Heinrich Károly kollégám a Mentők blogon egyszer írt egy nagyon jó összefoglalót az orrvérzésekről, sok jó ábrával. Ott a hozzászólások között szó volt az első és hátsó orrvérzések közti különbségről. Már régóta szerettem volna írni a Bellocq szerinti tamponálásról, ami a hátsó orrvérzések ellátására szolgál. Durva beavatkozás, senkinek sem szívesen teszünk be ilyet. De bizonyos orrvérzések esetén nem lehet máshogy megfékezni a vérzést, mint ezzel a módszerrel. Ilyenkor az ember előlről-hátulról "bedugózza" az orrüreget.

Ennek sajátos procedúrája van, ezt le is rajzoltam 4 lépésben:

1. lépés:
Az orron keresztül levezetünk valami gumis, rigidebb csőszerűséget, amit aztán a garatban elkapunk, és kihúzzuk a szájon keresztül. Ez általában egy katéter vagy egy tápszonda-szerűség szokott lenni. A vezetőnek használt cső egyik vége a páciens orrából, a másik a szájából lóg ki. Ez sajnos ilyen...



2. lépés:
A csőre rákötünk egy ún. Bellocq tampont, ami egy nagyon keményre gyúrt gézgombóc, melyről két irányba madzagok lógnak le. Az egyik ilyen madzaggal kötjük rá a csőre, melyet az orr felé visszahúzunk. A tampon így először bekerül a szájba (huh), utána a garatba, majd fel az orrgaratba.



3. lépés:
A Bellocq-féle tampont az orr felöli madzagnál fogja erősen behúzzuk az orrüreg hátsó, szűk részébe, a choanába. Ennél a pontnál még a legedzettebb betegek is minimum felszisszennek a fájdalomtól.



4. lépés:
A Bellocq tampont továbbra is feszesen tartva (ehhez asszisztens is kell), az orrüreget teljesen kitamponáljuk ún. réteges tamponálással, majd a Bellocq tampon kilógó madzagját az orrbemenetnél egy szintén keményre gyúrt gécgombócra kötjük, hogy ne essen hátra a torokba, és feszes maradjon a rendszer. Ez kritikus pont! Ha lazul a madzag a réteges tampon vagy a külső gézgombóc megkötésekor, az egész művelet hiábavaló volt. Ami nem túl jó hír a betegnek...



A tampont 48-72 óra múlva szoktuk elkezdeni leszedni, első körben az orrgarati gombócot vesszük ki szájon keresztül. Másnap a réteges tampon kb. felét szoktuk kivenni, majd 3. napon a maradékot. Általában ez elegendő tamponálás szokott lenni ahhoz, hogy az adott ércsonkból többet ne vérezzen a beteg.

Az orrvérzés okairól egyébként már én is írtam ITT, sőt, egy ritka okról is, ami orrvérzéshez vezetett: egy piócáról.