a blogról

 

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogban aktuális és érdekes szakmai témákról esik szó, elsősorban orvoskollégáknak, részben pedig betegfelvilágosítási céllal. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben.
Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, diagnózis vagy terápiás terv felállítására nem alkalmas, csak kiegészítő jellegű. Részletes jogi nyilatkozat ITT.

EgeszsegKommando


A blog írói:
horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

http://drhorvathtamas.com/

Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: horvatht [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa



dr. Varga Zsuzsa


Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: dr.zsuzsa.varga [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa

 

Kövessen minket!

Feliratkozás heti szakmai hírlevélre

 NAIH-130785/2017.

 

Facebook oldalunk:


delicious 40x40-2

 

Online könyvtárunk, közösségi könyvjelzőnk a del.icio-us-ön:


web-2-0-delicious_.PNG

 

Fül- orr- gégészettel kapcsolatos képeink a Pinteresten:


pinterest 40x40-2

Statisztikák



Free Page Rank Tool



 

 

Címkék

Címkefelhő

Miről ismerni meg a jó minőségű open access szakmai újságokat?

2018.02.19. | HTamas |

Címkék: cikk internet újság open access

Tavaly nyáron írtam egy bejegyzést "Áltudományok, predátor újságok" címmel, amiben leírtam azt a történetet, hogy egy idegkutató heccből 4 különböző "tudományos" folyóiratban is leközölte egy teljesen fiktív kutatását, amit a Csillagok Háborújából vett nevekkel és kifejezésekkel tűzdelt tele. Sem ez, sem a lehetetlen, meseszerű, és logikai bukfencekkel telerakott kutatás sem tűnt fel senkinek az újságoknál, és csak csak hab a tortán, hogy olyat nem lehetne elvileg, hogy egy kutatási eredményt több helyen is megjelentessen valaki.

Ez egy tipikusan az internethez köthető probléma, melynek okát kicsit messzebbről kell megközelíteni. A fenti jelenséget a kutatómunkák eredményeihez való szabad hozzáférés igénye, és a hagyományos publikáció macerás volta idézte elő elsősorban. A kutatók közlési kényszerben vannak, muszáj publikálniuk, mert jellemzően a megjelent cikkek száma, impakt faktora, stb. alapján kerül megítélés alá egy kutató munkája. Tehát ha törik, ha szakad, valahol, valamit többé-kevésbé rendszeresen meg kell jelentetniük. A klasszikus publikációs modell úgy működik, hogy ha valaki közzé akarja tenni a kutatási eredményét, akkor beküldi egy tudományos lapba. Ott a szerkesztő megítéli, hogy az újságba való-e a téma, és ha igen, akkor nagyjából megüti-e az adott folyóirat színvonalát. Ha igen, akkor kiküldi lektoroknak, akik szakmai szemmel alaposan átnézik. Ha ők is úgy ítélik meg, hogy jó az anyag, akkor az újság leközli a kutatást, a cikket. Ha a szerkesztő és/vagy a lektorok visszadobják az anyagot, akkor a szomorú kutató megy tovább egy másik laphoz, és ott is próbálkozik. Ez sajnos hónapokat, akár éveket is jelenthet, a cikket akár többször is át kell írni az adott újságok elvárásai alapján, és ez macera. Emellett pedig, ha sikerül végre elfogadtatni a kutatási anyagot egy újságban, akkor ezekhez az eredményekhez csak kevesen férnek hozzá, mert az újság pénzbe kerül. Egy jó orvosi újság esetén akár évi több százezer forint is lehet az előfizetés, bár most már külön a cikkeket is meg lehet venni, ami átlag 30-40 dollár.

