Nem rajongok a helyi érzéstelenítésben végzett mandulaműtétért, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Csak akkor csinálom így, ha a beteg könyörög azért, hogy ne altassák el. Altatásban minden sokkal nyugodtabb: mikor a beteg elalszik, még van mandulája, mikor pedig felkel, már nincs. Ennyi. Van elég más stresszforrás munka közben, nem hiányzik még ehhez a fokozott garatreflex, az ájuldozó beteg, a szanaszét köpködött vér. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy van lehetőség arra, hogy narkózisban, és ne lokálban operáljam a mandulát, ez nem mindenhol van így.

Pár napja indult egy beszélgetés indiai kollégák között erről, és nagy részük ugyanígy van ezzel a kérdéssel. Sőt, főleg a fiatalabbak nem is láttak még ilyet, és olyan hozzászólás is van, hogy emlékszik az illető, hogy 1981-ben csinált kettőt, de azóta sem.



Ez azt jelenti, hogy a helyi érzéstelenítésben végzett mandulaműtét nem jó, vagy nem korszerű?

Nem, ez így nem igaz. Például az indiai kollégák közül jó páran kifejezetten szívesen csinálják. Ugyanis az altatás bár kényelmes a betegnek, és jobb az orvosnak is (legalábbis nekem), de azért van pár dolog, ami mégis a helyi érzéstelenítés mellett szól.
Helyi érzéstelenítésben:
- kevésbé vérzik műtét alatt a sebágy
- talán az utóvérzés esélye is kisebb, legalábbis a nyelvgyökre nehezebben szalad rá az ember, ahonnan kiváló utóvérzéseket lehet összeszedni később
- kevésbé macerás az előzetes kivizsgálás
- olcsóbb
- nincs az altatás plusz rizikója

A fenti szempontok igenis számíthatnak. Például altatás szempontjából rizikós betegek esetén nagyon nem mindegy, hogy ezt a beavatkozást helyi érzéstelenítésben is el lehet végezni. Szóval ennek is helye van a repertoárban, az egy dolog, hogy én utálom nem kedvelem.

Ha valakinek eszébe jut még valami pro érv a helyi érzéstelenítéses mandulaműtéthez, írja ide legyen szíves!