A mandulacsonk egy darab nyirokszövet, ami műtét után visszamarad a mandulaágyban. Fül- orr-gégészként az ember relatív gyakran találkozik vele, de ez szerencsére tényleg relatív. Csonkmentes sebágy nagyságrendekkel több van, mint amennyi a valós csonk.

Csonk ott maradhat egyrészt azért, mert az amúgy tokkal bíró torokmandulákat nem sikerül a tok mentén kipreparálni valamilyen okból. Pl. korábban mandulakörüli tályogja volt a betegnek, és minden mindennel összehegesedett. De szerintem ez a ritkább. Jóval gyakoribb oka a csonknak, hogy a mandula valójában ritkán van teljesen körbevéve tokkal, legalábbis sebészi tokkal, csak kb. 80-90%-ban. A felső részével sosincs gond, ott mindig van tok, de az alsó pólusa sokszor simán átmegy a nyelvgyökbe, illetve akár a garat oldalfalába is belesugározhat. Emiatt, miután a felső pólustól kezdve szépen kifejtettük a mandulát, alul valahol egy megálmodott mesterséges határral vagyunk kénytelenek azt mondani, hogy itt a vége. Túlságosan mélyre pedig nem érdemes menni, mert nagyon könnyen rá lehet szaladni a tényleges nyelvgyökre, ami aztán iszonyatosan tud vérezni, még inkább utóvérezni. Emiatt néha inkább kicsit ráhagyunk az alsó pólus környékén, és akkor abból lehet később valódi csonk. Ez a fajta csonk a fentiek miatt mindig a sebágy alsó pólusából lesz, és ebből szerintem sokkal több van, mint a "nem-alsó-pólus-csonk"-ból.

Mindenesetre önmagában a csonk megléte nem jelent problémát, viszont néha persze benne is kialakulhat krónikus gyulladás, és akkor ki kell venni. De a nyelvgyök az továbbra is nyelvgyök, egy csonkműtét során is lehet olyan vérzés, mint az első mandulaműtétnél. De legalább hamarabb gyógyulnak a betegek, mivel kisebb a sebágy.