Van egy olyan tapasztalásom a cholesteatoma sebészet kapcsán, hogy a betegség kiújulásának nomenklatúráját nagyon sokan nem jól használják, vagy mert nem tudják, vagy mert nem értik, vagy mert nem tartják fontosnak. Pedig ez egy fontos kérdés, mert a cholesteatoma kétféleképpen tud kiújulni, és a kettőnek teljesen más az oka. Ezt a témát már érintőlegesen elővettem tavaly a blogon (A reziduális cholesteatoma rizikófaktorai), de mindenképen megér egy külön bejegyzést.
Az egyik kiújulás a recidíva, amikor megoperáljuk a beteget, minden rendben van vele, de aztán szép lassan újra kialakul egy hámzsák a dobhártyában, jellemzően inkább a pars flaccidában, de akár a pars tensában is lehet, és így lesz újra cholesteatomája. Valójában csak ez a kiújulás, mert a másik, amiről szót kell ejteni, az a reziduum, vagy reziduális cholesteatoma, ami a műtét során a középfül üregrendszerében maradt elszarusodó laphám. Ez utóbbi esetében tehát nem kiújulásról beszélünk, hanem sikertelen eltávolításról. Nem kiújult a betegség, hanem eleve bennmaradt valamennyi a műtétnél.
Ez azért is fontos, mert míg a recidív cholesteatoma fültükri képen látható, tehát a betegséget, vagyis annak kiújulását a fülbe nézéssel meg lehet állapítani, addig a reziduumot nem, vagy nem okvetlen. Ugyanis ilyenkor egy ép, folytonos dobhártyát, novomembránt látunk, és maximum akkor lehet gyanú reziduumra, ha az a dobüregben, mesotympanonban van, és egy fehéres körülírt tömeg tűnik át a dobhártyán. De ha a reziduum az atticusban, vagy a mastoidüregben van, vagy a novomembrán annyira vaskos, hogy nem transzparens, akkor látszólag minden rendben van a füllel, közben meg mégsem. Ezért is szükséges a 2. szakasz műtét, vagy pedig a dedikált MRI (non-EPI DWI MRI + ADC) utánkövetés hosszú évekig.
Szóval nem mindegy, hogy recidíva, vagy reziduum. És emellett még van 2 másik kifejezés, amit érdemes megjegyezni. Az egyik a magyarul talán leginkább recidivizmusként használható angolszász "recidivism" kifejezés, amit elsősorban a kétfajta kiújulás (recidíva + reziduum) együttes kezelésére, számontartására lehet alkalmazni. Mondjuk ez a magyar szakmai nyelvben (még) nem annyira terjedt el, de elég frappánsan leírja a dolgot, és mivel erre eddig nem volt szavunk, én már abszolút használom. Az utolsó kifejezés pedig a "recurrent" cholesteatoma, ami végső soron a recidíva angolszász megfelelője. Ezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert az angol nyelvű szakirodalomban nem fogunk olyat találni, hogy "recidiv cholesteatoma", ne is így keressünk. Ugyanakkor a magyarban már annyira elterjedt a recidíva kifejezés, hogy az én szám nem állna rá helyette a "rekurrens", vagy "rekurráló" cholesteatomára, és itthon még mástól sem hallottam így mondani. Tehát itt van egy eltérés a nemzetközi és a magyar szakirodalom között.
Ezekre érdemes figyelni részben a szakirodalom helyes értelmezése miatt is, részben a saját eredményeink értékelése kapcsán is. A recidíva a betegség természetéből adódó kiújulás, a reziduum pedig sebészi elégtelenség. Mint a fent belinkelt tavalyi bejegyzésben írtam, ez utóbbi a legjobb helyeken is előfordul, mert annyira zegzugos a fül, hogy egyszerűen nem mindenhova látni be még endoszkóppal sem. Illetve szubmikroszkópos maradvány darabok sajnos előfordulhatnak, a fúrás közbeni mosás elsodorhat laphámdarabkákat, rejtett helyekre, vagy vérzés miatt nem látunk elég jól a műtéti területen. De attól még törekedni kell az előfordulás csökkentésére.
