Megint sikerült belefutnom az evidenciák világában egy már-már szokásos faramuci helyzetbe. Megjelent egy Cochrane Review az akut gégegyulladás kezeléséről, egész konkrétan arról, hogy szükséges-e az antibiotikum. Általában az olvasást a végével szoktam kezdeni, hogy mi a következtetés. Itt is ezt történt, és idemásolom az author's conclusion-t, mert ez volt az első percepcióm a cikk kapcsán a témáról:
"Antibiotics appear to have no benefit in treating acute laryngitis. Erythromycin could reduce voice disturbance at one week and cough at two weeks when measured subjectively. We consider that these outcomes are not relevant in clinical practice. The implications for practice are that prescribing antibiotics should not be done in the first instance as they will not objectively improve symptoms."
Egyet lehet-e érteni vele? Abszolút. A heveny gégegyulladások nagy része virális eredetű, nem kell mindenkinek helyből antibiotikumot adni. Ez nem azt jelenti, hogy soha sincs szükség antibiotikumra, de nem kell minden esetben azzal kezdeni. Viszont amellett, hogy teljesen azonosulni tudok a konklúzióval, az absztraktot elölről elolvasva két szempontból is felmerül némi probléma. Egyrészt az evidenciák szintjén próbál meg következtetéseket levonni, ehhez képest összesen két kutatás felelt csak meg a bevonási kritériumoknak, ami alapján evidenciát felállítani nem lehet. Ez persze nyilvánvaló, és egy mondatban ők is elismerik ("We consider that these outcomes are not relevant in clinical practice"), de a cikk sugallata, összképe mégsem ez. Jó, mondjuk ez csak pszichológia, de akkor is. A másik számomra érdekes dolog, hogy két olyan antibiotikumos study-t sikerült megtalálni, amik kapcsán fül- orr- gégészetileg nem éppen a legjobb szereket vizsgálták, legalábbis egy ilyen betegséget illetően. Az egyik az erythromycin, ami rezisztencia ügyben nem áll túl fényesen a lehetséges kórokozók között (rezisztencia: Streptococcusok, Moraxella, Haemophilus), a másik pedig a penicillin v, aminek az indikációja lényegében a Streptococcusokra, esetleg Staphylococcus aureusra korlátozódott. Jó, ez utóbbi még érthető, mert ezzel a legveszélyesebb Streptococcus pyogenest ki lehet védeni, de a többit nem.
Szóval egyik oldalról örülök, hogy a szájízemnek megfelelő következtetés került leírásra, másik oldalról viszont furcsállom az odavezető utat.