Az orrcsepp helyes használatának kérdése szerintem fontos, pláne a gyerekek esetében. Hiszek benne, hogy például egy gyulladt-duzzadt orrmandula esetén később műtéti kérdést eldöntő lehet, hogy valaki hogyan cseppent, hogy tartja a fejét. Azért írok róla, mert úgy vettem észre, hogy nagyon sokan nem tulajdonítanak ennek jelentőséget, és ez baj. Az, hogy ül a gyerek, hátrahajtja a fejét, és becseppentek, az nem elég. Akkor a folyadék csak az orralapon fut végig, aztán a lágyszájpad mögött lemegy a torokba anélkül, hogy az orrüregi nyálkahártyafelszín nagy részével (pl. alsó orrkagylók), vagy a melléküregek szájadékaival, illetve az orrmandulával érdemben találkozna.

Erre az ábrára berajzoltam zölddel, hogy hova kellene eljutni az orrcseppnek, és piros nyíllal, hogy hol folyik végig, ha csak szimplán hátra van hajtva a fej:

De hogyan tartsuk a fejünket / a gyerek fejét a megfelelő cseppentéshez? Sok pozíciót ajánlanak, erről találtam egy jó ábrát:

(képforrás: patient.co.uk)

A felső az a pozíció, ami nem megfelelő, a többi elvileg jó, bár szerintem az alsó a legtutibb, és kényelmi okok miatt is általában a háton fekvést javaslom, majd onnan lelógatni az ágy végén a gyerkőc fejét (vagy a sajátunkat). Amit persze könnyű mondani egy bölcsis vagy ovis korú gyereknek, de aztán sokszor annál nehezebb. Nálunk egészen mostanáig úgy zajlott a cseppentés, hogy én hasaltam a vörösen ordító gyereken, miközben feleségem próbált cseppenteni. Aztán valami egyszercsak megváltozott, pedig kb. ugyanúgy ugyanazokat mondtuk neki, és most már engedi (2 éves és 2 hónaposan), sőt pl. a porszívózást magának csinálja. De akár engedné, akár nem, ez sajnos nem a gyerekek kíméletéről szól, mert inkább egy kis ordítás a cseppentésnél, mint éjjel egy befulladás, vagy később egy fülfelszúrás, esetleg orrmandulaműtét.