a blogról

 

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogban aktuális és érdekes szakmai témákról esik szó, elsősorban orvoskollégáknak, részben pedig betegfelvilágosítási céllal. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben.


A blog írói:
horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás

http://drhorvathtamas.com/

Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: horvatht [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa



dr. Varga Zsuzsa


Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: dr.zsuzsa.varga [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa

 


JOGI NYILATKOZAT

Kövessen minket!

Feliratkozás heti szakmai hírlevélre

 

Facebook oldalunk:


delicious 40x40-2

 

Online könyvtárunk, közösségi könyvjelzőnk a del.icio-us-ön:


web-2-0-delicious_.PNG

 

Fül- orr- gégészettel kapcsolatos képeink a Pinteresten:


pinterest 40x40-2

Statisztikák



Free Page Rank Tool



 

 

Címkék

Címkefelhő

Mandulaműtét kérdése Pfapa - szindrómában

2017.02.20. | VargaZs |

Címkék: mandula mandulaműtét torokmandula tonsillectomia pfapa

A Pfapa-szindróma egy jellemzően 2-5 éves életkorban kezdődő, visszatérő, 3-6 napig fennálló lázzal járó, szájnyálkahártya fekélyekkel, nyirokcsomógyulladással kísért tünetegyüttes. Serdülőkorra spontán gyógyulás várható, az eseték 15%-ban felnőtt korban is megmaradhatnak a tünetek. Eredetileg Marshall írta le a betegséget 1987-ben, majd 1989-ben módosították Marshall-szindrómáról Pfapa-ra, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a periódikus láz, mint legfőbb jellegzetesség.

pfapa.jpg

Diagnosztikus kritériumok (Thomas-kritériumok, 1999):

I. szabályos időközönként ismétlődő, legalább 3 alkalommal visszatérő lázas epizód, amely minimum 5 napig tart

II. az alábbi háromból legalább egy tünet jelenléte a láz mellett: a.,pharyngitis b.,nyirokcsomógyulladás c.,aphták

III. az egyes epizódok között jó általános állapot és normál növekedés

IV. a lázas epizódok alatt CRP emelkedett, de az epizódok között normál tartományban, neutropenia nem jellemző

A betegség pontos pathogenesise tisztázatlan, vélhetően citokindiszfunkcióval járó immunmediált megbetegedés, amelynél a családi halmozódás öröklődő jellegre utal. Cheung és mtsai 2017 januárban megjelent közleményükben a CARD8 és NLRP3 gének variánsait hozták összefüggésbe a megbetegedéssel.

A konzervatív kezelésben a leghatékonyabb a kortikoszteroidok használata, amely nem előzi meg a láz visszatérését. Irodalmi adatok szerint a mandulaműtét elvégzése sok esetben komoly javulást eredményez, azonban máig tisztázatlan, milyen kritériumok alapján javasolható a műtét.

2010-ben Garavello és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy csak azokban a válogatott esetekben indokolt a mandulaműtét, amikor a megbetegedés határozott életminőség romlással jár és a konzervatív kezelésre rosszul reagál.

Lantto és mtsai egy 2016 decemberben megjelent közleménye szerint azokban az esetekben hatékonynak bizonyult a tonsillectomia, akiknél rendszeresen ismétlődő lázas epizódok követték egymást és a klasszikus Thomas kritériumok nem teljesültek. A betegség késői kezdete (5 éves kor felett) vagy önállóan csak a láz megléte fel kell vesse Pfapa-szindróma lehetőségét és ilyen esetekben javasolt a tonsillectomia.

Szintén 2016 decemberben jelent meg Windfuhr tonsillectomia indikációit áttekintő, számos tanulmányt feldolgozó közleménye, amelyben hangsúlyozza, hogy a Pfapa-szindróma a gyermekek tekintélyes hányadában egy spontán gyógyuló, szteroid kezelésre jól reagáló megbetegedés. A tonsillectomia indikációja gyenge lábakon áll, ezért a beavatkozás hatékonyságának elbírálásához további kutatások szükségesek.

Vanoni és mtsai 2016 áprilisban megjelent közleményében szintén hangsúlyozzák a műtéti kockázat mérlegelését és csak szelektált esetekben javasolnak tonsillo-adnotomiát, amikor az egyes epizódok között nagyon rövid idő telik el, vagy a szteroid kezelés nem hatékony.

