsági zónát szeretnénk, márpedig azt illene. A cikkírók szerint éppen ezért csak T1-2 glotticus és supraglotticus tumor esetén ajánlható szinte feltétel nélkül a transoralis lézeres rezekció, míg T3 tumorok esetén csak olyan lokalizációban, amit jól elérünk, tehát nem a feljebb felsorolt régiók esetén.

Ezt a transoralis lézeres műtét kontraindikációs problémát a da Vinci robot viszont helyből megoldja. Robottal kifejezetten nagy és rossz elhelyezkedésű tumorokhoz is hozzá lehet férni, bár ott is van egy limit, ami felett egyszerűbb kívülről feltárni.