Az előző, a homloküreg műtéteinek történetéről szóló bejegyzésben többször is emlegettem a mucocele kifejezést, miközben arról, hogy az micsoda, még nem is volt szó a blogon. A mucocele egy hámmal kibélelt, nyákkal teli tömlő, ami azért jön létre, mert valamilyen oknál fogva gátolttá válik az adott helyen termelődő nyák elfolyása. Gyakran a szájüregi nyálkahártyán (alsó ajak belfelszíne, pofa belső felszíne, szájfenék) alakulhat ki, de előfordul az orrmelléküregrendszerben is -elsősorban a homloküregben (>50%) és a rostákban, illetve az arcüregben-, ha lezáródik azok kivezetőnyílása.

A melléküregrendszeri mucocele-k kialakulásának oka sokszor korábbi műtét okozta hegesedés, ezen kívül létrejöhet trauma következtében, vagy anatómiai okok miatt is, vagy akár csak simán gyulladást követően. A mucocele lehet néma, tünetekkel nem járó, véletlenül felfedezett, de persze panaszokat is okozhat. A lezárt tömlő ugyanis általában lassan, de folyamatosan nő, majd miután kitölti a rendelkezésére álló teret, az eredeti üregnél is nagyobbra nőhet, elvékonyítva a szomszédos csontfalakat. Attól függően, hogy hol helyezkedik el, nyomási tüneteket okozhat. Homloküregi mucocele kapcsán homloktáji fejfájás, hátsó rostákban lévő mucocele esetén akár szemmozgászavar is felléphet. Az arcüregi mucocele sokszor orrdugulást okoz, ha a belső arcüregi falat bedomborítja. Az arcüregi mucocele egyébként abban különbözik a retentios cystától, hogy az üreget a cystával ellentétben mindig kitölti. A mucocele bennéke el is fertőződhet, ilyenkor pyocele-ről, vagy muco-pyocele-ről beszélünk, és akut fertőzéses panaszok is kialakulhatnak, pl. láz.

CT-n homogén kitöltöttségként jelenik meg a mucocele, MRI képe a nyák fehérjetartalmától függően időben is változhat. Kontrasztanyagos MRI-n a tömlő epitheliumborítása hyperdenz lesz a bennékhez képest.

A mucocele-k műtéti úton oldhatók meg, bár ismert, hogy néha spontán is fel tudnak szívódni.