Most ér véget Kerepestarcsán a facialis - recurrens - accessorius idegfunkció megőrzésről és helyreállításról szóló kurzus. Bár még csak az első ilyen kurzus volt, nem nagyon volt gyermekbetegség érzésem, és az is nagyon jó, hogy van cadaver gyakorlat. Persze mivel mi fül-orr- gégészek eleve kevesen vagyunk (és egyre kevesebben...), a hallgatóságban rezidensektől kezdve az öreg szakorvosokig, főorvosokig mindenki előfordult, ennek megfelelően egyes előadások inkább csak a kezdőknek szóltak, míg más előadások az adott beavatkozásokat már eleve nagy számban végzőknek volt csak emészthető, hasznos. De ez van, el kell fogadnunk, erre nincs jelen helyzetben megoldás, attól még rendben volt a kurzus. Ugyan csináltam jegyzeteket, de nem akarok spoilerezni (aki többre kíváncsi, jövőre menjen el :-) ), úgyhogy csak 2 gondolatot osztanék meg.
Gerlinger professzor úr felhívta a figyelmet, hogy a Bell paresises betegek 15-20%-ánál nem következik be spontán -vagyis konzervatív kezelésre- teljes gyógyulás, és az ilyen esetekben segíthetne az arcideg műtéti feltárása. Ezzel csak annyi a gond, hogy úgy néz ki, a mastoidectomia nem elég, mivel a probléma 96%-ban a belső hallójárat intracranialis bejáratánál van. Ez pedig csak idegsebészeti feltárásból, craniotomiából érhető el, és a műtét jellegéből, helyéből adódóan pedig a hallásvesztés (cochleasérülés, esetleg a VIII-as agyideg sérülés) benne van a pakliban. Professzor úr vezette a cadaver gyakorlatot, ahol ezt a feltárást meg is mutatta, le is fényképeztem a preparátumát:
Jobb temporalis csont felülről, a középső skála felől, a belső hallójárat teteje már el van fúrva, alatta az idegek duraborítása látszik. A nyíl a meatalis foramenre, a Bell paresis epicentrumának helyére mutat, a kürettkanállal pont ez került feltágításra. Itt van egy kb. 0.7mm-es szűkület, amit a Bell paresis esetén bekövetkező idegduzzanat már nem bír el. Szóval a terápiarezisztens Bell paresisre lehet megoldás, csak az egy rizikós idegsebészeti műtét.
Egy másik érdekességet Boér főorvos úr mondott: 25 éves korban a népesség kb. 10%-ában lehet pajzsmirigygöböt találni, ami elég nagy szám, de ezzel a statisztikával le lehet szerelni a túlságosan aggódó beteget. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni a pajzsmirigy göbökkel, de egyáltalán nem ritka. Az életkor előrehaladtával ez az elváltozás pedig még gyakoribbá válik, 70 éves korban már 55%-ban fordul elő, tehát az idősebbek több, mint fele érintett.
Persze nem csak a fenti két dolog volt említésre méltó, de nem írok többet, inkább ajánlom, hogy a következő kurzusra minél többen menjenek el!
