Bár már publikáltunk "nagy durranás" fülsebészeti anyagokat a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központ programja keretében, konkrétan a Laryngoscope-ban és a European Archives of Oto-Rhino-Laryngology-ban, sőt, ez utóbbiban még egyet, de számomra a legérdekesebb mégis most jelent meg, szintén az európai újságban. Körmendy Bori PhD hallgatóm munkájának az volt a lényege, hogy a rendelkezésre álló, már publikált adatok szintézise alapján, ezekre építve létrehozzunk egy olyan modellt, ami a műtétek során esetlegesen visszamaradt reziduális cholesteatoma növekedési sebességét próbálja lekövetni (Modeling residual cholesteatoma growth rate: a meta-analysis of individual participant data), mivel eddig erre vonatkozóan csak szórványosan voltak rendelkezésre adatok. Ez az anyag megszületett, és most open access formában elérhető az újság oldalán.
A kérdésnek ott van jelentősége, hogy a cholesteatoma sebészetben tradícionálisan van egy ún. második szakasz műtét, azaz az első műtét után kb. fél - egy évvel ismét kinyitjuk a fület, hogy megnézzük, hogy a rejtett helyeken nem maradt-e reziduum. Ezt ma már kezdi felváltani a non-EPI DWI MRI, de annak ütemezésére sincsen nemzetközi protokoll, ezt is sokszor fél - egy évvel a műtét után szokás elvégezni. Miközben nem nagyon van arra információnk, hogy nem túl korai-e ez a fél - egy éves időtartam utáni kontroll (műtét vagy képalkotó).
Tizenegy cikkből 163 beteget lehetett a metaanalízisbe bevonni, összesen 248 adatponttal. Ebből egy ún. Monte Carlo szimulációval 10.000 cholesteatomának megfelelő modellt hozott létre Fehérvári Péter biostatisztikus, akinek ezúton is köszönjük a munkát. Mi magunk is kicsit meglepődtünk az eredményeken, bár azok valójában a kifejezetten ezt célzó legfrissebb klinikai vizsgálatokkal összhangban vannak, csak azokból még nincs sok (például MRI-DWI detection of residual cholesteatoma: moving toward an optimum follow-up scheme). A lényeg, hogy a modell szerint egy átlagos kockázatú betegben a reziduum az MRI számára is látható 3 mm-es méretet 28-35 hónap alatt éri el! Azaz nem, hogy egy évvel az első műtét után nem érdemes még 2. szakasz műtétet vagy MRI-t végezni, de még a 2 év is majdnemhogy korai.
Mielőtt továbbmegyünk, fontos kitételek:
- A beválasztásra alkalmas 11 cikkből 10 magas kockázatú volt, tehát ugyan azokból be lehetett, sőt be kellett választani az adatokat, de azért finoman szólva is vannak limitációk.
- Nem gondoljuk azt, hogy a cholesteatoma egy egységes csoport, betegség lenne. Cholesteatoma és cholesteatoma között óriási különbségek lehetnek, és a mi eredményeink egyfajta "nagy átlag".
Mégis, nagyon fontos, hogy valószínüleg a legtöbb reziduum lassabban nő, mint amit korábban gondoltunk, és nem kell elkapkodni a 2. szakaszt vagy a kontroll MRI-t. Persze, ha egy adott betegnél úgy ítéljük meg, akkor akár fél évvel a műtét után is lehet jogosultsága egy MRI-nek. De semmiképpen sem kell mindenkinél, sőt. Ráadásul az eredményeink szerint sem az életkor, sem a műtéti típus ("sima" CWU, CWU+BOT, illetve subtotalis petrosectomia) nem befolyásolta az eredményeket, nincs különbség a növekedésben. Pedig például én azt gondoltam volna, vagyis szebben mondva az volt a kutatás előtti hipotézisünk, hogy egy csontporral obliterált mastoidüregben, vagy egy zsírral obliterált petrosectomiás üregben lassaban nő a reziduum, mint egy sima mastoidectomiás, levegővel teli üregben. De a rendelkezésre álló adatok alapján nem így van.
Mindenesetre a legszebb ábránkat kimásolom ide, ezen van a növekedési modell szerint a kiterjedés-idő függvénye:
Szóval fontos mérföldkő kutatásnak gondolom ezt az anyagot, legalábbis az én karrierem során nem hiszem, hogy ennél érdekesebbet tudok a későbbiekben produkálni :). Aztán persze majd meglátjuk, mert ebben a középfülsebészetben még annyi mindent nem tudunk, még annyi a megválaszolatlan kérdés, hogy hátha beakad még valami hasznos dolog...