Összefoglalásként elmondható, hogy a Pfapa-szindrómában szenvedő gyermekeknél a mandulaműtét rutinszerű elvégzése nem indokolt, a műtéti kezelés válogatott esetekben bizonyítottan állapotjavulást eredményez, azonban további vizsgálatok szükségesek, hogy egységes álláspont alakuljon ki a műtéti indikációt illetően. 

 Forrás:

PFAPA syndrome: a review on treatment and outcome Federica Vanoni, Katerina Theodoropoulou and Michaël Hofer; Pediatric Rheumatology, 2016n14:38; DOI:10.1186/s12969-016-0101-9 Indications for tonsillectomy stratified by the level of evidence

Jochen P. Windfuhr*,1

Long-Term Outcome of Classic and Incomplete PFAPA (Periodic Fever, Aphthous Stomatitis, Pharyngitis, and Adenitis) Syndrome after Tonsillectomy. Lantto U1, Koivunen P2, Tapiainen T3, Renko M3.

Marshall’s syndrome or PFAPA (periodic fever, aphthous stomatitis, pharyngitis, cervical adenitis) syndrome Authors: Dr Marco Berlucchi1 and Dr Piero Nicolai Creation date: January 2004

 

 

Cikkünk az online egészségügyi információ minőségéről az Orvostovábbképző Szemlében

2017.02.20. | HTamas |

Címkék: cikk internet ent house hírek

Még tavaly tavasszal kaptam egy felkérést, hogy mint az internettel az átlagorvosnál többet foglalkozó klinikus, írjak egy cikket a net áldásos és kevésbé jótékony hatásairól az egészségügyi ellátásban. Kézenfekvőnek tűnt, hogy az interneten fellelhető egészségügyi információ minőségével foglalkozzak. Ugyanis én elkötelezett híve vagyok az online egészségügyi felvilágosításnak és menedzsmentnek, de nem lehet szó nélkül elmenni olyan jelenségek mellett, hogy a fejfájás kapcsán szinte az agydaganatról lehet a legtöbbet olvasni, vagy hogy az internet tele van kuruzslókkal, és ellenőrizetlen tanácsokkal.

Szóval ezt szem előtt tartva, kolléganőmmel és bloggertársammal, Varga Zsuzsival, írtunk egy cikket "Online egészségügyi információ: pozitívumok, problémák, megoldások" az Orvostovábbképző Szemlébe, ami januárban jelent meg nyomtatásban, és most már teljes terjedelmében elérhető a fenti linken az OTSz honlapján is. Az elolvasáshoz regisztráció szükséges, más nem. Reméljük, hogy hasznos lesz másoknak is!

 

Középfülgyulladás okozta agyhártyagyulladás

2017.02.16. | HTamas |

Címkék: fül agyhártyagyulladás szövődmények fülműtét meningitis középfül középfülgyulladás akut mastoidectomia

Úgy alakult, hogy hétfő hajnalban operáltam egy otogén meningitises beteget, akinek egy sima akut középfülgyulladásból lett agyhártyagyulladása. Vagyis középfülgyulladásból mastoiditise lett, és utána a meningitis, mindez kb. 3 nap leforgása alatt. Otogén agytályoggal már találkoztam korábban is, de meningitissel még nem. Mindenesetre nem volt kérdés, hogy rögtön műtét, ahogy behozta a mentő, hiába volt hajnali 4. A család meg főleg azon aggódott (jogosan), hogy vajon nem Meningococcus okozza-e, kisgyerek is van a családban, meg hát eleve. Szerencsére a liquorból rögtön kitenyészett egy kb. mindenre érzékeny Streptococcus pneumoniae, ez ezt a kérdést rövidre zárta.