A kutatási eredmények hozzáférését könnyítette meg az ún. open access publikáció elterjedése az interneten, amikor is az újságok online felületén a kiadók egyes cikkeket teljes terjedelmükben szabadon elérhetővé tesznek. Így mindenki szabadon hozzáfér az információhoz, ami előreviszi a tudományt, viszont valakinek ki kell fizetni a kiadó  költségeit, és ha azt nem az olvasó fogja, akkor a kutatónak kell. Ha valaki open access formában szeretne publikálni, simán akár 1000  eurót/dollárt, vagy még többet kell leperkálnia. Ami drága mulatság, sok kutatónak, labornak komoly probléma kifizetni, de nem mindenkinek. Ez utóbbi rétegre alapozva, illetve arra, hogy a kutatóknak muszáj publikálni, a klasszikus, elismert tudományos folyóiratok mellett kinőtt egy csomó parazita online "tudományos" újság, ezeket hívják predátor újságoknak. Ezek olyan, kizárólag online elérhető újságok, amik csak open access formában működnek, és lényegében érdemi lektorálás nélkül, a pénzért cserébe leközlik a kutatási anyagot. Úgy csinálnak, mintha jó nevű szakmai lapok lennének, meg mintha náluk is lenne lektorálás, de valójában nincsen. És ez baj, mert így nincs szakmai kontroll, mint azt a fenti példa is mutatja, teljesen valótlan dolgok is megjelenhetnek tudományos köntösbe bújtatva, ami már az álhír, fake news kategória, a tudomány meghamisítása. Olyan kutatási eredmények láthatnak így napvilágot, amiket a hagyományos újságok nem hajlandók leközölni, mert valami gond van velük, rossz volt a módszer választása, gyanúsak az eredmények, stb., viszont ezt az egyszeri olvasó nem biztos, hogy kiszűri.

Azért vettem elő megint ezt a témát, mert pár napja a világ vezető fül- orr- gégészeti folyóiratának, Laryngoscope-nak az open access "leányújságjában", a Laryngoscope Investigative Otolaryngology-ban megjelent egy közlemény Open access: Is there a predator at the door? címmel, ami erről a jelenségről szól, és segít abban, hogy megkülönböztessük a "jó" open access újságokat a megbízhatatlantól. A téma súlyát jelzi, hogy az összes valamire való nagy fül- orr- gégészeti újság főszerkesztője együtt írta ezt a kiáltványt.

Azt írják, hogy az elismert, illetve szabályosan működő open access újságok ismérvei a következők:
- A szerkesztőség tagjai neves specialisták, a területük elismert szakemberei;
- Az újságnak van ISSN száma (International Standard Serial Number);
- Az újságot az elismert open access folyóiratokat felsoroló Directory of Open Access Journals-ban számon tartják (DOAJ);
- Az újság kiadója tagja az Open Access Scholarly Publishers Association-nek (OASPA);
- Az újság kapcsolatban áll az adott szakma valamilyen elismert szervezetével;
- Az újság honlapján minden kapcsolati lehetőség egyértelműen és teljesen részletesen közzé van téve;
- A publikációval kapcsolatos minden költség egyértelműen jelezve van a felületen, és nincsen beküldéshez kapcsolt díj.

Ha pedig az alábbiakat látjuk, tapasztaljuk, akkor legyünk nagyon óvatosak:
- Rendkívül behízelgő módon invitálnak az adott újságban való publikálásra;
- Garantálják a gyors megjelenést;
- Az újság neve nagyon hasonlít valamelyik ismert újságra, de mégsem az;
- Az újság honlapján nincs cím vagy kapcsolattartáshoz információ;
- A kiadó és/vagy az újság célja homályosan van megfogalmazva;
- Nincs megemlítve a lektorálás (peer-review), illetve minimális beküldési feltételek;
- A cikket, kéziratot emailben kérik, nem pedig online szerkesztői felületen;
- Elvárást támasztanak legalább évi rendszeres közlés formájában, és az open access díjtől való eltekintésről nincs konkrét, egyértelmű szó.

