Régen volt TRIO - Best Practice ajánlás itt a blogon, de most találkoztam egy olyan anyaggal, aminek témája az elmúlt időszakban nekem is előkerült dilemmaként. Egész konkrétan a sugárkezelés után fellépő temporalis osteoradionecrosis korszerű kezeléséről írtak (What Is the Current Management of Osteoradionecrosis of the Temporal Bone Following Head and Neck Cancer Radiotherapy?), és ilyen problémával küzdő betegem nekem is van mostanság 3-4. A temporalis csont elsősorban akkor lehet érintett, ha beleesik a sugármezőbe, pl. parotistumor, orrgarat, vagy fül környéki bőrtumor besugárzása után láthatjuk leggyakrabban.
A temporalis csont osteoradionecrosisa (ORN) hallójárati cholesteatoma szerű képben jelentkezik, vagyis a hallójárat csontja szabaddá válik kisebb-nagyobb területen, kráterszerű szabálytalan bemélyedésekkel, felülfertőződéssel, vagy keratin akkumulációval. Kérdés, hogy mit csináljunk vele. Obszerváció? Konzervatív kezelés? Sebészi beavatkozás? Ha sebészi, akkor mi? Azért nehéz ügy, mert maga a betegség azért jön létre, mert a sugárkezelés tönkreteszi a szöveteket, és spontán elhalnak bizonyos részei. Az ORN patológiai háttere elsősorban a vérkeringés lokális leromlása, emellett a bőrfelület védőfunkciója csökken. Illetve még egy dolgot meg kell említeni, az pedig a fülkürt, illetve ezzel összefüggésben a középfül, de az egy kicsit beljebb van, mint amit elsősorban látni szoktunk, mint temporalis ORN. Mindenesetre a fülkürt érintettsége révén lehet nyomáskiegyenlítési zavar, ha inkább lezáródik, illetve ezzel szemben az is lehet, hogy pont, hogy nem zár eléggé, így csökken a középfül védőfunkció az orrgarati patogénekkel szemben, ezért könnyebben alakulhat ki középfülgyulladás. De még egyszer, ez egy emelettel beljebb van, de azért a fülkürtprobléma így másodlagosan, szintén hozzájárulhat szép lassan a temporalis csont pusztulásához. Szóval adott egy alapvetően rossz helyzet, és kérdés, hogy ha mi abba beleoperálunk, akkor mi marad életképes, mi és hogyan fog meggyógyulni?
Pont ezért, a Best Practice szerzői szerint (is) elsődlegesen helyi antimikrobiális kezelés, debridement az, ami mentén el kell indulni, ne műtéttel. Illetve javasolt még a PENTO protokoll, ami pentoxyfillin (értágító) ás tocopherol (E-vitamin, antioxidáns) ötvözete, valamint szóba jön hiperbarikus oxigén terápia is. Műtéti megoldást a kiterjedt, diffúz beteségre javasolnak, vagy ha a fájdalom nem uralható helyi kezeléssel, illetve cholesteatoma alakul ki, valamint a 60 évnél idősebb betegeknél. A lokalizált/diffúz az ún. Ramsden beosztási rendszer szerint értendő, azaz hogy csak az os tympanicum érintett, vagy a temporalis csont többi része is. Az, hogy a műtét mi legyen,, elsősorban a kiterjedéstől és helyi anatómiai adottságoktól függ. Lehet canalplastica, nyitott technikás üreg kialakítás, lateralis temporalis csontrezekció, subtotalis petrosectomia, vagy mastoidectomia.
A műtéti kimenetel nem mindig rózsás, lehetnek további szövődmények, ugye a már emlegetett rossz gyógyhajlam miatt. Érdemes végigböngészni az MD Anderson anyagát, az USA-ban azért csak ők az egyik legnagyobb rákcentrum arrafelé: Temporal Bone Osteoradionecrosis: An 18-year, Single-Institution Experience. De van egész friss európai, brit anyag is: Surgical management outcomes of osteoradionecrosis of the temporal bone: two-centres experience.
Korábbi TRIO Best Practice bejegyzések ITT találhatók.
