a blogról

 

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogban aktuális és érdekes szakmai témákról esik szó, elsősorban orvoskollégáknak, részben pedig betegfelvilágosítási céllal. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben.
Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, diagnózis vagy terápiás terv felállítására nem alkalmas, csak kiegészítő jellegű. Részletes jogi nyilatkozat ITT.

EgeszsegKommando


A blog írói:
horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

http://drhorvathtamas.com/

Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: horvatht [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa



dr. Varga Zsuzsa


Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: dr.zsuzsa.varga [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa

 

Kövessen minket!

Facebook oldalunk:


delicious 40x40-2

 

Online könyvtárunk, közösségi könyvjelzőnk a del.icio-us-ön:


web-2-0-delicious_.PNG

 

Fül- orr- gégészettel kapcsolatos képeink a Pinteresten:


pinterest 40x40-2

Statisztikák



Free Page Rank Tool



 

 

Címkék

Címkefelhő

A hírlevél nem vész el, csak átalakul

2018.05.16. | HTamas |

Címkék: internet ent house hírek

Nem tudom, hogy van-e olyan ember, aki ne hallott volna az utóbbi időben a GDPR (General Data Protection Regulation) körüli pánikról. Aki még nem, annak tudok ajánlani ezzel kapcsolatos olvasnivalót: A Nagy GDPR Kérdezz-felelek; Gigabírság, félelem és kapkodás: új korszak kezdődik az adatvédelemben. Május 25-től lesújt a hatóság, akár több millió euros bírság is elképzelhető, ha valaki nem úgy kezeli az adatokat, ahogy az a nagy EU-s könyvben meg van írva. A GDPR körüli mizéria érinti a mi itteni online ténykedésünket is, elsősorban a hírlevelet, hiszen aki arra feliratkozott, annak az adatait valakinek az új (vagyis most már nagyon komolyan vett) szabályozás szerint kezelnie kell, olyanvalakinek, aki nevesítve van ez ügyben, mindenféle komoly, bürokratikus és protokolláris vonatkozással. Én legalábbis ezt túlzottan bürokratikusnak élem meg, hiszen az elmúlt több, mint 5 évben a minden héten egyszer, szombat reggel kiküldött hírlevélnek csak annyi volt a lényege, hogy az adott héten megjelent kb. 100-150 friss fül- orr- gégészeti cikkből kiválogattam a szerintem legjobb kb. 5-15 publikációt, és egyben kiküldtem azoknak, akiket érdekel a fül- orr- gégészet, és nem volt kedvük/idejük/technikájuk, hogy ezt a mazsolázást ugyanígy megtegyék. Azt még elfogadható elvárásnak tartottam, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál regisztráljam a blogot (NAIH-130785/2017. számon), de az a fajta dokumentációs kényszer, ami mostantól szigorú elvárás, jelenleg meghaladja a kapacitásomat.

Most éppen absztraktleadási határidő van (Ki adta le határidőre?... :-) ), meg cikket adunk be újsághoz, egy másikat újraírunk, meg elutazom, stb., és bírságot meg nem szeretnék fizetni, ezért úgy döntöttem, hogy átmenetileg felfüggesztem a hírlevelet. Ha majd lesz egy lélegzetvételnyi időm, és közben letisztul ez az egész őrület, akkor majd újragondolom a kérdést. Egy biztos, hogy hosszú távon az információátadásnak valami hasonló módját ki fogom gondolni. Ötletem, illetve Zsuzsival ötletünk már több is van, köztük olyan, is, ami relatív könnyen kivitelezhető. Az elutazás ilyen szempontból talán pont jól is jön ki, végig lehet gondolni, hogy mi a legjobb, mi az optimális jelen helyzetben. A hírlevél nem fog elveszni, csak átalakul.

Stay tuned hírlevél ügyben!

A dobhártyapótlás eredete

2018.05.02. | HTamas |

Címkék: történelem fül fülműtét dobhártya dobhártya perforáció

"Az orvosi tudomány fejlődésének történetében többször ismétlődik azon tapasztalat, mely szerint bizonyos kezelési módszerek egyrészről nagy lelkesedéssel fogadtatnak, majd meg mint roszak és czélszerütlenek élénken vissza lesznek utasítva. Ilyen sorsban részesült a mesterséges dobhártya is, mely Amerikában és Angolhonban, Ausztriában és Magyarországban általánosan felkaroltatott, de Németországban közönyösséggel, míg Francziaországban megvetéssel lett megemlítve. Felbátorítva és indíttatva Grubernek a mesterséges dobhártyára vonatkozó legújabb eredményei által én is megkísértem kartársaim figyelmét e sok esetben igen hathatós és háladatos módszerre fordítani, kiválón Toynbee és Gruber közleményeire támaszkodva, ezekhez hozzáadva saját észleleteimet.
E találmány nem új. Már majdnem két század óta fáradoznak mesterséges dobhártya alakításán és sikeres alkalmazásán. Első sorban Marcus Banker (Disputatio De Auditione Laesa. Wittenbergae 1640) jávorszarvas körmébőlkészített csövet ajánl, melynek végére disznóhólyag van felfeszítve, melyet 1793-ben Leschevin tökéletesíteni iparkodott."
Orvosi Hetilap, 1879, Lichtenberger Kornél fülorvos