Az aggodalom tükrében tényleg érdekes, hogy az irodalom mit ír a kórokozókról és a műtéti megoldásról. Főleg egy 2007-ben, "Role of surgery in the management of otogenic meningitis" címmel a JLO-ban megjelent izraeli cikk keltette fel az érdeklődésemet, elsősorban pont a címe miatt. Amúgy jól össze van benne szedve hivatkozások formájában, hogy az otogén meningitis esetében rendkívül ritka a Neisseria, szinte mindig Streptococcus pneumoniae, vagy Haemophilus influenzae okozza, legalábbis az akut középfülgyulladásos betegeknél. A krónikus középfülgyulladás talaján kialakult agyhártyagyulladás már más tészta, ott érdekes módon Klebsiellát és Proteust ír. Így legalábbis nem a legrosszabbra kell gondolni egy meningitissel szövődött középfülgyulladás kapcsán, bár nyilván a legrosszabb szcenáriót kell szem előtt tartani a beteg menedzselését illetően.

Ami már kevésbé tetszett a cikkben, és pont ezért említésre méltó, tanulságos, hogy szembemegy a sok évtizedes gyakorlattal, ami a mielőbbi műtétet javasolja. Konkrétan ezt írják: "Surgery is indicated only in patients who fail to respond adequately to antimicrobial therapy in the first 48 hours". Önmagában az, hogy valaki szembemegy egy több évtizedes berögzüléssel még nem okvetlen baj. Hiszen az ellentmondás az egyik motorja a fejlődésnek. De ez az "ajánlás" több sebből is vérzik. Egyrészt összesen 3 beteg adatait dolgozták fel, és mondjuk ez alapján kicsit merész ajánlásról beszélni, egy dogmadöntögető ügyben pláne. Másrészt mint az a fenti idézetből is kiderül, azt ajánlják, hogy várjunk a műtéttel, és csak akkor operáljunk, ha nem javul antibiotikumra a beteg állapota. Viszont ebből a 3 betegből 1 meghalt. Óvatosan merem csak felhozni, hogy vajon nem élne-e az az egy beteg is, ha nem várakoznak a műtéttel, és egyből feltárják és szanálják a gócot a fülében. Ez a legkomolyabb kérdés bennem a cikk kapcsán. Végül, az első betegük esetében nem végeztek műtétet a meninigits kapcsán, hanem 1 hónappal később, mikor már meggyógyult, elektív fülműtétet végeztek, utólag. Ráadásul ez egy sima akut középfülgyulladás szövődmény volt, nem is egy krónikus fül. Akkor minek utólag az elektív műtét?

Összességében viszont durva, hogy egy vacak, mindenre érzékeny Pneumococcus ilyen rohadt betegséget tud csinálni még 2017-ben is. Még mindig lehet izgulni a betegért, nem lejátszott ügy.

A nem vérző mandula utóvérző

2017.02.08. | HTamas |

Címkék: mandula mandulaműtét torokmandula utóvérzés

Szerintem mindenki látott már olyan mandulaműtét utóvérzőt, aki a felvétel pillanatában nem vérzett, és nem is látszódott, hogy honnan volt a vérzés. Pont ezt a szituációt járja körül egy most megjelent bostoni kutatás, és egyértelműen arra teszi le a voksot, hogy igenis ezeket a betegeket megfigyelésre benn kell tartani, mert náluk a betegek 11 %-a ismét vérzett a megfigyelési időszakban, és ez a második vérzés az esetek 84 %-ában 24 órán belül ismétlődött meg. Azaz ha csak egy napra is felvesszük a beteget obszervációra, nagyon nagy eséllyel definitíven el fogjuk tudni őket látni. Ráadásul egy nem túl régi Laryngoscope közlemény szerint még ennél is több esetről lehet szó, ugyanis ott azt mérték, hogy az utóvérző betegek 17,5 %-ánál ismétlődött meg a vérzés később.

Eleve az utóvérzés esélye egy kellemesen tág intervallumban értelmezhető csak. Bár általánosságban olyan 3-5 % körülire tehető az utóvérzések aránya, feltehetően ennél többször fordul elő, csak a betegek nem minden esetben fordulnak orvoshoz. Sőt, van olyan amerikai kutatás is, ami pont az orvos által nem látott eseteket is belevéve 17 %-ra teszi az utóvérzés arányát. Az utóvérzés márpedig nem játék, akár az életet is veszélyeztetheti, körülbelül 1 : 7.000 és 1 : 170.000 eséllyel halálos lehet (cikk). Szóval nem tűnik túlzott biztosításnak, ha az elsőre definitíven el nem látható beteget a szemünk előtt tartjuk.