Szóval ha valaki szakmai cikket olvas, vagy szakmai lapban szeretne publikálni, akkor a fentieket érdemes komolyan figyelembe venni. Egyrészt nem minden igaz, ami a neten olvasható, ez sajnos érvényes a szakmailag hitelesnek tűnő open access újságok esetében is. Az itt leközölt kutatási eredményeket kétkedve kell fogadni. Persze nem minden hamis, ami ezeken a felületeken elérhető, de lényegében nincs hitelesítve az itt közölt információ. Másrészt orvosként senki ne essen bele abba a csapdába, hogy engedve a szirén-éneknek egy ál-szakmai lapban való publikálás kedvéért dolgozik hónapokat, rosszabb esetben éveket. Az emailben érkező felkérés legyezi az ember hiúságát, de ez csapda. Egy jó újság nem kéreget cikkeket, küldenek oda eleget kérés nélkül is.

Evidence-based antibiotikus védelem a fül- orr- gégészeti műtétek során

2018.02.13. | HTamas |

Címkék: antibiotikum prophylaxis

Fontos összefoglaló cikk jelent meg az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben az evidencia alapú perioperatív antibiotikus védelemről fül- orr- gégészeti műtétek során (Evidence-Based Use of Perioperative Antibiotics in Otolaryngology). 7671 cikk képezte a review alapját, bár nyilván ebből kapásból kizártak jó sokat, de akkor is hatalmas adatbázisból hozták létre az ajánlást. A guideline nagyon jó irányokat mutat, de ha hozzávesszük a megjegyzéseket, akkor némileg csökken az értéke. De mindegy, így is sokkal jobb, hogy van ilyen, mintha nem lenne, mert ezzel lehet érdemben csökkenteni az antibiotikum rezisztencia továbbgyűrűzését, a mellékhatásokat elkerülni, és lefaragni némileg a költségeket is. Természetesen egy ilyen lista nem tud lefedni mindent, de remélhetőleg az idő előrehaladtával egyre tökéletesebb lesz. Ahol bizonytalanságok vannak, ott egyéni mérlegelés szükséges, és nem szabad nem figyelembe venni, hogy egy "A" szintű (erős) ajánlás teljesen más elbírálás alá kell, hogy essen, mint mondjuk egy "D" szintű (nagyon gyenge) ajánlás.

A veleje:

Nem kell rutinszerűen antibiotikum a műtét során:
- Mandulaműtét (legmagasabb evidencia: 1a, ajánlás szintje: "A")
- Orrsövényműtét (legmagasabb evidencia: 1a, ajánlás szintje: "A")
- Egyszerű, primer orrplasztika, graft nélkül (legmagasabb evidencia: 1b, ajánlás szintje: "B")
- Melléküregműtét posztop. (legmagasabb evidencia: 1a, ajánlás szintje: "A")
- Melléküregműtét pre/intraop. (legmagasabb evidencia: 5, ajánlás szintje: "D")
- Tiszta fülsebészeti műtét (legmagasabb evidencia: 1a, ajánlás szintje: "A")
- Tiszta fej-nyaki műtét, pl. pajzsmirigy, parotis, nyaki blokkdisszekció (legmagasabb evidencia: 1b, ajánlás szintje: "A")

Megjegyzések:
- Orrműtétek során, ha 48 óránál tovább van benn tampon, akkor mérlegelendő az antibiotikum adása a műtétet követően.
- Blokkdisszekciónál lehet mérlegelni intra- és posztoperatív antibiózist.

Intraoperatív antibiotikus védelem javasolt:
- Clean-contaminated fülműtétek, pl. folyós fül, cholesteatoma (legmagasabb evidencia: 2b, ajánlás szintje: "C")
- Cochlearis implantáció (legmagasabb evidencia: 4, ajánlás szintje: "C")
- Lateral (clean) skull base (legmagasabb evidencia: 1a, ajánlás szintje: "A")

Érdekesség, hogy a cochlearis imlantáció során az FDA azért javasolja az intraoperatív védelmet, mert hogy a beavatkozás költségei nagyon magasak, tehát itt "nagyon biztosra kell menni", ami felülírja az egyéb tényezőket.

