Megszületett, és nagyon jól van az a kis elefántborjú, aki kifejezetten hosszú vemhesség után, farfekvéssel, komplex születési procedúrával jött világra. Talán így tudnám jellemezni azt, hogy végre-valahára, több, mint egy évtizednyi kutatómunka után elfogadták a PhD-mhoz szükséges elsőszerzős cikkemet a Neurochemical Research-ben (pubmed). Így remélhetőleg lassan megszerezhetem a fokozatot a Luca Széke Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolában. Hát, így jár az, aki közkórházi állás mellett alapkutatás PhD munkát vállal be. A cikk egyébként arról szól, hogy kifejlesztettünk egy modellt (hemicochlea kalcium imaging), amelynek segítségével a belsőfül Corti szervében szinkron lehet vizsgálni a szőrsejtek környéki különböző támasztósejt típusok kalcium jelátviteli rendszerét, amit mi a hallásprotekcióban részt vevőnek gondolt ATP stimulussal figyeltünk meg. Aki szerint ez teljesen unalmasnak hangzik, annak érdemes kicsit elmélyedni a témában, és egyből meggondolja magát. Ehhez itt van három free fulltext cikk, amikre én is hivatkoztam: 1, 2, 3

A cikk nem jöhetett volna létre, ha nincs Polony Gábor barátom-kollégám, akivel vállvetve nyomtuk éjszakába nyúlóan a kísérleteket, valamint Halmos Gyuri, aki annak idején hazahozta magát a hemicochlea preparátumot az USA-ból, Dallos Professzoréktól.