Gyermekkorban nem jellemző a Fusobacterium okozta garatgyulladás

2017.02.02. | HTamas |

Címkék: mandula mandulagyulladás garat fertőzéses betegségek mandula körüli tályog Fusobacterium

Az utóbbi években felértékelődött a Fusobacteriumok szerepe a torok-és mandulagyulladásban. Pl. 2 éve már írtam arról, hogy egy amerikai kutatás szerint a felnőttek tüszős mandulagyulladása hátterében többször volt kimutatható a Fusobacterium, mint a Streptococcus pyogenes, vagy hogy egy dán tanulmány azt igazolta, hogy a tinédzserkori mandula körüli tályogok nagyobb részéből Fusobacterium tenyészett ki.

Ehhez kapcsolódik az a friss, a Journal of Clinical Microbiology-ban megjelent amerikai study, ahol viszont azt írják, hogy kisgyermekkorban, 10 évesnél fiatalabb gyerekeknél szinte elenyésző, 2% alatti a Fusobacterium előfordulása, és a 14-20 évesek között is "csak" 13,5%. Az idézőjel annak szól, hogy ez azért nem kevés, minden 7-8. beteget jelenti, viszont legalábbis nem a többséget, akiknél eszerint mégiscsak a GAS (A csoportú Streptococcus) dominál. Ennek a mindennapokban inkább a Lemierre szindróma kapcsán van jelentősége, ami a vena jugularis interna szeptikus trombózisa, és ezt a Fusobacterium okozza. Nem túl gyakori, de néha előfordul, és speciel 2 ilyen esetet láttam eddig. A betegeknek a torokfájás mellett/után fájni kezdett egyik oldalon a nyaka, meg is duzzadt kicsit, jobban mondva feszessé vált, és nagyon nyomásérzékennyé. Először mindkét esetben azt hittük, hogy mély nyaki fertőzésük indul, de aztán a képalkotó ezt kizárta, viszont a trombózist az ultrahang igazolta. A antibiózison kívül más terápiát nem igényel ez a probléma, de fel kell ismerni, mert kezelés nélkül egy szeptikus trombus a vena jugularis internában legalábbis nem egy életbiztosítás.

Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy van egy olyan tendencia is főleg az USA-ban, hogy streptococcus rapid teszt alapján kell adni antibiotikumot: ha az negatív, akkor nem is kell antibiotikum, mert nem lényeges kórokozóról lehet csak szó. Nos, a Fusobacterium nem ez a kategória, ezzel a mozgalommal nem értek egyet, remélem ez meg fog változni. Értem a célját, objektív eredmények, és nem pedig az orvosi intuíció vezesse az antibiotikum adását, de ez a rendszer mondjuk úgy, hogy nem tökéletes.

Ráhangolódás a fül-orr-gégészeti vizsgálatra kicsiknek és nagyoknak

2017.01.26. | VargaZs |

Elnyerni és megtartani egy gyermek bizalmát nagy felelősség. Mi sem örömtelibb egy szakembernek, ha egy gyerkőc a szüleit lehagyva, fülig érő mosollyal jön be a rendelőbe és pattan fel a vizsgáló székbe önként és dalolva. Az együttműködést nagyban elősegíti, ha a kis betegek aggodalmait, szorongását csökkenteni tudjuk azzal, hogy felkészítjük őket arra mi fog történni.

Összeszedtünk néhány mesét középfülgyulladásról, mandulaműtétről, nagyobbak részére ismeretterjesztő kiadványokat, ami hasznos lehet az orvosi vizsgálat, beavatkozás előtt. 

1. Bartok Erika: Bogyó és Babóca - A fülgyulladás (Pagony Kiadó)

bogyo_baboca_fulgyulladas.jpg

 2. Richard Scarry - Volt egyszer egy Tesz-Vesz Város, Látogatás a kórházban (Móra Kiadó)

fuleki_emma.jpg

 3. Hohol Ancsa - Boris Juli: Terka és a mandulakaland (Móra Kiadó)

terka.jpg

4. Bartos Erika: Anna, Peti, Gergő - Játsszunk együtt! - A fülgyulladás (Alexandra)

apg.jpg

5. Christian Tielmann - Barátom Berci - Berci a doktorbácsinál (Manó Könyvek)

berci.jpg

 

