Tegnap egy nagyon érdekes cikket olvastam, amit dán kollégák a Journal of Cardiovascular Pharmacology and Therapeutics-ben jelentettek meg. Kiderült, hogy a tervezett, rutin mandulaműtét során jóval nagyobb eséllyel alakul ki bacteriaemia (kerülnek baktériumok a vérbe) a mandulákból, mint a mandula körüli tályog esetén sürgősséggel végzett ún. a chaud ("azon melegében") mandulaműtét során.

A cikk alapján egy olyan -téves- következtetést is le lehetne vonni, hogy a sima, rutin mandulaműtét akár veszélyesebb is lehet, mint az a chaud tonsillectomia. Ezt ugyanakkor egyrészt cáfolja az, hogy a nemrég megjelent USA ajánlás szerint a műtét körül vagy után rutinszerűen adott antibiotikumnak nincs semmi pozitív hatása a műtét utáni felépülésre. Ezt számos, ezzel foglalkozó prospektív kutatás összegzése alapján mondták ki. Másrészt a cikkben leírják, hogy a kimutatott baktériumok minden esetben érzékenyek voltak az amoxicillin-klavulánsav kombinációra (Augmentin, Aktil, Forcid, stb.). Tehát nem valami uralhatatlan szeptikus állapotot idéz elő a mandulaműtét, amit valójában az évtizedes-évszázados gyakorlati tapasztalatok önmagukban is megerősítenek, úgyhogy szinte felesleges is írni róla.

Ugyanakkor érdekes kérdés lehet, hogy azért volt-e kevesebb baktérium a tályogos betegek vérében, mert már antibiotikumot kaptak, vagy pedig más okot kell keresni? Ilyen más ok lehet a tályog fala. Ezt viszont meg lehet cáfolni azzal, hogy a tályog jellemzően egyoldali, tehát a másik mandula körül nincsen ilyen fal, így onnan még mehetnének bacik a vérbe. Én emiatt az antibiotikumra szavazok. 

Mindenesetre látszik, hogy a mandulák megfogása, préselése a műtét során, vagy maga a preparálás az erek megnyílásával, majd égetésével vagy lekötésével simán mérhető bakteriális inváziót okoz az érrendszerben. Még jó, hogy ilyen jó az immunrendszerünk, hogy a beteg ebből gyakorlatilag sohasem érez semmit...