Régebben azt gondoltuk, hogy élesen elkülönülnek az orr- és melléküregeinek betegségei az alsóbb légutak, a légcső, hörgők és tüdő megbetegedéseitől. Ez a szétszedés, különválasztás egyébként abszolút jellemző a nyugati (európai) típusú, analizáló jellegű orvoslásra. Azonban egyre több jel mutat arra, hogy ennyire éles határ nincs a légutak egyes részei között, valamilyen kölcsönhatás mindenképpen létezik. Erre utal például az is, hogy az allergiás náthás betegeknél nagyobb eséllyel alakul ki később asztma. Sőt, a gyakorlatban azt is tudjuk, hogy asztmás és orrpolipos betegek esetén az orrpolip állapotának javítása az asztmát is könnyebben kezelhetővé teszi.

Ez az összefüggés az allergiás nátha kezelése terén is megfigyelhető. Pár napja megjelent egy cikk a Clinical and Experimental Allergy-ben, amiből kiderül, hogy az allergiás náthával és asztmával élő betegek szénanátha komponensének szteroidos orrspray-vel történő kezelése nemcsak az orrpanaszokon javít, hanem az asztmával kapcsolatos életminőségen is, az alsóbb légutak státuszát is javítja. Egyébként ez sem teljesen új dolog. Sőt, itt van közeli személyes tapasztalatom is. Egyik barátom allergiás, de csak félig-meddig van kedve kezelni a baját. Orvos, ezért természetesen nem túl jó beteg... Mindenesetre ha éppen nincs kedve az allergiával törődni, akkor akár egy asztmaszerű fulladásba is bele tud szaladni, míg mikor rendesen kezeli magát, fel sem merül alsó légúti érintettség.

Tehát ha például valaki ismert szénanáthás, és elkezd fulladni, akkor érdemes először azon elgondolkozni, hogy vajon jól van-e beállítva az allergia elleni kezelése, illetve egyáltalán az orrát kezelik-e valamivel. És azt gondolom, hogy ez a másik irányból is igaz lehet: ha valaki asztmás, és mellesleg vannak orrpanaszai is, akkor lehet, hogy érdemes lenne ez utóbbi, esetleg sokkal kevésbé zavaró panaszokat is jobban kézbe venni. Hátha önmagában ettől megoldódik a probléma.