Szóval az első dobhártyapótlást már 1640-ben megpróbálták, tehát ez az eljárás közel 400 éves. Kérdés, hogy nevezhetjük-e műtétnek, ha valaki egy jávorszarvas körömdarabjára helyezett disznóhólyag szeletet rárak egy lyukas dobhártyára? Nem okvetlen, mert eljárásnak eljárás, de legalábbis az én fogalmaim szerint nem operáció, mert nem történik szöveti manipuláció. Ennek megfelelően az első dobhártyapótló műtétet a porosz Emil Berthold végezte 1878. augusztus elsején. Ő egy az alkarról vett bőrdarabot ültetett a lyukas dobhártyára, miután a perforáció széleit felfrissítette. Természetesen nem lenne kellően orvosi a téma, ha nem lenne valaki, aki szerint ő előbb végzett ilyen műtétet. Az amerikai Edward T. Ely állítólag már 1878 júniusában elvégzett egy pont ugyanilyen beavatkozást, csak éppen akkor még nem tette közhírré, hanem csak a rákövetkező évben (History of myringoplasty and tympanoplasty type I). Nagyon hasonló ügy a Luc-Caldwell műtétnél is előfordult az 1800-as évek végén (Az arcüreg Luc-Caldwell műtéte).

Egyébként visszatérre az 1640-es Banker-féle beavatkozásra, a disznóhólyag sok minden másra is jó volt annak idején, például focilabdának is:

blowing-up-pig-bladder-soccer-ball.png

(képforrás: Pig bladders were the original American football)

Pilomathrixoma - egy ritka bőrtumor

2018.05.02. | VargaZs |

Címkék: bőrdaganat pilomathrixoma

A pilomathrixoma egy jóindulatú, szőrtüsző eredetű bőrfüggelék daganat. Általában 0,5-3 cm-es, szoliter, tünetmentes, kemény csomóként jelenik meg, amely a bőr színével azonos, vagy bevérzésnek köszönhetően vöröses-lilás elszíneződés kíséri.

Az esetek mintegy felében a fej-nyak regióban (arc, preauricularis regio, szemhéj, homlok, skalp, nyak oldalsó és hátsó része) fordulnak elő, de a végtagok és törzs területén is megjelenhetnek. Pontos epidemiológiai adatok hiányoznak, döntően gyermekeket érint a megbetegedés, irodalmi adatok alapján bimodális életkor szerinti megoszlás figyelhető meg, 5-15 éves, valamint 50-65 éves korban, jellemző az enyhe női dominancia.

A megbetegedés pontos háttere nem ismert, a legtöbb izolált pilomathrixomában kimutatható a  CTNNB1 gén mutációja. Rosszindulatú elfajulása, a pilomatrix carcinoma igen ritka.

Kezelése sebészi kimetszés. Többszörös bőrelváltozások megjelenése részjelensége lehet egyes öröklődő tünetegyütteseknek, mint Gardner szindrómadistrophia myotonica, és Rubinstein-Taybi szindróma. 

Differenciáldiagnosztikai szempontból az alábbiak megfontolandóak:

Rovarcsípés, szőrtüszőgyulladás, folliculoma, basalioma, calcinosis cutis, melanoma, bőr pseudolymphoma, laphámrák, cutan T-sejtes lymphoma, dermatofibrosarcoma protuberans, egyéb tumorok bőr manifesztációja vagy metastasisa, keratoachantoma, osteoma cutis, trichilemmoma, trichoepithelioma, TBC

pilomatrixomaskinclinical.jpg

Forrás:

www.pathologyoutlines.com

https://emedicine.medscape.com/article/1058965-overview

 

A nyálmirigysebészet elméleti és gyakorlati kérdései - Tanfolyam a Péterfy Kórházban

2018.04.27. | HTamas |

Címkék: tanfolyam onkológia nyálmirigyek parotis submandibularis mirigy parotisműtét

Múlt héten volt szerencsém részt venni a Péterfy Sándor utcai Kórházban “A nyálmirigysebészet elméleti és gyakorlati kérdései” című tanfolyamon. Ez a kurzus nagy űrt tölt be, hiszen Magyarországon nincs másik, a nyálmirigyekkel foglalkozó tanfolyam. Márpedig ez egy olyan téma, ami külön figyelmet igényel, speciális anatómiai-élettani okok miatt, és különösen a parotissebészetben a n. facialis miatt, aminek a sérülése egy életre meghatározza egy beteg arcának a karakterét, és nem jó irányba...

A tanfolyam nagyon hasznos volt, tessék elmenni rá, ha valaki valaha is hozzá akar nyúlni nyálmirigyhez sebészi úton, mert itt töményen megkapja az információt, az instrukciókat azoktól, akik legtöbbet foglalkoznak ilyen betegséggel. Huszka Főorvos Úr vitte tovább a volumenében legnagyobb magyar nyálmirigysebészeti profilt Kerepestarcsáról, amihez most már hozzájárul Radvánszky Főorvos Úr nyálmirigy endoszkópiás új technikája is.

