„A mandulákról és a mandulaműtétről annyi felelőtlen szó esik a mindennapi életben és annyi tévhit kering a társadalom széles rétegeiben, hogy utóbbiak káros elterjedése ellen küzdeni közegészségügyi érdek.

…

Már eleve megjegyzem, hogy a mandulák élettani szerepének kiderítése nehézségekbe ütközik, mert a tudomány úgy állapítja meg kísérletileg valamely szerv működését, hogy kiírtja azt és azután az eltávolított szerv elmaradt működéséből származó eltérő életnyilvánulásokat, az u.n. kiesési tüneteket figyeli meg. Tudni kell azonban, hogy a mandulák nem önálló és kizárólagos működésű szervek, mint a pl. a máj, a vese, a pajzsmirigy, hanem nyiroktüszők halmazai, és mint ilyenek, tagjai az egész szervezetet behálózó nyirokrendszernek és mint említettem, pillérei az orr- és szájgaratot koszorúként övező, apró, elszórt nyiroktüszőkből álló u.n. Waldeyer-féle nyirokgyűrűnek. Ilyenformán a mandulákat úgy eltávolítani nem lehet, hogy számos apró „mandula” az elszórt nyiroktüszők képében vissza ne maradjon a torokban – nem is beszélve az el nem távolítható nyelvmanduláról és gyermekeknél a szegycsont mögött helyetfoglaló kedeszmirigyről – tehát nem állapítható meg pontosan a mandulák élettani szerepe, annális kevésbé, mert azok eltávolítása után működésüket azonnal átveszik a orrban és torokban szétszórt apró nyiroktüszők, amennyiben fokozott működésbe lépnek és ennek arányában megnagyobbodnak, mint akár a több munkát végző izmok. E körülménynek tulajdonítható, hogy a mandulák szerepének kiderítését célzó tudományos kutatásoknak be kell érniök sejtésekkel, tapogatózásokkal, meggyőző erejű tények helyett.

…

A mandulák védő szerepe abban áll, hogy mint a nyálkahártya szintjéből kiemelkedő nyirokszervek, felveszik spongyaszerű likacsaikba a fertőző csírákat és ott a nyiroksejteknek – vagy más szóval: a fehérvérsejteknek – tehát „a szervezet katonáinak” egész seregét zúdítják a betörő ellenségre, kedvező esetben maradéktalanul elpusztítva a betolakodott baktériumokat. Eközben a bőséges vér- és nyirokérhálózattal körülfont mandulákból felszívódnak, a szervezetbe kerülnek a baktériumok mérgei és a harcban elpusztult nyiroksejtek bomlástermékei, amelyek a szervezetet a mérgekkel szemben ellenanyagtemelésre serkentik, azonkívül a fehérvérsejteknek, a vér katonáinak fokozott termelését indítják meg, vagyis a szervezet védelmi berendezéseit felkorbácsolják.

…

…különösen csecsemőknél, tehát az élet első évében, amikor a szervezetet ujdonságképpen érik a külvilág ártalmai, legalábbis részben a mandulákat érő fertőzések ingerére látja el a szervezet magát védőanyagokkal a különféle baktériumok és mérgek ellen. Ezek a mandulákat érő fertőzések, amelyek mindig a mandulagyulladás jegyében folynak le, olyanforma jelentőségűek, mint a védőoltások általában… Ez a körülmény mindenesetre jogosulttá teszi azt a törekvésünket, hogy az első életévben, de a biztonság kedvéért még a másodikban is, a mandulák eltávolításától tartózkodni fogunk, hacsak kényszerítő körülmények miatt nem odázható el a mandulaműtét.

…

Éppúgy, mint a gyermekeknél, felnőtteknél is mindenekelőtt a gyakran kiújuló lázas, (többnyire tüszős) mandulagyulladások és a még kínosabb mandulakörüli tályogok, valamint az azokkal kapcsolatos táplálkozási és leromlás és elgyengülés teszik sokszor elkerülhetetlenné a fertőzött mandulák eltávolítását.

…

Sajnos, még mindig igen gyakran látjuk, hogy a kórokozó csírák a mandulákon át a szabad vér- vagy nyirokpályába jutva, távoli szervekben telepszenek meg, mint arról már volt szó, és elsősorban a legbővebben átáramlott szívet, vesét, és izületi üregeket veszélyeztetik. Ilyenkor a mandula, mint a fertőző csírok letéteményese, elsődleges gócként szerepel, sokszor anélkül, hogy ez az állapot a mandulák részéről bárminéven nevezendő helyi tünetekkel járna: ezért a betegek többnyire csodálkozva fogadják a megállapítást, hogy a mandula volna a másodlagos bajok kútforrása.

…

A mandulaműtétről elfogultság nélkül állítható, hogy valósággal átalakítja a sok mandulagyulladástól elgyötört egyéneket és fejlődésükben visszavetett gyermekeket és olyan kifogástalan testi jólétet, sőt szellemileg visszamaradt gyermekeknél érteli fellendülést is eredményez, hogy az ilyen egyének és hozzátartozóik túlnyomó többségben a mandulaműtét leglelkesebb szószólóivá lesznek. Hangsúlyozom azonban, hogy csak a maga helyén alkalmazott mandulaműtét jár ezzel az áldásos eredménnyel. Nagy tapasztalat és ezirányban kiszélesedett látókör kell ahhoz, hogy az ember tényleg csak akkor operáljon, mikor a műtét várható eredménye a hozzáfűzött reményeket maradéktalanul beváltja. Ezen a ponton akarom felhívni a figyelmet egy olyan hibaforrásra, amelyet különösen a szakembernek van alkalma megismerni orvosi gyakorlatában. Nem minden u.n. torokfájás vezethető vissza a mandulákra, következésképpen a torokpanaszok nem minden esetében indokolt a mandulák eltávolítása. (Ez a nyomatékos figyelmeztetésem főleg a felnőtt egyénekre vonatkozik!) Csak a torokbántalmak minden faját és sokféle eredetét jól ismerő szakember döntheti el, vajjon a torokpanaszokért valóban a mandula tehető-e felelőssé…”

Dr. vitéz TÁTRALLYAY (WEIN) ZOLTÁN:

A MANDULAMŰTÉT NÉPSZERŰ MEGVILÁGÍTÁSBAN

Budapest, 1943., a Kis Akadémia Kiadása