Találkoztam egy beteggel, akinél úgy néz ki, hogy a jobb maxilla első-alsó falán, a processus alveolarisnak megfelelően biszfoszfonát-okozta csontnekrózis alakult ki. A beteget egyébként az adott oldali arcüreg fedettsége miatt küldték vizsgálatra, és mellesleg találtuk a CT-jén ezt az eltérést, amihez egy nagyon diszkrét látvány is társult a gingiván.

A CT kép:

Így néz ki az elváltozás a szájpitvar felől, mintavétel után 2 héttel:

A fehéres-sárgás fibrinlepedék a mintavétel helyét jelzi, a biopszia előtt csak némi granuláció-szerű eltérés volt látható. A beteg egyébként csontmetasztázist adó emlőtumor miatt szed biszfoszfonátot, és a szövettani minta alapján a patológus vetette fel, hogy nem esetleg ilyen jellegű gyógyszermellékhatásról van-e szó.

Maguk a biszfoszfonátok az osteoclast működést gátolják, ezzel lehet megelőzni, hogy a csontáttétek kapcsán további szövődmények, elsősorban patológiás törések alakuljanak ki. Azonban előfordul, hogy az élettani osteoclast aktivitás is blokkolódik, és a mikrosérülések sem gyógyulnak be emiatt. A biszfoszfonát-okozta csontproblémák a fej-nyak területén jóval gyakoribbak a mandibulában, mint a maxillában, de azért ez utóbbi sem ritka. Azért fordul elő gyakran ezekben a lokalizációkban, mert mindenféle fogászati probléma, betegség, vagy beavatkozás vezethet csontpusztuláshoz a biszfoszfonát szedők körében. Szintén gyakrabban fordul elő az onkológiai betegeknél, mint a csontritkulás ellen szedőknél, ennek pedig elsősorban dózis okai vannak.

A kezelése konzervatív, legalábbis a sebészi megoldás, az érintett csontstruktúrák rezekciója kétesélyes, sokszor tovább ront a helyzeten. Legjobb a fokozott szájhigiéné, szükség esetén antibiotikum, kifejezett sequestratio esetén persze szükséges necrectomia. És hát felül kell vizsgálni, hogy jó-e, ha a beteg tovább kapja a gyógyszerét.

Akit még részletesebben érdekel a téma, ITT egy szabadon elérhető cikk a témában