Általában, ha megjárok egy tanfolyamot, akkor 1-2 gondolatot ki szoktam emelni itt a blogon. Most is volt 1-2 olyan momentum, amiről azt gondolom, hogy szót érdemelne itt is. Például Vass Tanár Úr ismertette az új cytológiai beosztást, amit illene alkalmaznunk, vagyis nem is nekünk, hanem a patológus kollégáknak, mert az uniformizáláson túl, sokat segíthet a prognosztikában, és megfelelő betegutak kialakításában (The Milan System for Reporting Salivary Gland Cytopathology (MSRSGC): an ASC-IAC–sponsored system for reporting salivary gland fine-needle aspiration). Az idézett cikkből kifényképeztem a beosztást, aminek (egyik) lényege, hogy mind a hat diagnosztikus kategóriához lehet rendelni egy "Risk of Malignacy" százalékot, azaz meg lehet jósolni, hogy ha egy adott cytológiai lelet esetén milyen eséllyel fordulhat elő rosszindulatú daganat:

msrsgc.jpg

Illetve ami még fontos, hogy a rosszindulatú daganatok 6 fajtája fordul elő gyakran, amik között vannak low grade, tehát kevésbé malignusak (acinus sejtes carcinoma, mucoepidermoid carcinoma), intermediate grade tumorok (adenoid cysticus carcinoma, carcinoma ex pleiomorph adenoma), illetve high grade, kvázi nagyon rosszindulatú daganatok (salivary duct carcinoma, adenocarcinoma). Persze ez nem azt jelenti, hogy az acinus sejtes carcinoma milyen jó, az adenocarcinoma meg garantáltan halálos, mert azért egyéni variációk lehetnek, de azért irányt és sanszokat mutat.

Másrészt Gerlinger Professzor Úr felhívta a figyelmet bizonyos prognosztikai faktorokra. Például a T1/2 klinikai stádium szignifikánsan jobb prognózisú, mint a T3/4 stádium. Ugyanígy a low grade jobb, mint a high grade tumor. Az N+ stádium rosszabbat jelent prognosztikai szempontból, mint az N0, és ugyanígy a n. facialis paresise, és a fájdalom is. Illetve Gerlinger Professzor Úr előadása alapján a nyak menedzsmentjéről én is szintetizáltam egy diát:

malignus_nyalmirigy_tumor_nyak_management.jpg

Szóval érdekes, átfogó, és hasznos a tanfolyam, mindenkinek ajánlom. És csak egyetérteni lehet Rásonyi-Kovács Főorvos Úr hozzászólásával, ami a tanfolyam zárásán hangzott el: Külön elismerés jár azért, hogy közkórházban, lényegében klinikai háttér nélkül is sikerül most már többedszer nívós tanfolyamot létrehozni.

A hangvillavizsgálatok pontossága

2018.04.18. | HTamas |

Címkék: fül hallás hangvilla hallásvizsgálat

Most jelent meg egy összefoglaló az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben a hangvillavizsgálatok pontosságáról (Diagnostic Accuracy of Tuning Fork Tests for Hearing Loss: A Systematic Review). Érdekes és izgalmas kérdés, mert a hangvilla egy alapeszköz a fülészetben, régről ismert, mindig kéznél van, és olcsó. Ugyanakkor ma már a komplex, szubjektív és objektív hallásvizsgálatok, képalkotó eljárások időszakát éljük, ahol a hangvilla kezd eléggé a háttérbe szorulni. Pedig nem rossz, gyors tájékozódásra, megerősítésre, az audiológiai leletek ellenőrzésére kiváló lehet. Viszont pont ezért jó tudni tudományos megközelítésből, hogy mit várhatunk  a hangvillától.

Ebben a fenti összefoglalóban 17 cikket tudtak elemezni a szerzők, amik a témával foglalkoznak. Alapvetően 256 ill. 512 Hz-es hangvillák használatával születtek eddig kutatások, amik természetesen nagyon heterogének, pl. gyerek- vagy felnőttek bevonásával készültek a vizsgálatok, mik voltak a vizsgált paraméterek, végcélok, milyen anyagból volt a hangvilla, hogyan tartották a hangvillát, stb. De azért következtetéseket le lehet vonni így is.

A vezetéses halláscsökkenés kimutatását illetően a Rinne teszt pontossága a kutatások szerint nagyon tág határok között mozog. 256 Hz-es hangvillával elvégzett Rinne teszt esetében a szenzitivitás 43 és 91% között mozog, míg a specificitás 50 és 100% között. Az 512 Hz-es hangvilla esetében még durvább a szenzitivitás spektruma,16-87%, a specificitás viszont hasonló, 55-100%. A fenti adatokat alátámasztja az, hogy 6 olyan kutatást találtak az összefoglaló szerzői, amiben konkrétan összehasonlították a 256 és az 512 Hz-es hangvillákat, és ebből 5-ben az jött ki, hogy a 256 Hz-es hangvilla szenzitívebb a vezetéses halláscsökkenés kimutatását illetően, mint az 512 Hz-es, viszont a specificitást illetően inkább az 512 Hz-es a jobb.

A Rinne vizsgálattal kimutatható, legkisebb mértékű vezetéses halláscsökkenés konkrét értéke is nagyon tág határok között mozog az irodalom alapján, ez 13 és 40 dB között változik. Ehhez képest a Weber teszt talán jobbnak mondható - ha az almát össze lehet hasonlítani a körtével -, mert azzal a két fül között 2,5 - 4 dB különbség már kimutatható. Érdekes módon a maszkolás a specifitást nem változtatja a rendelkezésre álló adatok alapján, ugyanakkor a szenzitivitást 2-8%-kal növeli. Emellett egy kutatás foglalkozott csak a hangvillák anyagával, ahol azt találták, hogy az acél hangvilla segítségével 8 dB-lel kisebb lég-csont közt ki lehet mutatni, mint az alumínium hangvillával.

