Egyre több a szénanáthás beteg, ennek számos lehetséges oka van, amikről már írtam ITT, ITT, és ITT is. Nagyon rossz dolog, mivel a rendelkezésre álló kezelési lehetőségekkel egyelőre inkább csak többé kevésbé panaszmentességet tudunk garantálni, mintsem a teljes gyógyulást, bár az immunterápia egyre ígéretesebb. Ráadásul bár alapvetően ártalmatlan betegségről van szó, mégiscsak akár halálhoz is tud vezetni.

Szóval gond, mert kezelés nélkül a betegek orra folyik, dugul, tüsszögnek, szemük viszkethet, éghet, torkuk kaparhat, köhöghetnek, stb., és ezek erősen leronthatják az életminőséget. Képzeljük el ugyanezt egy szerencsétlen kisgyerek esetében! Alig élt mondjuk egy évtizedet eddig, és már is sikerült egy krónikus nyavalyát összeszednie, ami megkeseríti a mindennapjait. Ráadásul náluk felmerül egy speciális vonatkozása is az allergiás náthának. Koreai kollégák publikáltak egy Plos ONE cikket arról, hogy a kezeletlen allergiás gyerekek nem képesek úgy figyelni, mint az egészségesek. Szóval annyira zavaró lehet az allergia, hogy az iskolai teljesítményt is mérhető módon leronthatja. Most elképzelem, hogy a gyerek otthon le van teremtve a rossz jegyek miatt, miközben nem képes figyelni, mert úgy viszket az orra... Jó hír viszont, hogy a tanulmány szerint egy év kezelés és lehetőség szerinti panaszmentesség elérése után ez a helyzet jelentősen javult, tehát azért az ügy nem reménytelen.

Ami viszont mégiscsak rossz hír ebben, hogy nem ritka, hogy valaki azért nem szed gyógyszert, mert nem telik rá. És hát az alacsony jövedelműek nagyobb eséllyel az alacsonyabb iskolázottak közül kerülnek ki, aminek alapja az iskolai teljesítmény. Itt tehát egy 22-es csapdája lehet, amire nehéz megoldást találni. És emellett még ott van a betegcompliance kérdése is, ami egy gyermek esetében beteg és szülője együttes compliance-t jelent.