Múltkor jött egy rutinos, évtizedes fül- orr- gégészeti tapasztalattal bíró beteg, és beszélgetés közben nosztalgiázott, hogy annak idején milyen jó is volt, mikor kokainnal készítették elő az orrát endoszkópiához, milyen jól érezte magát. Hát, nem tudom, hogy az a töménységű -vagyis higitású- kokain, amit használtunk az orrhoz elég lehetett-e ehhez a hatáshoz (szerintem nem), vagy csak hinni akart benne, lényeg, hogy anno valóban a kokain volt az elterjedt szer erre a célra. Ma már nem használjuk, mert iszonyat drága, nem véletlen volt Pablo Escobar a világ 10. leggazdagabb embere. Egyébként mint előkészítő szer nagyon jó, mert teljesen elérzésteleníti az orrnyálkahártyát, és hihetetlenül lecsökkenti a vérzést, mert nagyon erős érösszehúzó. De már lényegében nincs, helyette sok minden mást használunk, és ahány ház, annyi szokás, ki mire esküszik.

A hitkérdésen túl viszont jó lenne tudni, hogy mégis melyik előkészítő szer mennyire hatékony. Ennek próbáltak utánajárni brit kollégák 53, ezzel a kérdéssel foglalkozó cikk feldfolgozásával, az eredményt pedig a Clinical Otolaryngology-ban tették közzé. Az eddig publikált klinikai vizsgálatok alapján ezek a legjobb szerek az orr előkészítésére:

- Orrüreg műtéti jellegű beavatkozások előtt (pl. orrsövény, orrplasztika): tetracain vagy levobupivicaine
- Melléküregműtétek előtt (FESS): lidocain + adrenalin
- Nasenendoscopia: valami érzéstelenítés + lohasztó
- Flexibilis nasenendoscopia: semmi sem szükséges, mert jól tolerálható.

Nos, ez utóbbi talán a legfurcsább. Bár úgy vagyok vele, hogy a betegnek el kell fogadnia, hogy az orvosi tevékenység alapvetően nem kellemes dolog (szegény Tóta Tanárnő mondta mindig, hogy ha annyira jó lenne, egymásnak csinálnánk), de azért ha valamin ésszerű keretek között lehet komfortosítani, akkor azt miért ne tegyük meg, és ez szerintem ilyen. Lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, de néha még érzéstelenítés után is sziszegnek szerencsétlen betegek egy alaposabb flexibilis endoszkópia közben, hiába tudom kikerülni a spinákat és egyéb akadályokat az orrban.

Egyébként örülök, hogy a tetracaint hozták ki első helyre az orrüregi műtétekre, mert mi is azt használjuk, bár mi ott is hozzárakunk lohasztó orrcseppet, Adrenalint csak kifejezetten vérzékeny esetben, vagy olyan akut gyulladásos ügy megoldása kapcsán, ahol az ödéma miatt alig lehet látni. Gyakorlatilag minden orrban végzett tevékenységhez ugyanazt adjuk, és meg vagyunk vele elégedve, bár néha a kokaint visszasírjuk, mert az tényleg még jobb volt. Ugyanakkor a fenti cikk szerint az áron kívül a mellékhatások is ennél a szernél a leggyakoribbak. Talán mégis igaza volt múltkor a betegnek?