Szóval jó ez a hangvilla, de nem a világ legmegbízhatóbb vizsgálóeszköze. Segíthet megerősíteni a klinikai gyanút, de azért érdemes kétkedve fogadni az eredményeket. Viszont már nem egy olyan esetem volt, amikor hallásjavító műtétre küldtek beteget, mivel az audiogram vezetéses, vagy vezetéses dominanciájú halláscsökkenést mutatott, de a hangvilla felvetette a gyanút, hogy mégis csak percepciós a probléma, és a kontroll audio-n - a problémát ismerve - már tényleg az idegi csökkenés igazolódott.

Korábbi írások a témában:

Híres fül- orr- gégészek: Heinrich Adolf Rinne
Rinne teszt: hogyan tartsuk a hangvillát?
Hallásvizsgálat: mi az a lég- és csontvezetés?

Krónikus dobhártya-gyulladás

2018.04.05. | HTamas |

Címkék: fül dobhártya dobhártyagyulladás

Most jelent meg egy nagyon jó összefoglaló a Laryngoscope-ban a krónikus dobhártya-gyulladás kezeléséről (Management of myringitis: Current concepts and review), ami szerencsére nem csőlátó módon kizárólag a kezelésről szól, hanem minden szempontból egy jó review.

Ami a betegséget magát illeti, a krónikus dobhártya-gyulladás a dobhártya külső, elszarusodó laphám rétegének elvesztését jelenti kisebb vagy nagyobb területen, ami legalább egy hónapja áll fenn, és nincs mögötte középfül-gyulladás. Ez azt is jelenti, hogy a krónikus dobhártya-gyulladást alapvetően inkább a hallójárat-gyulladások közé lehet sorolni. A kialakulásának pontos oka nem ismert, de leggyakrabban bakteriális fertőzés, illetve a fülben végzett manipuláció (fültisztítás, vagy orvosi beavatkozás) kerül elő az irodalomban, bár ez utóbbihoz hozzá tartozik, hogy a krónikus dobhártya-gyulladásos betegek jelentős részénél nem volt korábban a dobhártyát is érintő manipuláció.

A krónikus dobhártya-gyulladás jellemzően enyhe, de tartós fülpanaszokat okoz, mint például hallásromlás, (nem túl jó szagú) fülfolyás, teltségérzés a fülben, vagy viszketés. A fül mikroszkópos vizsgálata során kerül felismerésre, azonban a diagnózis felállítását megnehezíti, hogy sokszor társul hozzá hallójárat-gyulladás (vagy pont az a kiváltó oka!), illetve össze lehet keverni a krónikus középfül-gyulladással.

Születtek már mindenféle beosztások is a krónikus dobhártya-gyulladások osztályozására, például alább itt a 2011-es Kim-féle beosztás (Clinical characteristics of granular myringitis treated with castellani solution)

myringitis_kim.jpg

Ezzel az a gond, hogy bár ő javasolja az polypoid és az ulceratívon belüli további felosztást, valójában emögé az esetleges még pontosabb, az összehasonlíthatóságot javító dokumentáción túl, nem tud mást tenni, a cikkében később csak a polypoid és az ulceratív forma van tovább tárgyalva, az alcsoportok említésre sem kerülnek. A 2006-os Wolf és munkatársai által létrehozott beosztás máshogy közelíti meg a dolgot, ő egymás utáni stádiumokba sorolja be a látott kép alapján betegséget (Granular myringitis: Incidence and clinical characteristics).
I. stádium: Fokális de-epitelizáció, granulációs szövettel vagy anélkül, pörkkel fedve, vagy anélkül.
II. stádium: Polypoid szövetszaporulat, mely akár vérezhet, ha a hozzányúlunk, és váladékozást is okozhat.
III. Az egész, vagy közel az egész dobhártya diffúz érintettsége.
IV. Ugyanaz, mint a III. stádum, plusz masszív polypképződés, mely obturálja a hallójáratot, vagy akár szekunder hallójáratszűkületet okoz.

A krónikus dobhártya-gyulladás kezelése alapvetően helyileg történik, tehát szóba sem jön szisztémás kezelés, például antibiotikum tabletta formában. A helyi kezelés lehet olyan, hogy a beteg otthon csepegtet a fülébe. A kutatások során nézték az antibiotikumos fülcseppet, a hidrogén-peroxidos, ecetsavas cseppet, de még 5-FU-s cseppet is. A helyi kezelés másik módja, amikor az orvos ecseteli mikroszkóp segítségével a dobhártyát. Az ecsetelő anyagok között tradícionálisan elterjedt a triklór-ecetsav, bár TCA-val nem volt eddig semmilyen érdemi kutatás. Ugyanez a kategória a szteroidos ecsetelés, szteroid krémmel kenegetés. Ez is elterjedt, de valójában tudományosan nem bevizsgált eljárás. Ezüst nitrátos ecsetelést viszont néztek study szinten is. A helyi kezelés harmadik fajtája a műtéti jellegű beavatkozás, ami lehet az exophyt granuláció, a polypok eltávolítása mechanikusan, és lézerrel is, ez utóbbival kapcsolatban meglehetősen sok publikáció született.