6. Marék Veronika - Boribon beteg (Pagony)

boribon.jpg

7. Ismeretterjesztő könyvek nagyobb gyerekeknek:

Testünk (Scolar sorozat) - Ravensburger

Albert Barillé - Egyszer volt... Az emberi test képes enciklopédiája (Manó könyvek)

Richard Walker - Az emberi test (Park Könyvkiadó)

nagyoknak.jpg

 

Mit csináljunk a fülzsírral? Legfrissebb USA ajánlás

2017.01.22. | HTamas |

Címkék: ajánlás fül tanácsok fülzsír

Megjelent a legfrissebb USA (AAO - HNS) ajánlás a fülzsír kezelésére. Az egyik leghasznosabb, hogy a szakmai javaslatok mellett megfogalmaztak betegeknek szóló tanácsokat is, és ennek egy részét szeretném most én is itt közzétenni. Nagyrészt arról van benne egyébként szó, hogy mit NE csináljanak a betegek a fülzsírral kapcsolatban.

Tehát ezt (ne) tegyék a betegek, ha azt gondolják, hogy fülzsírral kapcsolatos a panaszuk, vagy meg szeretnék előzni azt:

- Ne tisztítsa túl sokat a fülét! A túl gyakori tisztogatás egyrészt növeli a gyulladás esélyét, másrészt a bedugulás esélyét is növeli. Saját kommentem, hogy szerintem a fülzsír termelődését is valójában fokozza a túl sok tisztogatás, mert a hallójárat bőre mindig érzékeli, hogy eltűnik róla a védő zsír, ezért azt fokozottabban próbálja pótolni.

- Ne használjon fültisztító pálcát, vagy házi eszközöket (hajtű, kulcs, fogpiszkáló, stb.) a hallójáratban, mert csak megsérti vele a hallójárat bőrét, rosszabb esetben a dobhártyát, még rosszabb esetben akár a hallócsontokat is. Sajnos ez utóbbiból is már láttam 2 esetet, az egyik egy 2-3 éves gyerek volt, aki fültisztítás közben kiugrott az anyja öléből, elfutott a fülében a pálcával, aztán elesett, persze rá arra a fülére. A másik egy elítélt volt, akinél felmerült, hogy így akart kijutni egy kicsit a börtönből.

- Ne használjon fülgyertyát, mert semmit sem ér a fülzsír ellen, viszont akár veszélyes is lehet, pl. égési sérülést is okozhat.

- Ha nem múlik a fülpanasza, mindenképpen forduljon szakemberhez. Viszont a sajátos magyar állami egészségügyi környezet kapcsán hozzá kell tenni, hogy a fülzsír nem ügyeleti beavatkozást igénylő dolog, semmi sürgősség nincs benne.

- Különösen nem ajánlott olyan embernek a fül saját tisztítása folyadékkal, mosással otthon, akinek lyukas a dobhártyája, vagy korábban volt fülműtéte.

- A hallókészülék viselőknek a készüléket a gyártó/forgalmazó ajánlása szerint időnként tisztítani szükséges.

Itt eredeti szöveg:

2017_cerumen_donts.jpg

 

Némi szakmai kiegészítés a kollégáknak, a konszenzus kerekasztal orvosoknak szóló ajánlása:

(1) Az orvosnak el kell magyarázni a fültisztítás helyes módját a betegnek.

(2) Az impaktált cerumen, kvázi fülzsírdugó diagnózis akkor állítható fel, ha a fülbe nézve láthatóan nagy mennyiségű fülzsír van, ami korrelál a panaszokkal (elsősorban dugulásérzés), és/vagy ha a fülpanaszok kapcsán felmerül más fülprobléma, de nem állítható fel diagnózis, mert zavarja a látványt, a dobhártyaképet a cerumen.

(3) A betegnél fel kell deríteni egyéb olyan egészségügyi faktorokat, amik befolyásolhatják a cerumen kezelését, melyek pl. az alábbiak: vérhigító szedése, immmunszuprimált állapot, cukorbetegség, előzetes fej-nyaki sugárkezelés, hallójárat szűkület, csontkinövések, és végül, de talán legfontosabb, hogy van-e ismert dobhártyaperforáció.

