A fontanellákat 1870-ben Zuckerkandl írta le, és ezek az arcüreg belső falának azon felületei, amelyet nem borít csont, azaz a processus uncinatus. Az elülső fontanella a processus uncinatus előtt és alatt, míg a hátsó fontanella a processus uncinatus farka mögött helyezkedik el. Előfordul, hogy a fontanellákon egy vagy több lyuk van, melyeket az arcüreg járulékos szájadékainak hívunk. Pl. a Wormald-féle FESS könyv szerint kb. 10%-a a népességnek érintett ebben az ügyben, tehát nem ritka jelenségről van szó.

A fontanellákon lévő extra arcüregi járatokkal két probléma is lehet. Egyrészt nazálendoszkópia vagy FESS műtét során össze lehet keverni a természetes szájadékkal, és azt is hihetjük, hogy jól működik az osteomeatalis egység, mert jó a drainage, van lyuk, miközben nem is azt látjuk, amire gondolunk. Másrészt előfordulhat, hogy a természetes szájadékon át kiürülő arcüregi nyák a fontanella lyukon keresztül visszafolyik az arcüregbe, így a nyák egy zárt körforgásba kerül, és hozzájárulhat a krónikus sinusitis kialakulásához. Emiatt műtét során a fontanella nyílásait egybe kell nyitni a természetes szájadékkal.

Van viszont pozitív dolog is a fontanellákban. Például az első fontanellán át uncinectomiát lehet végezni, így egy szűkebb felső infundibulum esetén kisebb eséllyel gyalogolunk át a lamina papyraceán az orbitába.