Az a nehéz kérdés, hogy mi az optimális kezelés, a fentiek közül mit válasszunk. Erre vonatkozóan már (még) kevesebb konkrétum áll rendelkezésre. Nyilván itt is érvényesíthető az az alapelv, hogy először a kevésbé invazív kezelést érdemes próbálni, és csak utána legyen műtét. Illetve a “cost-effectiveness”-t is számításba kell venni, de ez nagyjából megegyezik a az előzővel, mert a műtét drágább, mint az egyéb helyi kezelés. Végül megszabják a lehetőségek is, mert a világ végén, ahol heti egy fül- orr- gégészeti rendelés van, ott nem lehet 2-3 naponta visszarendelni a beteget helyi kezelésre.

Mindenesetre én a magam részéről a száraz kezelést preferálom, nem annyira a nedves, fülcseppes terápiát. És ebben a kérdésben nem vagyok kifejezetten evidence-based, mert amit tanítottak anno, az elég jól bevált, hiába nincsenek mögötte prospektív, randomizált kutatások. Exophyt elváltozás, polypok esetén a TCA-s edzést és a szteroidkrémet használok, sima hámhiányos, vagy nem annyira exophyt eltérés esetén sima bórsavpor befúvást alkalmazok, ha az nem elég, akkor jön a szteroid krém, vagy esetleg Mikulicz kenőcs. Eddig csak egy alkalommal jutottam el odáig, hogy lézerezzek, mást nem csináltam. Minden terápiának egyébként az a veszélye, hogy kilyukad a dobhártya, és ez a Laryngoscope review szerint bármelyik fajta kezelésnél előfordulhat, nagyságrendileg hasonló arányban. Szerencsére nekem eddig ilyen nem volt, de ez nem jelenti azt, hogy a jövő héten, vagy később ne forduljon elő.

Rendszer az egészségügyi weboldalak hitelesítésére

2018.03.29. | HTamas |

Most már több, mint 10 éve foglalkozom online egészségügyi felvilágosítással, és már többször is szembesültem vele, hogy amellett, hogy milyen jó lehetőség az internet a betegfelvilágosításra, mennyire veszélyes üzem is egyben. Tele van csomó megbízhatatlan információval, ami sokszor nem hogy segíti, de rontja, veszélyezteti a betegellátást, vagy akár közvetlenül a beteg életét is. Az online egészségügyi információ minőségéről tavaly írtunk is egy összefoglaló közleményt Varga Zsuzsival (Cikkünk az online egészségügyi információ minőségéről az Orvostovábbképző Szemlében). Ebben amellett, hogy rávilágítottunk a problémákra, próbáltunk megoldási, javítási lehetőségeket is ajánlani.

Az egyik lehetséges út, hogy a betegeknek egy minősítési rendszerben ajánlunk egészségügyi weboldalakat. A legtutibb az lenne, ha a weboldalakat szakmailag minősítenénk, és akkor egyértelmű lenne, hogy mit hol kell keresni, hol, milyen szakmai minőségű tartalommal fogunk találkozni. A gond ezzel az, hogy ez egy lehetetlen feladat. Például a legnagyobb magyar egészségügyi portálnak, a Házipatikának kb. 30.000 tartalma, bejegyzése, egészségügyi híre, betegségleírása, stb. van. Ki tudja azt felvállalni, hogy ezt mind átnézi szakmailag, és minősíti? Senki. És ez csak egy magyar oldal, rajta kívül van egy csomó más is. Szakmailag maximum nagyon szűk területen, 1-1 konkrét betegség alapján lehet minősíteni, de ez nagy munka, és nem általánosítható.

Egy áthidaló lehetőség a hitelesség szempontjából való elbírálás. Ilyen a svájci székhelyű Health on the Net alapítvány HONcode tanúsítványa is, amelyet annak idején ez a blog is megszerzett (HONcode bizonyítvány blogunknak). Az alapvetően a transzparenciát vizsgáló HONcode, illetve más kritériumrendszer (pl. JAMA benchmark) esetében már bebizonyosodott, hogy amelyik honlap hitelesség szempontjából jobb megítélés alá esik (azaz megkapta a HONcode-ot, vagy jobb pontot kapott a JAMA benchmark vizsgálaton), ott statisztikailag jobb eséllyel találunk szakmailag is jobb információt. Ezt igazolták a depresszió kapcsán (Quality of Web-based information on depression), Perthes kórban (Perthes Disease: The Quality and Reliability of Information on the Internet), vagy a fül- orr- gégészetben pl. a ventillációs tubus kapcsán is (Consulting Dr. Google: Quality of Online Resources About Tympanostomy Tube Placement), és még jópár ilyen kutatás történt.