Intra- és posztoperatív antibiotikus védelem javasolt:
- Clean-contaminated nyaki műtétek. Figyelembe kell venni, hogy anaerob és gram negatív kórokozóra is lehet számítani (legmagasabb evidencia: 1b, ajánlás szintje: "A")
- Anterior (clean-contaminated) skull base (legmagasabb evidencia: 2a, ajánlás szintje: "B")
- Komplex, revíziós orrplasztika, vagy septorhinoplastica (legmagasabb evidencia: 1b, ajánlás szintje: "B")

A szubjektív vizuális vertikális (SVV) vizsgálata egy szimpla vödör segítségével

2018.02.02. | VargaZs |

Címkék: szédülés otoneurológia szubjektív vizuális vertikális svv

A szubjektív vizuális vertikális (SVV) vizsgálata a függőleges sík helyes érzékelésének képességét méri fel, amely vizuális, vesztibuláris és szomatoszenzoros információk feldolgozásán alapszik. A vizsgálat hasznos lehet mind perifériás és centrális vesztibuláris kórképekben, különösen féloldali akut otolith diszfunkció esetén, ahol a deviáció mértéke arányos az elváltozás időbeni fennállásával illetve kiterjedésének mértékével.

 
img_3217.jpg

img_3218.jpg

img_3109.jpg

Az otolith működés megítélésére alkalmas klinikai vizsgálat például a vesztibulárisan kiváltott myogen potenciál (VEMP), a szubjektív vizuális vertikális (SVV) és vizuális horizont (SVH). A légvezetéses cervicalis VEMP (cVEMP) válasz a sacculo-colicus reflex produktuma, amely a sacculus funkciót tükrözi, míg a csontvezetéses ocularis VEMP (oVEMP) szelektíven képes mérni az utriculus funkciót. 

SVV egy sokat tanulmányozott vizsgáló eljárás, amely a páciens külvilághoz viszonyított dőlését képes megítélni. A 0 +/- 2 fok eltérést tekintjük normál tartománynak, az ettől nagyobb kitérés kóros. A dőlés síkjában észlelhető kitérés a statikus utriculus funkció zavarára utal. Féloldali perifériás (labyrinth és/vagy vestibularis ideg) lézió vagy pontomedullaris károsodás (vesztibuláris magok)  esetén a SVV kitérés iránya azonos oldali. Féloldali pontomesencephalon károsodás esetén a SVV deviáció az ellenoldalon észlelhető, míg thalamus vagy nucleus dentatus lézió esetén azonos vagy ellenoldali a kitérés iránya.

Egy 2014-es amerikai tanulmány idős betegeken hasonlította össze a VEMP és SVV vizsgálatok eredményeit, amely során azt találták, hogy a vödör-teszt eredményei mind nagyságukban és irányukban korrelálnak a csontvezetéses oVEMP-pel mért AR (asszimetria hányados) értékével, azonban a légvezetéses cVEMP vizsgálat AR értékekkel nem, amelyek sacculus szelektívek.

Egy 2015-ben megjelent tanulmányban indiai kollégák megnézték a vödör tesztet 100 igazoltan perifériás vesztibuláris károsodásban szenvedő beteg esetében és azt találták, hogy a neuritis vesztibuláris miatt szédülők 83%-ánál, a Meniére-betegségben szenvedők 55%-ánál, a BPPV-sek 71%-ánál és az egyéb perifériás vesztibuláris kórképekben szenvedők 15%-ánál abnormális eredmény született.

A "vödör teszt" egy egyszerűen kivitelezhető, költséghatékony, könnyen értékelhető, betegágy mellett elvégezhető módszer, amely a szédülésdiagnosztikában jól alkalmazható kiegészítő vizsgálatként, továbbá prognosztikai jelentősége van lezajlott vesztibuláris károsodás utáni felépülés monitorozása során.

 

 Forrás:

Subjective visual vertical after treatment of benign paroxysmal positional vertigo. Ferreira MM1Ganança MM2Caovilla HH3. Braz J Otorhinolaryngol. 2017 Nov - Dec;83(6):659-664.

