A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Idült melléküreg gyulladás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Idült melléküreg gyulladás. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. november 19., csütörtök

Fül- orr- gégészeti vívmányok a következő 10 évben



Az Amerikai Fül- Orr- Gégészeti Szakmai Kollégium (AAOHNS) twitteren feltett egy kérdést a követőinek, hogy ki milyen fül- orr- gégészeti témában vár átütő előrelépést a következő évtizedben. Ezzel kapcsolatban készülnek ugyanis egy cikket írni, és várják az ötleteket a szakmából. Én is megírtam nekik pár tippemet (tipp 1, 2, 3, +1), kíváncsi vagyok, mi valósul meg belőlük.

Én elsősorban a genetikai kutatásokban várok komoly előrelépést. Számos olyan betegség van a fül- orr- gégészetben is, ahol még elég messze vagyunk a TÉNYLEGES gyógyítástól. Kezelni úgy-ahogy tudjuk őket, de véglegesen meggyógyítani nem. Ezeknél a bajoknál valamilyen genetikai probléma állhat a háttérben, ami következtében aztán spontán, vagy esetleg bizonyos környezeti hatásokra kialakul a betegség. Ilyen például a krónikus melléküreg gyulladás is, melyről már volt szó
ITT. Szintén kapcsolódik a genetikához a percepciós (idegi) halláscsökkenés kezelése is. A szeptemberi padovai EuroHear kurzuson már felvillantottak pár lehetőséget, hogy a zaj okozta, vagy a veleszületett, de akár az időskori halláscsökkenést is lehet majd gyógyítani őssejtekkel vagy génsebészettel. Az ezzel kapcsolatos kutatások még bőven az állatkísérletek szintjén állnak, de talán belefér a következő 10 évbe, hogy ebből előrelépés legyen az  effektív kezelések felé. A harmadik tippem az volt, hogy még több, és a mindennapi klinikai gyakorlatban is hasznosítható markereket találnak az egyes onkológiai, daganatos betegségek lefolyására, viselkedésére vonatkozóan. Hiszen milyen egyszerű lenne, ha egy adott gégedaganatnál egy laborvizsgálat 90%-ban megmondaná, érdemes-e egyáltalán a sugárkezelést választani, vagy hogy melyik kemoterápiás szertől várható gyógyulás/javulás. Persze már vannak bizonyos ilyen előrejelző molekulák, de nagyon kevés, nem elérhető egy átlag kórház számára, és főleg nem elég megbízhatóak.

Volt egyébként plusz egy előrejelzésem, vagyis inkább vágyam: bárcsak valaki(k) 100% ki tudnák mutatni, hogy az agy vagy a belsőfül mely részei felelősek a fülzúgás kialakulásáért, és azt hogyan lehet eredményesen kezelni! (Lásd dilemma ITT)

Viszont így, hogy az AAOHNS-nak volt ez a remek ötlete, gyorsan ellopom én is, és megkérdezem a blog olvasóit: Önök szerint, vagy szerintetek milyen témában lehet átütő sikerre számítani a következő 10 évben? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy mi az, amiben jó lenne minél előbb előrelépés? Persze tudom, mindenben, de ha csak egyet-kettőt lehetne mondani, akkor miben?

2009. november 10., kedd

Csontállomány gyulladása idült melléküreg gyulladásban

Az idült melléküreg gyulladásról (krónikus rhinosinusitis) már többször esett szó. Ebben a betegségben nemcsak a nyálkahártya van folyamatosan gyulladásos állapotban, hanem az alatta elhelyezkedő csontos állomány, azaz a melléküregek falai is. Ennek előfordulási arányát egy az American Journal of Rhinology-ban, 2006-ban megjelent cikk 36-53%-ra teszi a műtét során eltávolított anyag szövettani vizsgálata és a radiológiai (melléküreg CT) lelet alapján.

Ráadásul már több tanulmány is kimutatta, hogy műtétet követően a csontok gyulladásos állapota még kifejezettebb lett. Például tavaly szintén az American Journal of Rhinology-ban jelent meg az a 25 beteg alapján készült felmérés, mely szerint a rostarendszer csontos falának állománya az operált betegek esetében jóval fellazultabb, csökkent denzitású volt mind az egészséges kontroll csoporthoz, mind a beteg, de még műtét előtt álló csoporthoz képest, és a csontújdonképződés miatt a műtéte(ke)n már túlesett betegek arcüregének térfogatát egyértelműen kisebbnek mérték a többi csoporttal összehasonlítva.

Tegnap pedig a European Archives of Oto-Rhino-Laryngologyban jelent meg egy cikk, mely a hasonló eredményről számolt be orrpolipos betegek esetén is: a 82 betegen végzett vizsgálat során kiderült, hogy az első műtéten átesett betegeknél 30%-ban, míg a többedik műtéten átesett betegeknél 87,5%-ban volt szövettanilag kimutatható csontos állomány gyulladás.

