Érdekes kérdést járnak körül tajvani kollégák a friss American Journal of Otolaryngology-ban. A majdnem 600 beteg bevonásával végzett kutatásukban a második primer daganatot vették górcső alá. Azaz olyan betegeket vizsgáltak, akiknek egy előző fej-nyaki laphámrákot követően egy másik daganat is kialakult a szervezetükben, olyan, ami nem az első daganat áttéte. A kérdés az volt, hogy van-e valamilyen, az első daganattal összefüggésbe hozható minta a második daganat megjelenését, elhelyezkedését illetően.

Úgy tűnik, van.

Ugyanis a gégerák miatt korábban kezelt betegekben nagyobb eséllyel alakult ki később valamilyen alsóbb légúti daganat, míg az algarati rák miatt kezelt betegeknél pedig valamilyen tápcsatorna tumor. Így jön ki a "légúti tengely" és a "tápcsatorna tengely", mivel a gége a légutak, míg az algarat a tápcsatorna része.

Nekem elsőre a cikk alapján kapásból az alkohol és a dohányzás jutott az eszembe. Hiszen ismert tény, hogy a dohányfüst a légutakban (gége, tüdő) hajlamosít rosszindulatú daganatra, míg az alkohol a tápcsatornában (algarat, nyelőcső, gyomor). Csak így együtt eddig nem nagyon vizsgálták. Nyilván azért a környezeti hatásokra ráépül még a genetikai háttér is, hiszen valaki 60 évig napi 2 csomag cigit elszív, és kutya baja, legalábbis nem lesz daganata, míg másnál egy szál cigaretta sem kell a tüdőrákhoz. A fontossága abban rejlik a cikknek, hogy ez alapján valamennyire lehet jósolni, adott esetben még célirányosabban szűrni a gége- és algarati daganatot túlélt betegeket.

Egyébként adalékanyagként: az algarati rák után nagyobb eséllyel alakult ki második primer tumor, és hamarabb is, mint egy gégerák után.