Vasvári Gergely kollégánk ajánlotta a figyelmembe azt az 1979-es Laryngoscope tanulmányt, amiben a traumás dobhártya-perforációkat 4 csoportba sorolták a perforáció mérete, kiterjedése alapján, és kiderült hogy elég jól meg lehet becsülni ez alapján a spontán gyógyhajlamot. Gergely azt írta, hogy a személyes tapasztalatai nagyon hasonlók, ezért is lenne érdemes kikerülnie a blogra ennek a beosztásnak. Én csináltam egy saját rajzot az általa küldött kép alapján, erről van szó:
Egyébként a két héttel ezelőtti hírlevélben írtam, hogy állatkísérletben a helyi inzulinkezelés meggyorsította a traumás perforációk spontán gyógyulását (cikk). Ez még persze semmi extra, mármint csak egy állatkísérletes study, de azért érdekes. Valahogy gyorsabban alakult ki kollagénszövet a perforáció mentén. Mondjuk az igazi az lenne, ha maga a spontán gyógyhajlam is javulna az inzulintól, az ütne.