(4) Nem kell okvetlen eltávolítani a fülzsírt, ha a beteg panaszmentes, és a fülzsír nem akadályozza meg, hogy rendesen megvizsgáljuk a fület.

(5) Kiemelten kell kezelni azon betegeknél a fülzsír kérdést, akik nem tudnak panaszkodni, pl. kisgyermekek, vagy magatehetetlen felnőttek.

(6) Szintén külön figyelmet kell kapniuk a hallókészülék viselő embereknek, akiknél még inkább számít a fülzsír okozta dugulás.

(7) Akkor és/vagy olyan helyen szabad nekiállni a fülzsírdugó megoldásának, akiknek és/vagy ahol rendelkezésre áll legalább egy modalitás a fülzsírdugó eltávolítására: cerumenoldó anyag, fülmosáshoz szükséges eszközök, manuális eltávolításhoz szükséges eszközök.

(8) A fülgyertyát nem szabad javasolni megoldásnak.

(9) Rögzíteni kell, ha sikerült megoldani a fülzsír okozta dugulást. Ha pedig nem, vagy csak részben múltak a panaszok a cerumen eltávolítása után, további kivizsgálás illetve kezelés szükséges.

(10) Ha nem, vagy csak részben sikerült eltávolítani a cerument, akkor a beteget tovább kell küldeni olyan helyre, ahol meg tudják oldani a problémát.

Ez a bizonyítékon alapuló fülzsír-tudomány.

Deep head hanging manőver anterior ívjárat BPPV-ben

2017.01.18. | VargaZs |

A BPPV a szédüléses kórképek között mind fiatal, mind időskorban a leggyakoribb. A BPPV leggyakoribb a posterior ívjáratban, kevésbé gyakori a horizontális ívjáratban és legritkább az anterior ívjáratban. Az anamnesisben gyakran szerepel a fejet ért trauma, műtét vagy nemrégiben lezajlott neuronitis vestibularis, valamint megfigyelték a BPPV és osteoporosis kapcsolatát is.

Anterior ívjárat BPPV-ben jellemzően lógó fejhelyzetben lefele csapó, azaz downbeat pozícionális nystagmust látunk torziós komponenssel, amely óramutató járásával megegyező irányú bal oldali ívjárat esetében és óramutató járásával ellentétes jobb oldali ívjárat esetében. Differenciáldiagnosztikai szempontból fontos megjegyezni, hogy a downbeat nystagmus lógó fejhelyzetben lehet perifériás eredetű (BPPV, vertikális ívjáratok kupulolithiasisa), de lehet centrális eredetű is (Arnold-Chiari-sy, kisagytumor). Ülő helyzetben a spontán downbeat nystagmus mindig centrális jel.

Számos repozíciós manőver fellelhető az irodalomban, itt a 2009-ben Yacovino, Hain és Gualtieri által leírt deep head haning (mély fejlógatás) manővert mutatjuk be, amely a szerzők eredményei alapján 85 %-ban eredményezett tünetmentességet és előnye, hogy oldaliságtól függetlenül ugyanúgy kell végrehajtani, érdemes külső segítséggel kivitelezni a mozdulatsort.

A pácienst nyújtott ülésből hanyatt fektetjük, a fej mélyen lelóg az ágyról a középvonalban, ezt a pozíciót 30 mp-ig tartjuk, majd a fekvő beteg fejét előre döntjük (a beteg álla közelít a szegycsonthoz), ezt szintén 30 mp-ig tartjuk, majd felültetjük, közben a fej újra a függőleges síkba kerül.

 https://www.youtube.com/watch?v=qw1QciZWfP0

Forrás:

Büki Béla: Szédülés c. könyve (2017)

http://www.dizziness-and-balance.com/disorders/bppv/acbppv/anteriorbppv.htm

Califano, L., et al. (2014). "Anterior canal BPPV and apogeotropic posterior canal BPPV: two rare forms of vertical canalolithiasis." Acta Otorhinolaryngol Ital 34(3): 189-197.

