Már egy ideje kutatás tárgya a szakmában a méz fájdalomcsillapító hatása mandulaműtét után. A mézről kimutattak némi antibakteriális, gyulladásgátló hatást, emellett még az sem kizárt, hogy egyfajta védő rétegként képes bevonni a mandulák helyét, a sebágyat. Így fizikailag is csökkentheti azt a fájdalmat, amit a lenyelt falat sebágyhoz való nyomódása még külön is okoz. Szóval van oka annak, hogy ezirányban vizsgálódnak. Most a Clinical Otolarynglogy-ban jött ki egy review és metaanalízis, ami az eddigi irodalmat górcső alá veszi a méz mandulaműtét utáni felhasználásával kapcsolatban, elsősorban fájdalomcsillapítási szempontból.

Elég komoly, hogy a cikkírók szerint már 68 fül- orr- gégészeti szakmai publikáció foglalkozik a méz posztoperatív fájdalomcsillapító hatásával, azonban a metaanalízisbe végül metodikai okok miatt csak 8 kutatás volt alkalmas a beválasztásra. Ráadásul sajnos a study design, illetve annak interpretációja miatt még ez a 8 kutatás sem makulátlan, tehát semmiképpen sem evidencia szintű a metaanalízis eredménye. Ami egyébként az, hogy a méz képes csillapítani a fájdalmat, de például a sebgyógyulást nem igazán gyorsítja fel. Ráadásul igazából csak az első pár napra van elég megbízható információ (1-3. nap), ami valljuk be, nem sok a 2-3 hetes gyógyulási időtartamot tekintve. Még ráadásul, a cikkek közül csak háromban nézték a szövődményráta alakulását, és a mellékhatásokat, tehát bizonyos járulékos kellemetlenségekről nem is okvetlen tudunk. Szintén nem derül ki, hogy melyik méztípusból hogyan, mennyit kellene fogyasztani ahhoz, hogy jótékony hatást érezzünk.

Tehát kukacoskodni lehet a témán, de az kétségtelen, hogy érdemes lenne ebbe jobban belemenni. Inkább a méz, mint egy raklap fájdalomcsillapító, vagy legalábbis inkább méz + valamennyi fájdalomcsillapító, mintsem sokkal több gyógyszer.