A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész

Az elmúlt hetekben hónapokban 3 olyan otosclerosisos kutatás is megjelent, amikre külön-külön nem akartam egy komplett blogbejegyzést szánni, de most 3 az 1-ben jelleggel összeraktam őket egy posztba. Sajnos egyik instant kávégyártó sem csapott le szponzorálási céllal a 3 az 1-ben szlogen láttán, de tudják, hol találnak meg, ha mégis akarnak küldeni egy csomó pénzt.

Mindenesetre az első, Otology & Neurotolgy cikk volt nekem a legérdekesebb: The Rise and Fall of Otosclerosis: A Population-based Study of Disease Incidence Spanning 70 Years. A Mayo Klinka munkacsoportja 1950-től 2017-ig feldolgozta az adatbázisukat, és a reprezentatívnak tehető mintából egy elég érdekes tendencia bontakozik ki: Az 1950-es években 100.000 lakosra vetítve 8,9 volt az otosclerosis incidenciája, ami egészen a '70-es évek közepéig emelkedett, és elérte a 18,5-öt. Ezután a '90-es elejére drámain lecsökkent 6,2-ig, és még tovább 3,2-re a 2015-2017-es időszakra. Közben sem a kétoldali esetek előfordulása, sem a felismeréskor észlelt halláscsökkenés mértéke nem változott. Magyarul az otosclerosis -legalábbis az USA-ban- egy eltűnőfélben lévő betegség.

Azért nem lehet elmenni emellett az adat mellett, mert ahogy fejlődik az orvostudomány, egyre jobban szűrünk, egyre kisebb eltérést is észreveszünk, tehát még egy kis emelkedés is beleférhetett volna, mármint az akár a változatlanságot is jelezhetné. De ez a csökkenés elég határozott. Az okot csak találgatni lehet, és a szerzők elsődlegesen a kanyaró elleni küzdelem sikerének melléktermékét látják ebben, bár az egyértelmű ok-okozati kérdés még mindig nem lejátszott.

A másik 2 kutatás hasonló témát jár körül: otosclerosis és terhesség, illetve női hormonok (Effects of Pregnancy on Otosclerosis, illetve Pregnancy, Estrogen Exposure, and the Development of Otosclerosis: A Case-Control Study of 1196 Women), az első a Stanfordról, a második ismét a Mayo Klinikáról. Itt onnan indul a történet, hogy az otosclerosis jóval gyakrabban fordul elő nőkben, mint férfiakban, és van egy olyan megfigyelés, hogy a terhesség ront az otosclerosison, talán a megváltozott női hormon szérum koncentráció miatt, ami kihat a csont anyagcserére. Ez azt jelenti, hogy a terhesség során/körül nagyobb eséllyel romlik a hallás, mintha az illető nő nem lenne terhes. Ezt szakmán belül kvázi tényként kezeljük, de ez igazából egy olyan szakmai alapvetés, ami mögé nem lehet túl sok objektív, módszertanilag adekvát adatot rakni. Ez a két kutatás pedig pont ezt teszi, és egymástól függetlenül megcáfolja ezt a korábbi feltevést. Mind a 2 kutatócsoport szerint nem kell attól félniük az otosclerosisos nőknek, hogy a terhesség rontani fog a hallásukon. Ugyanis ez egy bizonyos eséllyel amúgy is bekövetkezik előbb-utóbb, és az inkább csak pech, hogy ez egyeseknél pont a terhesség alatt következik be, nem előtte vagy utána.

Szóval ezek az újdonságok az otosclerosisban, és bár nyilván ezek sem hibátlan kutatások, mivel minden studynak van kisebb-nagyobb limitációja, de azért az idő előrehaladtával minden módszer inkább csak tökéletesedik, és az adatmennyiség nő. Tehát egyre stabilabb alapokon nyugvó megállapításokat lehet tenni.