Az Allergy Notes blogon olvastam, hogy idén 70 éve kezdték el használni az antihisztaminokat (H1 receptor blokkolókat) az allergiás betegségek kezelésére. Tavaly év végén írtak is erről egy cikket a Journal of Allergy and Clinical Immunology-ba, Ves Dimov dr. is onnan szemezgetett a blogjába (én is).

A hisztamin rendkívül sokrétű hatással bír az emberi szervezetben, az idegsejtműködéstől az egyedfejlődésen át az immunfunkciókig nagyon sok élettani (és kórélettani) folyamatot mediál. Ez utóbbi, immunológiai szerepe a H1 hisztaminreceptoron keresztül valósul meg elsősorban, ezt sikerült is az allergiás betegségek kezelésében "megcsípni". Emiatt jelenleg az allergiaellenes terápia bázisát a H1 hisztaminreceptor blokkolók adják. A H1 blokkolók a hisztaminreceptort az inakítv konformációjában stabilizálják, ezzel gátolják a működést, az antigén prezentációt, a mastocyták hisztaminürítését, sejtadhéziós fehérjék termelődését, stb.

A H1 receptor blokolók esetében gyógyszergenerációkról szokás beszélni, első és második generációs antihisztaminokról. A  nyolvanas évek közepéig csak első generációs antihisztaminok voltak a piacon, utána jelentek meg a második generációs szerek. A második generációs gyógyszerek sokkal jobb mellékhatásprofillal rendelkeznek, mint elődeik. Jellemző mellékhatás volt az altató-álmosító hatás, ezért például az első generációs antihisztaminok mellett az autóvezetést sem javasolták. Az álmosító hatás fő oka, hogy nem voltak elég szelektívek a szerek az immunológiai szerepű  H1 receptorra, emiatt a központi idegrendszeri H1 receptorok inverz agonistájaként működtek. Szintén a szelektivitás hiánya okozhat(ott) szem- és szájszárazságot, székrekedést, vagy akár szívritmuszavart, illetve az antiszerotonin hatás miatt étvágyat és súlygyarapodást is okozhatott.

Szerencsére a 2. generációs H1 blokkolók ennél jóval szelektívebbek, emiatt a mellékhatásprofiljuk is jóval előnyösebb. Egyébként kísérleti fázisban vannak a H3 és H4 blokkoló gyógyszerek is, ezek kissé másként hatnának a jelenlegi H1 antagonistáknál, de ezekkel még tudtommal nincsnek klinikai eredmények.