 

 

Visszatérő gyermekkori orrvérzések

2017.01.08. | VargaZs |

A váratlanul induló, heves orrvérzés igen ijesztő lehet a szülők és gyermekek körében. A legtöbb orrvérzés ártalmatlan, spontán csillapodik, azonban előfordul hogy visszatérő problémát okoz. Irodalmi adatok szerint a gyermekkori orrvérzések 30%-a 0-5 éves korban fordul elő, 56 %-ban 6-10 éves korú populációt érinti. Kiváltó oka többnynire az orrpiszkálás, orrszárazság, helyi gyulladások, azonban szisztémás hátterű megbetegedések is állhatnak hátterében, mint véralvadási zavar, vérképzőszervi rendellenességek. A gyermekkori orrvérzések döntő része az orrsövény elülső részén elhelyezkedő hajszálér hálózatból ered.

garfield.jpg

Már 5 évvel ezelőtt írtunk róla, hogy a gyermekkorban előforduló gyakori orrvérzések hátterében szövettani vizsgálattal az elvékonyodott, kitágult hajszálerek mellett krónikus gyulladás és laphám-metaplasia képét igazolták. A Staphylococcus aureus megtelepedése következtében kialakult gyulladás egy pörkösödéssel, érújdonképződéssel, orrviszketéssel és vakarással járó ördögi kört eredményez, amely visszatérő orrvérzést okozhat.

Török kollégák 2016-os eredményei azonban cáfolják fenti teóriát. Vizsgálatuk szerint a visszatérő orrvérzéssel küzdő gyermekeknél az orrnyálkahártya bakteriális kolonizációja magasabb arányú, kórokozó baktérium jelenlétét igazolták az ilyen esetek közel 78%-ában (dominálóan Staphylococcus aureus). Szintén gyakori a septum elülső részének hypervascularizációja, a pörkösödés, vagy e kettő együttesen, azonban nem találtak összefüggést a nyálkahártya elváltozások és bakteriális kolonizáció jelenléte között. Ahogy szintén nem találtak különbséget a pozitív tenyésztéssel rendelkező betegek esetében az antibiotikum tartalmú krémek és az antibiotikumtól mentes helyi szerekkel történő kezelés között. Eredményeik nem támasztják alá a bakteriális kolonizáció oki szerepét a felmerülő nyálkahártya hypervascularizáció és pörkösödés és következményes orrvérzés tekintetében.

Reméljük további vizsgálatok majd új irányelvek kidolgozásához is hozzájárulnak. A hazai gyakorlatban a Bactroban kenőcs forgalomból történő kivonása után a Baneocin használata vált gyakoribbá az antibiotikum tartalmú készítmények között. A pörkösödés csökkentése érdekében orrmosó, orrolaj használata előnyös.

Teendők szülőknek, az otthoni vérzéscsillapítás lehetőségei:

Először is próbáljuk megnyugtatni gyermeket és saját magunkat, a kapkodás csak további frusztrációhoz és tehetetlenséghez vezet, gyakran a gyermekek először találkoznak a vér látványával. Ültessük le a gyermeket, enyhén döntsük előre a fejét és orrcseppel átitatott vatta darabot helyezzünk a vérző orrfélbe, majd szorítsuk össze a gyermek orrszárnyait.

Nexcare blood-stop vérzéscsillapító orrtamponduzzadóképes tampon, amely egy véralvadást segítő porral van bevonva, így mesterséges záróréteget képez a nyálkahártya felületén. A tampon mérete a vér/folyadék felszívása során az orrlyuk méretére duzzad, ami gyorsan elállítja a vérzést. A felszívott nedvesség biztosítja a tampon eltávolítását a seb újbóli felszakadása nélkül. Gyermekeknél érdemes kissé keskenyebbre formálni, összenyomkodni a tampont az egyszerűbb behelyezés érdekében.

Emofix kenőcsKülsőleg alkalmazandó orvosi készítmény a nyálkahártya vérzéses állapotainak megelőzésére, illetve csökkentésére. Használata során kisebb vattadarabra borsónyi mennyiséget helyezünk a krémből és a vérző orrfélbe helyezzük, az orrszárnyakat összeszorítjuk.

Ha nem áll el a vérzés pár percen belül, akkor orvoshoz kell fordulni. Az elülső orrvérzések csillapítása leggyakrabban koagulációval történik rendelői körülmények között, ez lehet kémiai (pl. ezüst-nitráttal) vagy elektromos (kauterizáció, azaz égetés). Az elülső orrvérzések közel 3/4-ében a kémiai koaguláció első lépésben sikeres, azonban visszatérő vérzés esetén érdemesebb az égetést választani.  