Ugyanakkor a HONcode pár éve fizetőssé vált, és a svájci székhelyű, angol nyelven működő alapítvány pecsétje nem igazán terjedt el és vált ismertté Magyarországon. Arról nem beszélve, hogy ez egy közel 20 éve kifejlesztett tanúsítvány, az internet pedig markánsan, folyamatosan változik. Főleg ezek miatt tavaly kifejlesztettünk egy magyar tanúsítványt, ami a keresztségben az EgészségKommandó nevet kapta, és a pecsétje itt van a blogon, a jobb oldali hasábban. Maga a projekt az e-kommando.hu oldalon érhető el, az összes vizsgált indikátor, paraméter ott nyilvánosan közzé van téve. Tavaly augusztus óta működik nyilvánosan a projekt, melynek vizsgálati módszerét egy metodikai cikkben most leközöltük az Orvosi Hetilapban, és most jelent meg open access formában nyilvánosan (Rendszer az egészségügyi weboldalak hitelesítésére). Mindenkinek ajánlom, akit érdekel az egészségügyi információ minősítésének kérdései, előnyei, nehézségei. Illetve minden betegnek, laikusnak felhívnám a figyelmét, hogy ha egészségügyi kérdésről olvasgat a neten, mindig nézze meg, hogy ott van-e, hogy ki írta az adott szöveget, egészségügyi-e a végzettsége, hogy mikor írta, hivatkozik-e forrásokra, stb. Semmit sem vegyünk automatikusan készpénznek, mindig kétkedjünk legalább egy kicsit!

ekommando_logo_02_ht171120.png

Bréking: új ajánlás a rekedt beteg menedzselésére

2018.03.21. | HTamas |

Címkék: ajánlás gége rekedtség hangszalag guideline dysphonia

A napokban jelent meg a legfrissebb AAO-HNSF ajánlás a rekedtség (dysphonia) menedzselésére (Clinical Practice Guideline: Hoarseness (Dysphonia) (Update)). Ez nem egy teljesen vadiúj dolog, hanem az előző, 2009-es guideline frissítése (Clinical Practice Guideline: Hoarseness (Dysphonia)). A legfontosabb elemeit összeszedtem ide:

A guideline a következő kiemelt ajánlásokat (strong recommendations) teszi:

- A dysphoniával (rekedtség) küzdő betegeknél az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat során fel kell ismerni azokat a tényezőket, amik sürgősséggel további, még részletesebb gégevizsgálatot tehetnek szükségessé, pl. fej-nyaki, vagy mellkasi műtét a közelmúltban; endotrachealis intubáció; nyaki terime; légzészavar, stridor; dohányzás; professzionális hanghasználat.
- Ajánljunk hangterápiát azoknak a betegeknek, akinek olyan problémája van, ami uralható, kezelhető hangterápiával.
- Rutinszerűen ne írjunk fel antibiotikumot dysphonia esetén.

A guideline a következő további ajánlásokat (recommendations) teszi:

- El kell különíteni a dysphonia azon megjelenésíeit, ahol a hangminőség, a hangmagasság, vagy a hangosság, hangerő megváltozása a kommunikációt is nehezíti, és rontja az életminőséget.
- A klinikusnak az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat során meg kell próbálni kideríteni, hogy lehet-e olyan oka a dysphoniának, ami megváltoztathatja a kezelési tervet. Pl. reflux, neurológiai betegségek, autoimmun betegségek, a gége működését is potenciálisan befolyásoló gyógyszerek szedése (antihisztaminok, antipszichotikumok, vérhigító hematoma esetén, stb.)
- Laryngoscopiát kell végezni, ha 4 héten belül nem javul a beteg panasza, vagy felmerül fajsúlyosabb betegség a háttérben. Laryngoscopia = a gégetükrözés, nem (okvetlen) altatásban végzett mikroszkópos gégevizsgálat.
- Szintén szükséges laryngoscopia, mielőtt hangterápiát kezdünk, vagy beszédterapeutához küldjük a beteget.
- A betegnek műtéti beavatkozást kell felajánlani, ha olyan elváltozás áll a dysphonia hátterében, ami műthető, vagy műtendő, pl. rosszindulatú daganatra van gyanú, konzervatív kezelésre nem javuló jóindulatú gégeelváltozás, glottis insufficiencia.
- Spazmódikus dysphonia és egyéb gége dystonia esetén a beteget oda kell irányítani, ahol erre botox kezelést tudnak nyújtani.
- A betegeket oktatni kell a dysphonia megelőzésére, vagy kordában tartására vonatkozóan. Elsősorban életmódbeli, környezeti tényezőkről kell felvilágosítani őket, pl, reflux, dohányzás szerepe, gyógyszerek, hanghasználati kérdések, kiabálás, stb.
- A betegeket után kell követni, és dokumentálni, hogy miként alakultak a panaszai a kezelést követően.
- A gége vizualizációja előtt/helyett ne kérjünk rutinszerűen rétegfelvételt, CT-t, vagy MRI-t.
- Ugyanezen elven, ne írjunk rutinszerűen reflux elleni gyógyszert vagy szteroidot a betegnek a gége vizualizációja előtt/helyett.
- Dysphoniás betegnek bármelyik időpillanatban meg lehet ajánlani laryngoscopiát.

