a blogról

 

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogban aktuális és érdekes szakmai témákról esik szó, elsősorban orvoskollégáknak, részben pedig betegfelvilágosítási céllal. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben.
Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, diagnózis vagy terápiás terv felállítására nem alkalmas, csak kiegészítő jellegű. Részletes jogi nyilatkozat ITT.

EgeszsegKommando


A blog írói:
horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

http://drhorvathtamas.com/

Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: horvatht [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa



dr. Varga Zsuzsa


Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: dr.zsuzsa.varga [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa

 

Facebook oldalunk:


delicious 40x40-2

 

Statisztikák



Free Page Rank Tool



 

 

Címkék

Címkefelhő

Lehetséges problémák a beültetett lebennyel dobhártyapótlás esetén

2013.08.20. | HTamas |

Címkék: fül fülműtét fülkürt tympanoplastica

Fülműtét során a lyukas dobhártyát valamilyen beültetett lebennyel tudjuk befoltozni. Ha minden jól megy, a lebeny zökkenőmentesen be is épül, azonban ez nem mindig jön össze. Ez utóbbi, problémás esetekben alapvetően három dolog történhet a lebennyel: reperforál, azaz újra kilyukad a dobhártya, vagy a dobhártya normál helyzetéhez képest beljebb kerül, illetve pont ellenkezőleg, kijjebb is kerülhet a lebeny.

Reperforáció:
Ugyan reperforációnak, azaz újra kilyukadásnak hívjuk ezt a jelenséget, pedig valójában az esetek messze nagy részében egyszerűen nem épül be rendesen az új dobhártya, a lebeny, tehát nem a lebenyen lesz új lyuk. A reperforáció oka lehet például sebfertőzés, vagy vérkeringési zavar, vélhetően ez utóbbi miatt gyakoribb a reperforáció a dohányzók körében. De lehet az is, ha túl kicsi lebenyt rakunk be, és a gyógyulási fázisban történő zsugorodás miatt később nem fedi le a perforáció területét. Emellett ha a perforáció szélét nem frissítjük fel eléggé, akkor szintén nem biztos, hogy megtapad a lebeny.

A lebeny medializációja, azaz a dobhártya síkjához képest beljebb kerül:
Ez enyhébb esetben csak azt jelenti, hogy valami mögöttes struktúrára, hallócsontra (pl. az üllőre, vagy a kengyel fejére) is rátapad a lebeny, ami a dobhártya mozgását gátolhatja. Extrém esetben az új beültetett dobhártya teljes egészében letapadhat a dobüreg belső falára (adhesiv processus), így nem lesz légtartalom a dobhártya mögött, és sokkal rosszabbul viszi át a hangot a rendszer. Ennek mindig fülkürtműködési probléma az oka, és például nem véletlenül várunk sokszor gyermekkorban a fülműtéttel, mert kisgyermekkorban a fülkürt gyakran nem működik jól, és a lyukas dobhártya fiziológiás ventillációs tubus, ahogy azt Bauer Professzor Úr mondja.

Végül a lebeny lateralizációja, azaz a normális síkhoz képest kijjebb kerülése:
Ez elég ritka, a fenti két dolog sokkal gyakrabban fordul elő. A lateralizált dobhártya szintén nem jól viszi át a hangot, tehát hallásromlást okoz. Itt két jelenséget érdemes kiemelni, a sima lateralizációt, és az ún. bluntingot. Lateralizáció egyrészt akkor jön létre, ha a dobhártya első negyedeit is teljesen kiemeljük a csontos dobgyűrűből, majd nem sikerül oda rendesen visszarakni. A sima lateralizáció másik gyakori oka pedig, hogy a kalapács markolatáról leemelejük a dobhártyát, ezáltal megszűnik a dobhártya kónuszos alakja. Erre a második okra Fisch a "Tympanoplasty Mastoidectomy and Stapes Surgery" könyvében így hívja fel a figyelmet: "care must be taken to avoid elevating the tympanic membrane from the complete malleus handle. This will prevent lateralization of the new tympanic membrane from the malleus handle as it heals.". A blunting pedig valójában a lateralizáció egy speciális formája, ami a már említett első negyedek kiemelésének következményeképpen kialakult lateralizáció során alakul ki. Ekkor a csontos hallójárat - lateralizált dobhártya által alkotott szegletet hegszövet tölti ki, ami miatt szintén romlik a hallás. Errről ezt írja Fisch: "Preservation of the anterior tympanomeatal angle: The tympanic annulus should never be elevated between 2 o'clock and 4 o'clock on die right side (8-10 o'clock on the left side) because an intact anterior tympanomeatal angle is essential for optimal functional end results. Violation of the anterior "sacred" attachment of the annulus induces blunting of the tympanomeatal angle and lateralization of the drum. This reduces the vibratory properties of the drum."