Most olvastam, hogy jópár olyan gént sikerült azonosítani a nyálmirigyekben, ami a mirigyek ritmikus, napszakhoz kötött működését befolyásolja. Az általuk kódolt fehérjék, ion- és vízcsatornák, markerek mind a normális nappali-éjszakai (fény-sötét) körülmények között szabályozott, változó működést mutatnak, de teljes sötétségben is hasonló módon zajlik a nyálelválasztás. Próbáltam utánanézni, hogy mióta is tudunk erről az egész cirkadián ritmusú működésről, és egy 1971-es Journal of Physiology cikkig tudtam visszamenni. Ebben leírják, hogy nem stimulált parotisban a nátrium és a klór szekréciója mutat napszaki működést, míg stimulált mirigyben a kálium, a kálcium és egyes fehérjék kiválasztása is változik. Egyébként a szájüreg hőmérséklete is napszakhoz kötött.

Twitteren is kiposztoltam ezt a belső órás cikket, és @Hearing_Library reagált rá egy másik tanulmánnyal, amiben a Parkinson betegek fokozott nyáltermeléséről van szó. Ez a tünet is napszaki eltérést mutat, így akár az sem kizárt, hogy a Parkinson betegségnek a nyálproblémái akár az óraműködés befolyásolása kapcsán alakulhatnak ki.