A blogról

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogon szakmai témákat boncolgatunk, betegségeket és azok kezelését ismertetjük, friss kutatásokat, ajánlásokat elemzünk, érdekes eseteket mutatunk be, elsősorban kollégáknak, másodsorban betegeknek. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben!

 

 

Podcastünkben élőszóban is beszélgetünk szakmai kérdésekről, 10-25 perces adások formájában. A csatornánkat itt találja:

 

spotify_2.jpg

 

 

Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, csak kiegészítő jellegű információk. Ezzel kapcsolatos részletes jogi nyilatkozatunk ITT érhető el.

 

 

A blog írói az ENT House Budapest mukatársai:

 horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: fülsebészet

email: horvathtamas[at]enthouse.hu

(drhorvathtamas.com)

 

 vargazsuzsi_ildi.jpg

dr. Varga Zsuzsa

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: rhinológia, otoneurológia

email: dr.zsuzsa.varga[at]gmail.com

 

 

 hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset.png

 



Free Page Rank Tool

Címkék

Címkefelhő

Ventillációs tubus - mire számíthatunk kisgyermekeknél hosszú távon?

2018.01.21. | drHorváthTamás |

Címkék: fül gyermek fül orr gégészet középfül ventillációs tubus grommet tubus

Vannak típuskérdések a ventillációs (grommet) tubus kapcsán, amiket rendre feltesznek a szülők. Például, hogy meddig lesz benn a tubus, és mikor kell kivenni? Vagy hogy ha kiesik magától, akkor újra be kell-e tenni? Ha kiesik, begyógyul-e magától a lyuk? Ezek talán a leggyakoribb kérdések. Szerencsére most utah-i kollégák egy olyan széleskörű felmérést publikáltak az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben (Sequelae of Tympanostomy Tubes in a Multihospital Health System), ami alapján a fenti kérdésekre nagyon jó statisztikai választ lehet adni. Persze csak statisztikait, mert hogy az egész orvoslás statisztika, ahogy azt nemrég írtam (Az orvoslás pár alaptörvénye), de mégis, korrekt módon ki lehet elégíteni a szülői kíváncsiságot.

A kutatás hiteles, mert több, mint 14.000, tubusbehelyezésen átesett, 3 éven aluli gyereket követtek 5 éven keresztül.  Óriási esetszám, és hosszú utánkövetés, tehát elég megbízhatónak lehet tekinteni az ügyet. Ugyanakkor muszáj kiemelnem, hogy 3 éven aluli gyerekekről van szó. Én például 3 év alatti gyerkőcöt nem operálok, tehát ha én egy olyan gyermek szüleit világosítom fel, akit én fogok operálni, akkor egy-az-egyben nem emelhetem át ezeket a számokat. Ugyanis a tubus kérdés tipikusan kisgyermekkori kérdés, tehát komolyan számít a vizsgálatba bevont gyerekek életkora. Mert azok a számok, amikről mindjárt szó esik, biztos, hogy nem ugyanígy néznének ki mondjuk egy 3 és 6 év közötti gyerekeket vizsgáló felmérésben. Sőt, a rossz hír, hogy pont ugyanez a kutatás máshol elvégezve sem pontosan ugyanezeket a számokat adná ki, de ennyire persze már ne vesszünk el a részletekben. Abból főzünk, ami van, örüljünk, hogy vannak konkrét számok, csak hát mindent a maga helyi értékén kell kezelni.

Szóval a vizsgált betegcsoport esetében, átlagosan a gyerekek 1.4 éves korában kerültek be a tubusok. A gyerkőcök 14,4%-ánál, tehát kb. minden 7. gyereknél legalább még egyszer kellett tubus, azután, hogy az kiesett, vagy kivették. Sőt, 4,6%-nál, azaz minden 20. gyereknél még legalább 2 alkalommal be kellett ültetni. A gyerkőcök 3%-ánál nem esett ki magától a tubus, hanem ki kellett venni, de itt talán érdemes megfordítani a számokat: 100-ból 97 gyereknél magától kiesik a tubus, nem kell kivenni. Akinél nem esett ki a magától, ott a kollégák elég nagy türelmi időt adtak, mivel átlag 34 hónappal később vették ki a tubust. A rossz hír, hogy 5,1%-nak vagy a kiesés, vagy az eltávolítás után, de visszamaradt dobhártya perforáció, azaz később minden 20. gyereknél volt szükség fülműtétre, hogy bezárjuk a lyukat a dobhártyán. Ez egy kicsit magasabb arány, mint amire számítottam, de lehet, hogy ez pl. azért van így, mert a kutatásba kisebb gyerkőcöket vontak be, mint akikhez én szoktam.

Kedves szülők, ezek a számok, ezekhez lehet igazodni!