Ha valaki hallásjavítás célú reoperációra készül egy korábban krónikus középfülgyulladás, cholesteatoma, vagy perforáció miatt már műtéten átesett betegnél, annak nagyon jó képzelőerővel kell bírnia, mivel abban a fülben lényegében bármit találhat. Természetesen valamennyire lehet előre kalkulálni, sőt, kell is. Ki kell nyomozni az előző zárójelentés(ek)ből, hogy mi történt. Képalkotó, CT is segít, ez valójában reopnál kötelező, bár azért az átlagos középfül HRCT hallócsont vonatkozásában tutibiztosat sosem ígérhet. Emellett az audiológiai lelet, vagy akár a fültükri kép is segítség, hogy mire számítsunk.
Mert mire is számíthatunk? Én az alábbiakkal már mind találkoztam ép, de legalábbis folytonos dobhártya/novomembrán mögött:
- fixálódott a kalapácsfej az atticusban
- fixálódott az üllő teste az atticusban
- hegsátor lesz a kengyel körül a fülkében
- az umbot hegek kötik a promontoriumhoz
- hegek kötik össze a kalapácsot és az üllőt
- necrotizált az üllő hosszú szára / processus lenticularisa
- tympanoscleroticus plakkok lesznek a kengyelen/üllőn
- tympanosclerosis köti össze az ülőt és a kalapácsot
- öntvényszerű scleroticus plakk a dobhártya és a dobüreg medialis fala mögött
- a kengyelnek talpa sincs, csak hegek vannak a fülkében
- az előzőleg behelyezett columella felszívódott
- az előzőleg behelyezett columella eldőlt, elfeküdt a promontoriumon
- az előzőleg behelyezett hosszú columella csontosan fixálódott a facialis csatornához
- az előzőleg behelyezett columella csontosan fixálódott a lateralis atticusfalhoz
- az előzőleg behelyezett rövid columella alatt megroppant a stapes superstructura
- A PORP destruálta a supestructurát, és medializálódott
- a PORP beesett a hypotympanonba
- a TORP eldőlt
- az ionomer cement befolyt a stapes fülkébe
Gyaníthatóan a lista simán bővíthető még. Vannak nálam sokkal tapasztaltabb operatőrök, akik biztos tudnak még mondani helyzeteket, de már ez sem kevés. Szóval mielőtt kinyitjuk a dobüreget, valami ilyen listának le kell futnia, és fel kell tennünk a kérdést, hogy ezeket meg tudjuk-e oldani. Illetve többek között ezért is szükséges korrekt, például a hallócsontokra, ossiculoplasticára vonatkozóan is kellően részletes zárójelentést írni, mert sohasem lehet tudni egy fül esetében, hogy nem kell-e oda megint visszamenni.
Még egy fontos megjegyzés (ismét). Már évekkel ezelőtt írtam róla, hogy a krónikus középfülgyulladás műtéte során a hallásjavítási esélyek rosszabbak, mint mondjuk otosclerosis kapcsán. Ez haványozottan igaz, ha nem az első műtétje a betegnek, hanem reoperáció, pláne ha sokadik műtét. Szerintem citáltam már itt a blogon Kálmán Judit kolléganőnk PhD-jának egyik pilléréül szolgáló munkáját (Primary ossiculoplasties provide better hearing results than revisions: a retrospective cohort study), aminek a lényege, hogy a primer műtétek szignifikánsan jobb esélyekkel kecsegtetnek, mint a reoperációk. Emiatt nagyon-nagyon óvatosan ajánlgassunk hallásjavítást egy már agyonoperált fülü betegnek. Én például egy már operált fül kapcsán, jelenleg mondjuk 25-30 dB lég-csont köz esetén simán lebeszélem a beteget a műtétről, míg ugyanez az ABG egy primer kengyel fixáció (otosclerosis) gyanús betegnél vígan indikációja a műtétnek. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz egy szétoperált fülben, és nem csak a sikeresség esélye kisebb, hanem a műtéti kockázat (percepciós halláscsökkenés, tinnitus) esélye is nagyobb.
* Ehhez a bejegyzéshez semmi köze nem volt az AI-nak.