Miután olvastam ezt a cikket, egyből továbbadtam twitteren. Szerencsére mások is érdekesnek találták, sőt, egyik amerikai kolléga még a saját tapasztalatait is hozzáfűzte: szerinte az úgynevezett shaver-technikával végzett műtét után még inkább észlelhető a csont gyulladása annak ellenére, hogy shaverrel sokkal könnyebben és elvileg atraumatikusabban, tehát kevesebb szöveti sérüléssel lehet dolgozni. A pontos okot nem tudtuk tisztázni, de véleményem szerint a fokozott csontújdonképződés és a nem megfelelő nyálkahártya regeneráció túl sok nyitott csontfelszínhez vezet ebben az esetben, és ez okozhatja a kifejezett csontgyulladást.

2009. augusztus 12., szerda

Az idült orrmelléküreg gyulladás (krónikus rhinosinusitis) oka

Korábban már volt szó a heveny és az idült melléküreg gyulladásról, valamint arról is, hogy miért szükséges különbséget tenni a kettő között. Alapvető különbség van a két betegség kialakulásának mechanizmusában, ami miatt a panaszok is különbözőek, és a kezelés is más. Az idült melléküreg gyulladás az esetek nagyon nagy részében a nyálkahártya normál ingerekre adott kóros válasza révén jön létre. Tehát egyfajta genetikai eltérésről van szó, ami miatt a nyálkahártya olyankor is gyulladásban van, mikor egyébként nem kéne. Kutatócsoportok már régóta próbálják megtalálni az(oka)t a faktor(oka)t, ami elindítja ezt a kóros immunológiai folyamatot. Két különböző elmélet létezik, bár sokfajta kísérlet ellenére egyik sem nyert még 100%-ban létjogosultságot. Van közös vonás a két teóriában: mindkét esetben valamilyen kórokozó által kiváltott téves vagy túlzott immunreakciót gyanítanak a háttérben.

Az egyik iskola szerint a folyamat mögött gombák állnak. Az elmélet képviselői azt mondják, hogy ezekben a betegekben az allergiához hasonlítható immunreakció indul be a normál körülmények között is a melléküregekben élő gombafajok ellen. Tény, hogy az emberi orrban és a melléküregekben egészséges emberek esetén is találunk gombákat. Szintén ismert, hogy ritkán, szinte kizárólag csak immunhiányos állapotban (HIV, súlyos cukorbetegség, kemoterápia, stb.) bizonyos agresszív kórokozó gombák komoly, kezelés nélkül akár halálos gyulladást is tudnak okozni. Az idült melléküreg gyulladásban azért vetődött fel a gombák szerepe, mert egyes gombák ellen aktiválódó sejttípusok, valamint gombák ellen termelődő immunfehérjék szintje a betegek nyálkahártyájában emelkedett volt. Kezelési kísérletek is voltak gombaellenes gyógyszerekkel, azonban ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Bár ez utóbbi önmagában nem jelenti azt, hogy kizárható a gombák szerepe, csak a hagyományos gombaellenes kezelés kudarcát jelzi. (cikk1, cikk2)

A másik teória képviselői szerint baktériumok, azon belül is elsősorban a Staphylococcusok által termelt káros anyagok, toxinok elleni túlzott immunreakció okozza a krónikus melléküreg gyulladást. Ezt alátámasztják azok a kutatások, melyek szerint az idült melléküreg betegek esetében nagyobb számban találhatók meg egyes Staphylococcus fajok. Az utóbbi időben az úgynevezett szuperantigén elmélet került előtérbe. A szuperantigén azt jelenti, hogy az adott baktériumok által termelt egyes fehérjék a megfelelő fehérvérsejttel reakcióba lépve az átlagos immunreakciónál jóval nagyobb gyulladást generálnak, és ez vezet a nyálkahártya károsodásához, ami ördögi körként tovább fokozza a gyulladást. Ezt a folyamatot elősegítheti, hogy az orrban található nyák ilyen helyzetben a belekerülő toxinok túlélését növelik, tehát elnyújtott immunválasz várható. (cikk1, cikk2)

Amennyiben a kettő közül valamelyik (vagy egy harmadik) elmélet bizonyítást nyer, az jelentős előrelépés lesz a fül- orr- gégészetben, mivel megnyithatja az utat az effektív kezelés felé. Ugyanis jelenleg a krónikus melléküreg gyulladást véglegesen gyógyítani nem tudjuk. Csak többé-kevésbé karban tudjuk tartani szteroidos orrspray-k rendszeres adásával, alkalmi orális szteroid kezeléssel, illetve műtéttel.
Viszont az már a fentiek alapján is nyilvánvaló, hogy a krónikus melléküreg gyulladást NEM antibiotikummal kell kezelni!

2009. július 10., péntek

Miért fontos különbséget tenni az akut és a krónikus melléküreg-gyulladás között?

Bár a nevek alapján az akut (heveny) és a krónikus (idült) orrmelléküreg-gyulladás között csak az időtartam a különbség, ennél jóval lényegesebb dolgokban térnek el egymástól. Eleve nem is ugyanaz a mechanizmus hozza létre a kettőt, ezért a kezelésük is teljesen eltérő. Szerencsére a panaszokbeli különbség miatt már háziorvosi szinten eldőlhet a kérdés.