Végül itt, ennél az utolsó pontnál bújik ki egyértelműen a szög a zsákból. Ha valaki magyar emberként  olvassa a szöveget, furcsa lehet, hogy ilyeneket írnak benne, hogy előbb-utóbb gégetükrözésre van szüksége a betegnek, ha rekedt. Miért, nem azzal indul a dolog, hogy belenézünk a gégébe?? De igen, itthon igen. Csakhogy tőlünk nyugatabbra, a betegek nem kapásból jutnak el, vagy tudnak elmenni specialistához, hanem sokszor az alapellátásban kezdik el kezelni őket. Tehát a dysphoniás betegek sem okvetlen kapásból fül- orr- gégészeten kezdenek, sőt, egy részük nem is jut el oda. Így egyből érthetővé válik, mit miért fogalmaznak így. Ez az ajánlás valójában nem (csak) a fül- orr- gégészeknek szól, hanem az alapellátóknak, és esetleg a sürgősségi ellátóknak. Ugyanúgy, mint ahogy a melléküreg-gyulladásnál (Bréking: új USA ajánlás a felnőttkori sinusitis kezeléséhez), vagy a gyermekkori allergiás náthánál (Bréking: új USA ajánlás a gyermekkori allergiás nátha kezeléséhez).

Módszerek fül- orr- gégész rezidensek kiégése ellen

2018.03.15. | HTamas |

Címkék: rezidens burnuot általános fül orr gégészet

Azt tudtam, hogy az, aki orvosi pályát választ, nagyobb eséllyel számíthat kiégésre, burnout-ra, mint amilyen eséllyel az előfordul sok más szellemi foglalkozás esetében. De azt nem gondoltam volna, hogy a fül- orr- gégészet a többi sebészi szakmához képest is veszélyesebb terület ilyen szempontból. Márpedig így van, legalábbis egy 2011-es Annals of Surgery-ben közzétett kutatás szerint (Distress and career satisfaction among 14 surgical specialties, comparing academic and private practice settings), bár a traumatológusoknál és az urológusoknál ez még gyakrabban fordul elő, mint nálunk.

Ez a jelenség (nem) meglepő módon már a rezidenseket is érinti, és ezzel a jelenséggel muszáj kezdeni valamit. Elég kellemetlen, ha valaki még le sem szakvizsgázik, de máris megcsömörlik a munkájában... Éppen ezért, most az Otolaryngology & Head and Neck Surgery-ben leközöltek két lehetséges módszert, ami a segíthet elkerülni a kiégést (Two Novel Approaches to Improve Otolaryngology Resident Wellness: The ACGME Back to Bedside Initiative.). Ezeket maguk a rezidensek, szakorvosjelöltek találták ki, és próbaképpen két helyen alkalmazzák is már őket az USA-ban, az egyiket Aurora-ban (Colorado), a másikat Ann Arbor-ban (Michigan).

Az colorado-i módszer az, hogy az egyetem szervez a betegeknek felvilágosító alkalmakat, amiket rezidensek vezetnek, és különböző fül- orr-gégészeti témában tartanak edukációs előadásokat. A résztvevő rezidensek kreditet kapnak ezért, amiket részben szakmai (pl. tankönyv), részben nem szakmai dolgokra (kulináris élvezetek) válthatnak be. Ezzel szeretnék még közelebb hozni a rezidenseket és a betegeket, valamint hogy közvetlenebbül érezhessék a munkájuk jótékony hatását, és a potitív visszajelzéseket. A másik, michigan-i módszer lényege, hogy úgy próbálják meg közelebb hozni a betegeket és a rezidenseket, hogy a betegek a velük kapcsolatba kerülő rezidensről kapnak egy bemutatkozó kártyát, amin a rezidens főbb tanulmányi adatai, illetve pár személyes jellemzője is fel van tüntetve, pl. családjáról, vagy a hobbijáról. Cserébe a betegeknek is jobban "ki kell tárulkozni" a rezidensek felé. A rezidenseknek emellett, vagyis erre alapozva 3 havonta szerveznek fókuszcsoportos foglalkozást, aminek keretében kibeszélik a tapasztalatokat

Érdekes kezdeményezések, bár így messziről nehéz megítélni, hogy mennyire hatékonyak, hogy működnek. De nyilván valamit megmozgat, gondolkodásra késztet, és az már önmagában jó. Érdemes lenne nálunk is felmérni a burnout-tal kapcsolatos helyzetet, és valamit tenni. Elég komoly a külföldre távozás és a pályaelhagyás mértéke, bár nyilván ennek csak egy (kisebb) része köthető a kiégéshez. De ha legalább azon lehetne változtatni, már jók vagyunk.

FESS utógondozás evidencia szinten

2018.03.02. | HTamas |

Címkék: ajánlás fess műtét melléküregek utógondozás melléküreggyulladás idült

Sajnos idén elmarad a Dél-Pesti Kórház Rhinológiai Napok, de arra gondoltam, hogy az oda szánt előadásom velejét közzéteszem itt, hogy ne vesszen el az információ. Egyébként a FESS műtét utógondozás és utánkövetés lett volna az előadásom témája. Azon belül szerintem legfontosabb, hogy a FESS műtét utáni gondozást lehet evidencia szinten is végezni, mert ahhoz már elég sok kutatás történt a témában. És ha már ilyenek vannak, akkor illik ahhoz tartani magunkat. Ugyanis FESS műtét után a megfelelő gondozás javít a beteg helyzetén, a nem megfelelő viszont ronthat ahhoz képest, mintha műtét után hozzá sem nyúlnánk a beteghez, és semmiféle kiegészítő posztoperatív kezelést nem kapna.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a posztoperatív gondozás céljai és eszközei is különbözőek lehetnek, és ezeket össze kell valahogy hangolni, ami nem mindig könnyű. Ez alatt azt értem, hogy például a műtét utáni gondozás célja az is, hogy javítsa a beteg életminőségét a felépülési szakban, hogy kevesebb panasza legyen műtét után, de célja az is, hogy megelőzzük a műtét utáni késői szövődményeket (pl. kagyló lehegesedés, üregek lezáródása stb.), illetve a recidíva/reoperáció arányát csökkentsük. Például a műtét utáni orr kitakarítás a hosszú távú célokat segíti, mert csökkentheti a kóros hegesedést, viszont aktuálisan nagyon kellemetlen a betegnek, fáj, ezért rontja az életminőséget, tehát a két cél itt éppen szembemegy egymásnak.