Subjective Visual Vertical in Various Vestibular Disorders by Using a Simple Bucket Test. Naik Chetana and Rane Jayesh Indian J Otolaryngol Head Neck Surg. 2015 Jun; 67(2): 180–184.

Evaluation of a bedside test of utricular function – the bucket test – in older individuals. DANIEL Q. SUN,1 M. GERALDINE ZUNIGA,2 MARCELA DAVALOS-BICHARA,1 JOHN P. CAREY,1 and YURI AGRAWAL1. Acta Otolaryngol. 2014 Apr; 134(4): 382–389.

 

Az influenza a fertőzés során növeli a szívinfarktus kialakulásának kockázatát

2018.01.30. | HTamas |

Címkék: influenza szívinfarktus rsv fertőzéses betegségek szív-érrendszeri betegségek

Facebookon követem a New England Journal of Medicine-t. Mindenkinek ajánlom, a NEJM mégiscsak a világ egyik legnívósabb orvosi újságja, és értenek hozzá, hogy a facebookon hogyan kell megjelenni. És ahhoz is, hogy mikor, és mit kell, kinek posztolni, például én az influenzám közepén találkoztam azzal a cikk-ajánlójukkal, ami egy olyan tanulmányt mutat be, mely szerint az influenza növeli a szívinfarktus kialakulásának esélyét (Acute Myocardial Infarction after Laboratory-Confirmed Influenza Infection). Pont jókor jött ez az info, nem volt elég bajom magával a vírussal... Ráadásul nem is kicsit növeli, egész konkrétan hatszorosára emeli az infarktus esélyét az igazolt influenza B fertőzés az influenza diagnózisának felállítását követő egy hétben, de elsősorban az idősebbekben. Ha letelt a hét nap, a kockázat lecsökkent az eredeti szintre. De nem csak az influenza B, hanem az influenza A, és más, komolyabb légúti fertőzés is, például az RSV (respiratory syncytial virus) is növelte a kockázatot a fertőzés során, de nem annyira, mint az influenza B.

Engem az érdekelt, hogy jó-jó, de igazából hogyan jön létre ez a fokozott kockázat, mi a pathomechanizmus? Amíg nem jutottam el a cikkben az idevágó és hivatkozott kutatásig (Role of acute infection in triggering acute coronary syndromes), addig elsősorban a lázat gondoltam a fő oknak. A láz növeli a pulzusszámot, és ezáltal jobban megterheli a szívet, és ezt nem mindenki bírja. Lehet, hogy ez nem egy rossz gondolat, de úgy tűnik, nem erről van szó. A gyulladás trombogén, vérrögképző hatást fejt ki az ereken belül, és a gyulladás okozta fokozott anyagcsere hypoxiát és hypotensiót okoz, ami végső soron egy stressz az érrendszerre. Tehát ez áll a háttérben. Egyébként ez a hivatkozott kutatás úgy általában beszél a gyulladás infarktus kockázat növelő hatásáról, tehát az influenzát be lehet esetleg mással is helyettesíteni. Például ugyanez a munkacsoport a tüdőgyulladás vonatkozásában is kimutatta a kockázat-növekedést (Cardiac complications in patients with community-acquired pneumonia: incidence, timing, risk factors, and association with short-term mortality).

Persze ezek azért elég fajsúlyos dolgok, nem holmi csip-csup gyulladásokról van szó. Illetve a másik oldalról megközelítve: nem az a mondás, hogy aki influenzás lesz, az a fertőzés hetében, vagy nem sokkal utána infarktusban meg fog halni. De idősebbekben, akik esetleg más szempontból is rizikócsoportba tartoznak, fokozottabban kell odafigyelni, és az oltást is talán érdemes jobban propagálni.

Ventillációs tubus - mire számíthatunk kisgyermekeknél hosszú távon?