Ugyanis akut melléküreg-gyulladás esetén napokig, ritkán pár hétig tartó, heves tünetekkel járó megbetegedésről beszélünk. Enyhébb megfázásos panaszok után orrdugulás, nagy mennyiségű orrváladék, fej-, arc-, homlokfájás, hőemelkedés vagy láz, elesett állapot kíséri. Gyulladásgátló gyógyszer, tüneti szerek (orrcsepp, váladékoldó), szükség esetén antibiotikum adása mellett relatív gyorsan, általában pár nap alatt gyógyul. Képalkotó vizsgálat, arcüreg-röntgen elvégzése sem feltétlenül kell, CT kimondottan csak szövődménygyanús esetben. Az alábbi kép egyébként egy korábban nagyon gyakran használt felvétel típus, arcüreg-röntgen a Bágyi Péter dr. által szerkesztett Kepalkotas.blog.hu-ról:








Az akut gyulladással szemben a krónikus orrmelléküreg-gyulladás tünetszegényebb, a beteg hónapok-évek óta fennálló orrdugulást, szaglászavart, garati váladékcsorgást panaszol. Lehet még arc- vagy homloktáji teltségérzés, esetleg köhögés, rossz szájíz is. De nincs láz, elesett állapot, heves arc- vagy homlokfájdalom, sem nagy mennyiségű orrváladék.


A krónikus orrmelléküreg-gyulladás nem egy heveny fertőzés következménye vagy folytatása. Ilyenkor az orr- és melléküregeinek nyálkahártyája még nem teljesen tisztázott ok(ok) miatt rossz immunreakcióval válaszol normális ingerekre, és miatt állandósult gyulladásos állapotba kerül. Ezért vannak az elhúzódó, - és szemben az akuttal - kezelés nélkül nem gyógyuló panaszok. Azokról az elképzelésekről, hogy mi állhat immunológiai szinten a krónikus, öngerjesztő gyulladás hátterében, egy későbbi bejegyzésben lesz szó.


Röviden úgyis lehetne mondani, hogy akut melléküreg-gyulladásban a normális gyulladásos immunreakciót látjuk, míg krónikus esetben egy kóros immunreakciót, ami olyankor is fennáll, mikor a nyálkahártyának nem kéne gyulladásos állapotban lennie.


Az akut melléküreg-gyulladás kezeléséről feljebb már volt szó. A krónikus melléküreg-gyulladás esetén az akutban használatos gyógyszerek gyakorlatilag semmit sem érnek. Ilyenkor szteroid tartalmú, az allergiások által is használt orrsprayt kell rendszeresen használni. Súlyosabb esetben időszakosan szteroid tabletta szedésre, vagy műtétre is sor kerülhet. A műtét manapság az úgynevezett FESS műtétet jelenti. Viszont mivel a krónikus gyulladás esetén genetikai a hiba, sajnos akár egy életen át vissza-visszatérhetnek a panaszok.

2009. május 31., vasárnap

Mennyit szeretnének tudni a betegek a FESS műtét veszélyeiről?

Nemrégiben szó esett a FESS műtét során esetlegesen előforduló, szemmel kapcsolatos szövődményekről (http://tr.im/mYkI), még korábban pedig a műtét előtt szükséges alapos CT elemzésről (http://tr.im/mYlf). Mindezek alapján látható, hogy a FESS műtétet rendkívül fontos szervek/képletek kímélése mellett kell elvégezni, tehát ez a beavatkozás komoly odafigyelést és kellő gyakorlatot igényel.

Bár az orvos oldaláról közelítettem meg a kérdést, de végső soron az esetleges szövődményt természetesen nem az orvos, hanem a beteg szenvedi el. A bejegyzések célja elsősorban a betegek felvilágosítása volt. De vajon a betegek egyáltalán akarnak-e tudni ezekről a lehetőségekről?

A magyar betegekről nincs mért információnk, tudtommal nem készült ez ügyben eddig felmérés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a betegek általában igénylik a részletes felvilágosítást, bár néha előfordul, hogy valaki azt mondja, ő az egészről inkább nem is akar tudni, csak legyen túl rajta, ha már egyszer úgyis meg kell csinálni a műtétet...
Szerencsére az amerikaik a betegek hozzáállást is lemérték, így van már némi adatunk is ez ügyben. Az ezzel kapcsolatos cikkekben (http://tr.im/mYos, http://tr.im/mYox) foglaltak alapján a betegek úgy érzik, hogy általában nem kapnak elég felvilágosítást a kockázatokról műtét előtt, és szeretnék a műtét rizikóját teljes egészében felmérni. Még akkor is, ha ez esetleg feszültséget okoz bennük. Ugyanakkor a veszély ismerete nem tántorította el a betegeket: több (lehetséges negatív) ismeret birtokában is a műtét elvégzése mellett döntöttek.

Bár a felmérések nem magyar betegek közreműködésével készültek, remélem, hogy a szövődmények átlagosnál részletesebb taglalása itt a blogban hasonló elvárásokat elégít ki hazánkban is!