A panaszokat nem okozó arcüregi cisztákat az esetek igen nagy részében békén kell hagyni, erről már 3 éve is írtam már. Most végre megjelent egy összefoglaló cikk ezzel kapcsolatban az International Forum of Allergy and Rhinology-ban, ahol a német szerzők közel 1000 cikkből válogattak ki 33 prospektív kutatást, hogy levonják a következtetéseiket.

A lényegi elemek:
- Rövidítése is van az arcüregi cisztának: MCC, azaz mucosal cyst of the maxillary sinus
- Radiológiai leleten: kupolaszerűen emelkedik az arcüreg lumenébe, homogén bennékű, nem közlekedik a fogak gyökerével, és  csontpusztulást sem okoz.
- Van olyan felmérés, ami szerint minden harmadik embernek van ilyen, de összességében 1-35% a korrektebb prevalencia
- 3 fajta ciszta fér bele a fenti leírásba: A nonszekretoros, ami valószínüleg kötőszöveti ödéma talaján alakul ki. A másik a szekretoros, ami lezáródott nyálkamirigynek felel meg, a harmadik fajta pedig a mocucele. Ez utóbbi azért nem teljesen idevaló.
- A panaszt nem okozó ciszta csak akkor fog végül mégis panaszhoz vezetni, ha nagyon megnő, vagy ha csak kicsit nő, de rossz helyen. Ez utóbbi elsősorban az arcüregi szájadékot jelenti, míg a nagy méret esetleg teltségérzést okozhat az adott arcfélben.
- A jellemzően véletlenül felfedezett ciszták nagy részének mérete legtöbbször nem változott a vizsgálati időszak alatt. Ha mégis, akkor idővel általában inkább kisebb méretűnek látták, és csak 5-20%-ban nőtt. Egyébként talán inkább azok nőnek, amik eleve nem voltak kicsik.

A betegek szempontjából nehéz ügy is lehet egy ilyen ciszta, méghozzá ha van valamilyen orrpanasz is a képalkotón talál ciszta mellett. Ilyen esetekben sokszor kifejezetten nehéz elhitetni a betegekkel, hogy mondjuk az orrdugulásuk, vagy a gyakori orrfolyás nem fog elmúlni azzal, ha kivesszük az arcüregi cisztát, és hát minden műtétnek van rizikója, még ha nem is okvetlen túl nagy. Sokszor ez az igazi művészet: nem belevágni valakibe a szikét, hiába is szeretné a beteg, pedig még elváltozás is van...