Szájzárnak (trismus) nevezzük azt a jelenséget, mikor a beteg valamilyen kóros állapot miatt nem képes megfelelő mértékben kinyitni a száját. A szájzár különböző fokban jelentkezhet, az enyhe szájnyitási nehézségtől a teljes szájzárig. Létezik egy 4 fokozatú skála ennek mérésére, attól függően, hogy a beteg felső és az alsó metszőfogai között mekkora a távolság, mikor teljesen kinyitja a száját:
1.: 4-2.5 cm-ig tudja nyitni a beteg a száját
2.: 2.5-1 cm-ig
3.: 1-0 cm-ig
4.: teljes szájzár
A szájzár mértéke általában összhangban van az alapbetegség súlyosságával. Ez egyúttal a 22-es csapdája is, hiszen minél komolyabb baj okozza a szájzárat, annál fontosabb lenne minél előbb megoldani a problémát. Viszont minél kevésbé tudja a beteg nyitni a száját, annál nehezebb kideríteni a kóros állapot forrását, pláne megoldani azt. Ezért ez az állapot nagyon komoly diagnosztikus és terápiás kihívást is jelenthet.
Számos betegség vezethet oda, hogy a beteg korlátozottan tudja csak kinyitni a száját:
- Fogászati eredetű gyulladások, beleértve a fogproblémák miatt létrejött felső vagy alsó állkapocs csontállomány gyulladását is
- Az állkapocsizület betegségei: gyulladása, arthrosisa, rossz harapás miatt bekövetkező kopása, reumatoid arthritis
- Trauma: felső vagy alsó állkapocs törése, izület környéki egyéb törések, izületi ficam
- Fokozott izomtónus: epilepszia, egyéb központi idegrendszeri károsodás (tumor, agyhártya gyulladás), tetanusz
- Állkapocsizület környéki daganatok: szájüregi-, garat-, nyálmirigy-, bőrdaganatok, nyirokcsomóáttétek, daganatkezelést követő hegesedés (műtét vagy sugárkezelés miatt) - Szájüregi- vagy fogászati beavatkozást követően létrejött szájzár
- Veleszületett izületi eltérések
A szájzár tehát mindig csak egy tünet, emögött valamilyen más, általában nem annyira banális betegséget kell keresnünk. Az alapbetegség gyógyításával a szájzár is szűnni szokott, bár szinte sohasem azonnal.
(forrás: Becker, Naumann, Pfaltz: Ear, Nose, and Throat Diseases, 1994, Georg Thieme Verlag)