Nagyon sok penicillin-allergiás beteggel találkozunk. Pontos százalékot nem tudok mondani, de szinte nincs olyan nap, hogy valaki ne jelezné, hogy gyermekkorban kiütése lett a penicillintől. Illetve sokan vannak, akik nem tudják, hogy pontosan miből is derült ki, mindenesetre úgy tudják, úgy informálták őket, hogy van penicillin-érzékenységük.

Olyan gyakori a penicillin-allergia, hogy az már gyanús. Biztos vagyok benne, hogy ezek jelentős része nem az, de sajnos sem az egészségügynek, sem a betegnek nincs kapacitása/pénze rendesen utánajárni minden esetben ennek a kérdésnek. Ezt a gyanút megerősítette egy általam az Allergy Notes blogon talált, Journal of Allergy and Clinical Immunology-ban megjelent tanulmány. Ebben a kutatásban 88 penicillin-allergiásnak kikiáltott gyermeket vizsgáltak ki alaposabban. Volt vérből IgE teszt, bőrteszt, provokációs teszt, stb. És láss csodát, a végén csak a gyermekek 6,8%-ánál igazolódott, hogy valóban penicillin-allergiáról van szó. Gyakorlatilag a penicillin-allergiások kevesebb, mint 10%-a tényleg az... Elgondolkodtató.

A kérdés azért fontos, mert legtöbbször a penicillin-allergia miatt vagyunk kénytelenek nem az elsőként választandó penicillin-származékot adni valamilyen orr- vagy torokfertőzés esetén. Ilyenkor másodvonalbeli szereket adunk, aminek esetleg nem annyira gyors/erős a hatása az adott betegségben, esetleg több a mellékhatása, vagy nem szeretnénk, hogy túl sok ezen antibiotikumokra rezisztens baktériumtörzs alakuljon ki, vagy pedig már most túl sok ellenálló kórokozó van. Tehát a fals információ megnehezíti a gyógyítást. Ugyanakkor a penicillin-allergia nem csak bőrkiütéssel járhat. Akár anaphylaxiás shockot is tud okozni, akár bele is lehet halni.

Hogy mentsük, ami menthető, ha felmerül az új penicillinallergia lehetősége, akkor azt érdemes az elején a minimumnál (vagyis a hárításnál) talán jobban körbejárni, legalább anamnesis szintjén. Hátha kicsit lejjebb lehet tornázni a rosszul elkönyvelt betegek arányát!