A másik fontos dolog, hogy egy eljárás hatékonyságát többféleképpen lehet mérni. A vizsgálatokban szokás az életminőséget nézni (VAS, SNOT22, stb.), az endoszkópos képet (Lund-Kennedy endoscopic score, stb.), a CT képet (Lund-Mackay score), illetve a recidiva-rátát, a polipok visszanövésének idejét (ha polipos, CRSwNP-s a beteg), illetve az újabb műtét szükségességének idejét. Az én személyes véleményem az, hogy a 2 legfontosabb dolog a beteg életminősége, és a recidiva/reoperáció kérdése, tehát hogy mikor újul ki a betegség. Szóval tök jó, ha mondjuk egy valamilyen műtét utáni gondozási művelettel javítunk az endoszkópos képen, de ha nem javítja a beteg műtét utáni panaszait, és nem lassítja a recidivát, akkor majdnem mindegy, hogy milyen az endoszkópos kép, és hasonlóan gondolkodom a CT-ről is.

Elég sok irodalmat átnéztem, és nekem legtöbbet a 2016-os Early postoperative care following endoscopic sinus surgery: an evidence-based review with recommendations ajánlás segített, aminek létrejöttében az összes, nemzetközileg magas szinten jegyzett rhinologus részt vett, viszont a gondozási rész alapjait a 2011-es International Consensus Statement on Allergy and Rhinology: Rhinosinusitis nagyon gondos és olvasmányos review alapozta meg. Ezek alapján a következő evidence-based gondozási stratégiákat, módszereket lehet alkalmazni FESS műtétet követően:

1. Javasolt utógondozási lehetőségek:

- Orrmosás:
“B” szintű ajánlás
- Javítja a panaszokat és endoszkópos képet
- 24-48 órával a műtét után, izotoniás sóoldattal napi 1-4x, 2-240ml (!)
- Rövid távon egyértelműen jó, a hosszú távú jótékony hatása kérdéses, bár maga a krónikus melléküreggyulladás FESS műtét nélküli kezelésében jótékony hatást írtak le

- Sebterület debridement, endoszkópos takarítás:
“B" szintű ajánlás
- Javítja a panaszokat, az endoszkópos képet, csökkenti az adhéziókat
- Az első 1-2 hétben érdemes, heti 1-3x
- Bár maga a takarítás nem jó érzés, mégis javítja a panaszokat rövid távon a műtétet követően, és a hosszú távú eredményeket illetően is hasznos lehet

- Lokálszteroid:
“A” szintű ajánlás
- Javítja a panaszokat, az endoszkópos képet, csökkenti a recidíva-rátát/késlelteti a polipok megjelenését
- Tartósan javasolt
- Inkább hosszú távon hasznos


2. Opcionális, eseti elbírálást igénylő posztoperatív kezelési módok:

- Szisztémás antibiotikum (“B” szintű ajánlás)
Egyértelmű jótékony hatást statisztikailag a kutatások jellege miatt nem tudtak kimutatni, és ehhez túl nagy a mellékhatásveszély (hasmenés, gombás fertőzés, rezisztens kórokozók kialakulása, allergia, stb.). Ugyanakkor esetileg jó lehet, ha purulens/felülfertőződött folyamatról van szó, természetesen lehet adni.

- Szisztémás szteroid (túl kevés kutatás, nem lehet ajánlási szintet biztosítani)
Minimális jótékony hatást sikerült kimutatni, de ehhez túl nagy a mellékhatásveszély (vércukor- és gyomorproblémák, hangulatváltozás, álmatlanság, stb.)

- Tamponálás, térkitartók (“B” szintű ajánlás)
A posztoperatív kóros hegesedést, középső kagyló medializáció esélyét csökkentik, de idegentest-reakciót okozhatnak, az eltávolításuk kellemetlen.

- Gyógyszerkibocsátó stentek (“A” szintű ajánlás)
Igazából még kevés az adat, és részben emiatt nem rutinszerűen elérhető.


3. Ellenjavallt a posztoperatív gondozásban:

- Lohasztó orrcseppek, spray-k (túl kevés kutatás, nem lehet ajánlási szintet biztosítani)
Egyértelmű jótékony hatást eddig nem sikerült kimutatni, és túl nagy a mellékhatásveszély (rászokás - rhinitis medicamentosa, túlzott használat).

- Mytomycin C (“B” szintű ajánlás)
A lokális vagy szisztémás toxicitás veszélye miatt nem javasolt, amúgy sem olcsó.