Múlt csütörtökön Tóta tanárnő tartott a rendelőben egy házi up-to-date fejtágítást a fül- orr- gégészeti gócokról, és akkor jutott eszembe, hogy egy erről szóló bejegyzést már két éve, a blog indulásakor kellett volna írnom. Már az arcüreg röntgen és CT góckutatásban betöltött szerepéről is írtam, pedig először tisztázni kellett volna, hogy egyáltalán mi is az a góc. Egy rendkívül érdekes, vitatott, sőt, élesen támadott témáról van ugyanis szó, ami a magyar, de az egész európai és távol-keleti fül- orr- gégészetben nagyon fontos szerepet játszik.

A probléma ott kezdődik, hogy a gócot, mint fogalmat, az angolszász szakma egyszerűen nem ismeri (el). Ha egy amerikai fül- orr- gégészt megkérdezünk a gócokról, akkor jó esetben tudja, hogy mit értünk ez alatt, csak nem hisz benne. De az is lehet, hogy nem is érti, hogy miről beszélünk. Ezt személyesen is megtapasztaltam az amerikai előadóknál Salzburgban, mikor a mandulaműtét indikációiról volt szó. Ehhez képest a távol-keleti, japán, koreai, valamint az európai szakirodalom tulajdonképpen evidenciaként kezeli a gócok létét. A világ fele szerint nincs ilyen, a másik fele szerint meg van. Kicsit hendikeppel indul ez a téma...

Hivatalos definíciója sincs a gócnak. Talán leginkább úgy lehet leírni, hogy körülírt gyulladás egy szervben, ami távoli, vele direkt kontaktusban nem lévő másik szerv(ek)ben okoz panaszt, megbetegedést, vagy erősít fel egy már meglévő betegséget. Hozzá szokták tenni, hogy ez autoimmun, allergiás, vagy egyéb más, de immunológiai mechanizmussal történik. Szintén hozzá lehet tenni, hogy elsősorban (kizárólag?) olyan szervben jöhet létre góc, amelyben kialakulhat lezáródott üregrendszer. A fül- orr- gégészetben ilyen például az arcüreg, a torokmandula (a mandula cryptái, azaz üregrendszere miatt), vagy a középfül ürege. Nem fül- orr- gégészeti gócok lehetnek elvileg a fogak, epehólyag, vese, húgyhólyag, vakbél, vagy a prosztata. Góc okozta másodlagos panasz/betegség pedig kialakulhat a bőrben, izületekben, szemben, esetleg szívben, talán a hajhagymákban is, feltéve, ha nem vagyunk angolszászok.

A felsorolásból látszik, hogy a fül- orr- gégészetben alapvetően 3 gócot, azaz inkább gócpanaszt okozó betegséget tartunk számon: az idült mandulagyulladást, az idült arcüreg- vagy egyéb melléküreggyulladást, és a krónikus középfülgyulladást, legalábbis a lyukas dobhártyás ÉS folyós fület. Tehát például egy száraz dobhártyaperforáció nem minősül gócnak.

A krónikus mandulagyulladás megítélése elég szubjektív dolog. Visszatérő mandulagyulladások, emellett heges, kötött mandulák, mellső garatíveken pír, és pozitív exprimációs lelet, azaz mikor híg gennyet lehet kipréselni a mandula állományából lehetnek a krónikus mandulagyulladás jelei. A beszáradt, sűrű, kinyomható, fehér detritus, főleg, ha csak kevés van, nem jele a krónikus gyulladásnak. A krónikus mandulagyulladás diagnózisa jó lenne, ha objektív alapokon nyugodna, mivel ez a probléma csak a mandulák eltávolításával oldható meg. Erre azonban egyelőre nincs megoldás.

A krónikus arcüreggyulladás esetében már más a helyzet. Itt képalkotó elég jól meg tudja mondani, hogy van, vagy nincs gócpanaszt okozó betegség. Orrmelléküreg röntgen is hasznos lehet ebben a kérdésben: homogén teljes fedettség, vagy nívó mindenképpen felveti a góc gyanúját. A CT pedig még részletesebb diagnosztikát tesz lehetővé. Ugyanakkor fontos tudni, hogy pl. röntgenen a fátyolozottság, illetve a néma arcüregi ciszta nem góc! A gócpanaszt okozó melléküregbetegséget a mandulához hasonlóan műtéttel lehet megoldani, a lezárt arcüreget ki kell nyitni.

Az idült középfülgyulladásról már írtam pár sorral feljebb, de azért még egyszer leírom: csak az az állapot minősül gócnak, mikor a dobhártyaperforáció mellett fülfolyás is van! A fülfolyást magát egyébként alkalmilag helyi kezeléssel meg lehet szűntetni, viszont hosszú távon érdemes befoltozni a lukas dobhártyát, pont a későbbi fertőződés elkerülése céljából.

Végül +1 gócról érdemes még szót ejteni: ez az orrmandula. Szerintem jóval ritkább, mint bármelyik fenti betegség, mivel helyi problémát, panaszt gyakorlatilag mindig okoz egy gyulladt és megnagyobbodott orrmandula, ezért az orrmandula betegségeit hamar kezelni szoktuk. Ezzel együtt előfordulhat, és talán inkább felnőttekben gondolnám gyakoribbnak, bár erre vonatkozó felmérésről nem hallottam.