Múlt héten a Medical News Today-ben írtak arról az érdekes kutatásról, amelyre pénteken a Fauquier ENT blogon már reagáltak is. Philadelphiai kollégák nemrég úgy találták, hogy az orrdugulás, mint érzet, nagyon szoros összefüggésben van a belélegzett levegő hőmérsékletével és páratartalmával. Minél melegebb és párásabb a belélegzett levegő, annál inkább dugultnak érzi a beteg az orrát. Sőt. Nem is igazán ez a megfigyelés az érdekes, hanem az, hogy arra jutottak, hogy maga az orrnyálkahártya hőszabályzó funkciójának a nem megfelelő működése is vezethet az orrugulás-érzethez, fizikai akadály nélkül. Tehát a hő és a pára nem (csak) mint független, külső paraméter játszik szerepet, hanem ezt a nyálkahártya működése relativizálja. Ha például beteg a nyálkahártya (krónikus sinusitis vagy rhinitis), akkor nem tud elégséges hőt leadni, ezt érzékelik a "cool sensor"-ok, ami a betegben az ötös agyideg (n. trigeminus) segítségével orrdugulás-érzetet kelt.

A Fauquier blogon jó példának hozza fel Michael Chang az "empty nose" szindrómát, amit így jól meg lehet magyarázni. Empty nose, azaz "üres orr" szindrómáról akkor beszélünk, ha a betegnek valamilyen oknál fogva radikális orrműtétet kellett végezni, sok mindent el kellett távolítani (pl. orrkagylók, arcüreg fala, stb.), mégis dugultnak érzi az orrát. A kutatás alapján akár ilyenkor is a hőleadás nem megfelelő volta vezethet a dugulás érzethez, ami a csökkent nyálkahártya-felület miatt lehet.

Szerintem ez egy óriási hír, tetszik!