Negyedszer is visszatértem Piacenzába, ezúttal sem nem observership, sem nem tanfolyam miatt, hanem most rendezték meg a 2. nemzetközi fej-nyaki paranglioma kongresszust Head & Neck Paragangliomas 2.0 néven. Tényleg nagyon nemzetközi esemény volt, mert a világ minden tájáról voltak előadók és hallgatók. Persze a helyi szervezés miatt domináltak az olaszok, azon belül is 8-10 előadás is a Gruppo Otologico-tól jött, viszont sok előadó volt az USA-ból, Hollandiából, Spanyolországból, többen kanadaiak, algériaiak, és volt francia, cseh, szlovén, iraki, szlovák, ecuadori, és indiai előadás is. És emellett rengeteg kínai. Az olaszok után egyértelműen Kínából voltak a legtöbben előadók, és láthatóan hallgatók is. Ennek van egy helyi és egy általános oka. Az utóbbi, hogy a kínaiak az elmúlt 1-2-3 évtizedben kezdték el felfedezni a lateral skull base-t, és most nagy mennyiségben pótolják be ezt a lemaradást. Amit igazából már be is hoztak, hiszen olyan minőségű és mennyiségű esetsorozatokat mutattak, ami lassan megelőzi a sok évtizedes tradíciókkal bíró nyugat-európai és amerikai centrumokat. Ezt megérezték a Gruppo Otologico-ban is, ezért első nemzetközi (értsd Olaszországon kívüli) filiáléjukat Kínában hozták létre, a 10 évvel ezelőtt Gruppo Otologico fellow dr. Wenlong Tang vezetésével a Shenzen-i Egyetemen, ami egy kacsalábon forgó palota. Ez lehetett a helyi oka a sok kínainak.
Maga a kongresszus 3 napos volt, reggel 8-9-től este 7-ig, csak a szokásos Gruppo tempó. Az első nap az alapkutatásról, biológiáról, genetikáról, endokrinológiai vonatkozásokról, képalkotásról szólt. Ezen a napon azért elég sok olyan dolog hangzott el, ami a sebészi attitűd mellet megmaradt rezerv kognitív kapacitásaimat meghaladta, de ahogy észrevettem, mások is hasonlóan voltak. Egyébként legalább 3-4 előadás szólt az AI-ról, elsősorban a diagnosztika és a rizikó stratifikáció vonatkozásában. Mindennel együtt, jó pár puzzle a helyére került a fejemben, legyen szó az SDH gén mutációról, vagy a 68Ga-DOTATATE PET/CT-ről.
A 2-3. nap már inkább a sebészi oldallal foglalkozott, tympanomastoidealis, tympanojugularis, carotis és vagus tumorokkal, illetve az agyidegek kényes kérdéséről, és részben az ezzel összefüggő posztop. rehabilitációról. Egyébként ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor a fej-nyaki paraganglioma elég heterogén betegség. A tympanomastoidealis a legkönnyebb kérdés, relatív kis műtéttel, nagyon hatékonyan lehet sebészileg gyógyítani. A skála másik vége a vagus paraganglioma, ami sokszor már nagy kiterjedés kapcsán kerül felismerésre, és például a legnevesebb helyeken is nagyon gyakori az obszerváció vagy a sugárkezelés, nem okvetlen a műtét, mert annak a morbiditása sokszor felülírja a hasznot. A tympanojugularis szintén nem könnyű, a fossa jugularis uralása az alsó agyidegek védelmével együtt elég nagy kihívás. Sőt, ráadásul a TJPGL-nél azért előbb-utóbb a dura is érintett lesz, és intraduralisan mehet tovább agytörzsi kompressziót okozva, és/vagy a horizontalis carotis szakasz mentén akár a sinus cavernosust is elérheti. Ment a gigászok csatája, hogy milyen kockázatot vállaljunk (vagyis a beteg!) a lehető legjobb hosszú távú életminőségért. Mert a paraganglioma, bár agresszív tumorként viselkedik rossz helyen, de jóindulatú, és ezért inkább életminőségi kérdés. Bár persze ha senkit nem kezelnénk, lehet kicsit más lenne az ábra.... Mindenesetre ha a malignus átalakulás esélyét is figyelembe vesszük, abban egyetértés volt, hogy önmagában a paraganglioma a fej-nyakon nem halálos a jelenlegi kezelési stratégiák mellett. A legnagyobb itt megjelent centrumokban (Piacenza, Pennsylvania, Leiden, Nijmegen/Maastricht, stb.) is több százas esetszámokat mutattak, és direkt paraganglioma okozta halál nem igazán fordult elő. De nem mindegy, hogy milyen agyideg deficitekkel éli le valaki az életét, vagy pont, hogy semmilyennel.
Szóval izgalmas volt, a hógömb effektus megint megvolt. Először jól összeráztak, de aztán minden leülepedett. Az pedig külön jól esett, hogy akiket eddig kezeltünk paraganglioma miatt, azt úgy csináltuk, ahogy nemzetközi szinten kell. De az mindig jót tesz, ha még jobban készülünk a továbbiakra.