Rutascorbin tabletta: kapilláris károsodások mérséklésére szolgál, hatóanyaga a rutozid (flavonoid) és C-vitamin, szedése kúraszerűen javasolt a megelőzés érdekében

Forrás:

Traboulsi H, Alam E, Hadi U. Changing Trends in the Management of Epistaxis. Int J Otolaryngol. 2015. 2015:263987. [Medline]. [Full Text].

Nasal bacterial colonisation in pediatric epistaxis: The role of topical antibacterial treatment. . 2016 Mar; 33(2): 212–215. Mukadder Korkmaz,1Yeliz Çetinkol,2Hakan Korkmaz,1 and Timur Batmaz3

 

Unortodoxia a parotis-sebészetben

2017.01.05. | HTamas |

Címkék: nyálmirigyek fültőmirigy parotis parotisműtét

Pár éve Magyarországon elterjedt az "unortodox" kifejezés, bizonyos gazdasági, politikai lépések kapcsán, aztán az elmúlt 1-2 év világszerte kezdte kitermelni az unortodoxiát. Nyilván ezzel trenddel a fül- orr- gégészet is lépést kell, hogy tartson, és most úgy tűnik, hogy ez a parotis-sebészetben nyilvánul meg. Például 2 hete jelent meg egy közlemény, amiben azt írják a szerzők, hogy 15 év alatt 1359 betegnél végeztek parotis jóindulatú daganat miatt extracapsularis disszekciót, és most már a parotisműtéteik 70%-ánál ezt végzik, nem pedig a klasszikus superficialis vagy teljes parotidectomiát. Úristen, hát ezt meg hogy képzelik, olyat nem szabad, veszélyes, inkorrekt, azonnal hagyják abba!! Viszont mindehhez összvissz 11 esetben alakult csak ki recidíva az átlag bő 7 éves utánkövetésük során, valamint ami a szövődményeket illeti, csak 5 esetben (0,37%) maradt vissza végleges arcidegbénulás, 5%-ban átmeneti paresis volt, 2,3%-ban pedig Frey szindróma. És ez a cikk nem a mucsaröcsögei kórház tanulmánya a kelet-timori orvosi lapban, hanem az erlangeni klinika beteganyaga a Head & Neck-ben megjelentetve, Konstantinos Mantsopoulos és Heinrich Iro tollából. Ráadásul nem is először, mert már 2013-ban is publikáltak ugyanerről a kérdésről, ugyanitt. Tehát a parotisműtét = minimum lebenyeltávolítás dogmájával szemben előkerült egy unortodox, bár korábbi évtizedekből mégiscsak ismerős megoldás.

Nem ők az egyetlenek természetesen, az unortodoxia ragályos, Nápolyból is nemrég jött ki egy hasonló tanulmány, sőt, tavaly kora tavasszal már írtam róla, hogy a European Salivary Gland Society is egy ebbe az irányba (vissza)mutató újragondolást javasol a parotisműtétek kapcsán, bár ők egy 5 régiós felosztásban gondolkodnak, nem pedig az extracapsularis disszekcióban. Nehéz ügy, elszakadni a régi bevésődésektől, és az ember mindig kétked, hogy vajon az új jobb-e, mint a régi. Vagyis, hogy az új-régi jobb-e, mint a régi-új. Mert hogy itt is tetten érhető az a klasszikus orvosi metodikai történet, hogy egy műtétet valahogy csinálnak, aztán később kitalálnak valamit, hogy az úgy még jobb, utána megint másvalamit, végül mintegy újdonságként, újra bejön a régi megoldás, és jöhet a pezsgőbontás.

Ha mindez az unortodoxia nem elég, Brazíliában meg kitalálták, hogy parotist lehet helyi érzéstelenítésben is operálni. Tulajdonképen ebben sincs semmi új, mert hát valahogy csak operáltak régen, még az altatásos éra előtt is fültőmirigyet. Teljes gégeeltávolítást is csináltak lokálban, csak hát elszoktunk tőle. Lehet, hogy itt az ideje visszaszoknunk bizonyos dolgokra?