(Az illusztrációt mesterséges intelligencia rajzolta: aigreem.com)
Ez az egész bejegyzés úgy indult, hogy olvastam azt az új OTO Open összefoglaló cikket, amiben azt boncolgatták, hogy vajon mennyi idővel ajánlott stapedotomia után repülni (Flight After Stapes Surgery: An Evidence-Based Recommendation), mivel nincs egyetértés a fülsebészek között ennek kapcsán. Az aggodalom oka, hogy a repülőn jellemző megváltozott nyomásviszonyok nem okozzák-e a gyógyulási szakban a protézis elmozdulását. Ami ha befelé történik, akkor szédülni fog a beteg, ha pedig kimozdul, akkor hosszú távon vezetéses halláscsökkenés marad vissza, vagyis alakul ki ismét. Emellett perilympha szivárgás is létrejöhet, ami szenzorineurális halláscsökkenéshez vezet, ami aztán vagy megjavul, vagy nem. Aztán ebben a cikkben a búvárkodás is előkerült, ahol meg már nem is annyira az a kérdés, hogy mennyivel a műtét után lehet búvárkodni, hanem hogy lehet-e egyáltalán bármikor. A mélytengeri búvárkodás során még drasztikusabban alakulnak a nyomásviszonyok, mint a repülésnél, ami egy már a stapedotomia után meggyógyultnak nyilvánítható fül esetében is kérdésessé teszi, hogy merhet-e a beteg ilyen jellegű sportot űzni.
Fontos általános orvosi alapvetés, hogy a gyógyulási folyamat személyre szabott, és nem tudjuk megmondani, mikor következik be. Persze a korábbi évtizedek megfigyeléseire, saját és mások által megosztott tapasztalatokra alapozva be tudunk mondani egy kellően távoli időpontot, mondjuk jelen esetben általában 2 hónapot. És mi van akkor, ha valójában a gyógyulás ebből a szempontból már átlag 1 hónap után megtörténik? Vagy nem is kell tökéletesen meggyógyulni ott a dolgoknak, nem is kell, hogy az ovális ablakot végig, a protézis körül egészen a facialis csatornáig, vagy a promontoriumig összefüggő nyálkahártyaréteg, vagy bármi, a protézist magában foglaló stabilizátor szövet, illetve perilympha-külvilág szeparátor réteg borítsa?
A fent idézett OTO Open cikk egy olyan szintézis, amiben a témában megjelent retrospektív kutatásokat gyúrták össze, kiegészítve fizikai, jó értelemben vett spekulációkkal. Hét olyan kutatást tudtak belevenni, ami vagy direktben ezzel a kérdéssel, vagy a középfül repülés közben észlelhető nyomásváltozás mechanikai oldalával foglalkoztak. Illetve aztán olyan analógiákat is hoztak, hogy stapedotomia utáni búvárkodás, ami fonalat aztán én is felvettem. A repülés során elsősorban a leszállás lehet(ne) a rizikósabb. Felszállás esetén a relatív túlnyomás miatt a nyomáskiegyenlítés a fülben inkább passzív folyamat, de leszállásnál a fordított helyzet, azaz a nagyobb külső és a kisebb dobüregi nyomás miatt már inkább szükséges az aktív segítség, azaz a rágóizmok, az állkapocs mozgatása. Cadaver kutatás alapján, stapedectomia után kb. 2 héttel már elvileg lehetne repülni (Clinical significance of stapedioplasty biomechanics: swimming, diving, flying after stapes surgery), mindez egy stapedotomia után, ahol még kisebb az ovális ablak dehistentia, illetve a protézis játéktere, akár sokkal hamarabb, pár nappal a műtét után. Csak leszállásnál 4 percenként (nem 3, és nem 5!! :)) ) gyenge Valsalva manőver elvégzése javasolt a cikk írói szerint.
Konkrétan így írják:
"Implications for Practice
Granted that a stapedotomy patient wishes to fly soon after surgery, the available literature suggests that it is safe to do so in a commercial setting. Patients are to be reminded to perform gentle Valsalva maneuver about every 4 minutes during airplane descent."
Természetesen ez "normál" repülési viszonyokra vonatkozik, és az is fontos, hogy azt feltételezzük, hogy pont jó a behelyezett piston hossza. Egy olyan piston, ami hangyányit rövidebb a kelleténél, lehet, hogy könnyeben kimozdul, egy kicsit túl hosszú piston pedig lehet, hogy könnyebben okoz szédülést, ahogy a hártyás labyrinthnak nyomódik. Szóval ez az ideális helyzet, de végső soron azt mondhatjuk, hogy ideális esetben nem sokkal, pár nappal a műtét után már lehet repülni.
Átevezve a búvárkodásra, alapvetően itt is jó hírekkel lehet szolgálni az aggódoknak. Vagyis konkrétan a rendelkezésre álló irodalom alapján lehet búvárkodni stapesműtét után (Diving after stapedectomy: clinical experience and recommendations, Scuba diving and otology: a systematic review with recommendations on diagnosis, treatment and post-operative care). Persze ki kell emelni, hogy nem állnak rendelkezésre több ezres esetszámok, erre tervezett RCT-k, hiszen egy ritka betegségről van szó, ráadásul a búvárkodás sem egy tömegsport. Erre nem lehet, nem éri meg RCT-ket tervezni, kizárólag retrospektív adatfeldolgozás jöhet szóba, sok-sok bias-szal. Pár publikáció áll csak rendelkezésre, ott is pár tizes esetszámmal. De ez van, erre ez a jelenleg elérhető legmagasabb evidencia. Pl. Magyarországon évente szerintem kb. 3-500 stapesműtét történik, és ezek közül vélhetően nem sokan búvárkodnak, vagy búvárkodnának, tehát hazai, mérhető tapasztalat ezen a vonalon nincs és jó eséllyel nem is lesz.