Ugyan már kifelé megyünk a strandoláshoz kötött hallójárat-gyulladás szezonjából, de múlt héten még volt egy óriási roham a betegek részéről, ami miatt érdemes erről írni. Konkrétan az antibiotikum kérdése az, amit most érdekesnek gondoltam, mert miután bőven 100+ feletti beteget láttam primeren vagy kontrollon ezzel a problémával, több betegnél nem sikerült rájönnöm, hogy miért kapott antibiotikumot, míg másoknál azt nem értettem, hogy miért nem kaptak. Szerencsére nem annyira sok betegnél volt ez kérdés, de azért előfordult. Fontos dolog, mert a hallójárat-gyulladást elsősorban helyileg kell kezelni, nem pedig szisztémásan, tablettás vagy vénás formában. Általában ugyanolyan jól és gyorsan gyógyul antibiotikum nélkül is, és így el lehet kerülni a mellékhatásokat, főleg a hasmenést. Emellett a rezisztenciát sem növeljük feleslegesen, tehát közegészségügyi vonatkozása is van. Arról nem beszélve, hogy a leggyakoribb kórokozók a Staphylococcus aureus és a Pseudomonas, és főleg ez utóbbinál elég nagy a rezisztencia, tehát a megfelelő antibiotikum választása sem magától értetődő, bár empirikusan az amxocillin-klavulánsav az elterjedt. Persze amúgy nyilván a betegnek abból a szempontból előnyösebb lenne az antibiotikum, hogy nem kell a fájdalmas hallójáratba még gézcsíkokat is dugni, de akkor sem ez az út. Ezt így meg is írta a tavaly megjelent USA ajánlás, amiről már írtam ITT.
Ugyanakkor mégis szükség van néha tablettás antibiotikumra is. De hogy mikor, az azért nincs rendesen összeszedve, legalábbis szerintem. Például a fenti USA ajánlásban csak azt írják, hogy ha 48-72 órán belül nem hat a lokális kezelés, csak akkor szükséges antibiotikum, vagy ha a fertőzés "elhagyja" a hallójáratot. De mit is takar ez? Ennél már egyértelműbben van leírva egy tavalyi ausztrál cikkben, mert ott azt írják, hogy ha szisztémás jelek, panaszok is vannak, azaz láza lesz például a betegnek. És én így tanultam annak idején, hogy ha úgy jön a beteg, hogy lázas, akkor van értelme antibiotikumnak, mert ténylegesen gyorsabban gyógyul, mint ha csak helyileg kezelnék. Ez a gyakorlat nekem bevált, és ezt jól kiegészíti az USA ajánlás is, tehát olyan esetben is adok antibiotikumot, amikor már 3-4 napja kezeljük a beteget helyileg, de nincs érdemi előrelépés. Illetve van még egy harmadik kategória, ez az inzulinfüggő cukorbetegek otitis externája. Náluk általában azért adok antibiotikumot, hogy elkerüljük a malignus externa kialakulását. Mondjuk itt azért egyénileg mérlegelek, és ha még alig látszik eltérés a fülben, csak elkezd fájni, azért megpróbálom helyileg megoldani, de szoros megfigyeléssel, napi kontrollal. Egyébként viszont másnak nem adok antibiotikumot.