2018.01.21. | HTamas |

Címkék: fül gyermek fül orr gégészet középfül ventillációs tubus grommet tubus

Vannak típuskérdések a ventillációs (grommet) tubus kapcsán, amiket rendre feltesznek a szülők. Például, hogy meddig lesz benn a tubus, és mikor kell kivenni? Vagy hogy ha kiesik magától, akkor újra be kell-e tenni? Ha kiesik, begyógyul-e magától a lyuk? Ezek talán a leggyakoribb kérdések. Szerencsére most utah-i kollégák egy olyan széleskörű felmérést publikáltak az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben (Sequelae of Tympanostomy Tubes in a Multihospital Health System), ami alapján a fenti kérdésekre nagyon jó statisztikai választ lehet adni. Persze csak statisztikait, mert hogy az egész orvoslás statisztika, ahogy azt nemrég írtam (Az orvoslás pár alaptörvénye), de mégis, korrekt módon ki lehet elégíteni a szülői kíváncsiságot.

A kutatás hiteles, mert több, mint 14.000, tubusbehelyezésen átesett, 3 éven aluli gyereket követtek 5 éven keresztül.  Óriási esetszám, és hosszú utánkövetés, tehát elég megbízhatónak lehet tekinteni az ügyet. Ugyanakkor muszáj kiemelnem, hogy 3 éven aluli gyerekekről van szó. Én például 3 év alatti gyerkőcöt nem operálok, tehát ha én egy olyan gyermek szüleit világosítom fel, akit én fogok operálni, akkor egy-az-egyben nem emelhetem át ezeket a számokat. Ugyanis a tubus kérdés tipikusan kisgyermekkori kérdés, tehát komolyan számít a vizsgálatba bevont gyerekek életkora. Mert azok a számok, amikről mindjárt szó esik, biztos, hogy nem ugyanígy néznének ki mondjuk egy 3 és 6 év közötti gyerekeket vizsgáló felmérésben. Sőt, a rossz hír, hogy pont ugyanez a kutatás máshol elvégezve sem pontosan ugyanezeket a számokat adná ki, de ennyire persze már ne vesszünk el a részletekben. Abból főzünk, ami van, örüljünk, hogy vannak konkrét számok, csak hát mindent a maga helyi értékén kell kezelni.

Szóval a vizsgált betegcsoport esetében, átlagosan a gyerekek 1.4 éves korában kerültek be a tubusok. A gyerkőcök 14,4%-ánál, tehát kb. minden 7. gyereknél legalább még egyszer kellett tubus, azután, hogy az kiesett, vagy kivették. Sőt, 4,6%-nál, azaz minden 20. gyereknél még legalább 2 alkalommal be kellett ültetni. A gyerkőcök 3%-ánál nem esett ki magától a tubus, hanem ki kellett venni, de itt talán érdemes megfordítani a számokat: 100-ból 97 gyereknél magától kiesik a tubus, nem kell kivenni. Akinél nem esett ki a magától, ott a kollégák elég nagy türelmi időt adtak, mivel átlag 34 hónappal később vették ki a tubust. A rossz hír, hogy 5,1%-nak vagy a kiesés, vagy az eltávolítás után, de visszamaradt dobhártya perforáció, azaz később minden 20. gyereknél volt szükség fülműtétre, hogy bezárjuk a lyukat a dobhártyán. Ez egy kicsit magasabb arány, mint amire számítottam, de lehet, hogy ez pl. azért van így, mert a kutatásba kisebb gyerkőcöket vontak be, mint akikhez én szoktam.

Kedves szülők, ezek a számok, ezekhez lehet igazodni!

Egyes fülcseppek hatása a dobhártyaperforáció záródására

2018.01.18. | HTamas |

Címkék: mellékhatás fül antibiotikum dobhártya fülcsepp fibroblast fluorokinolonok

Mikor most az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben "Cytotoxicity of Ciprofloxacin and Steroids in Mouse Tympanic Membrane Fibroblasts" címmel jelent meg egy cikk, egyből beugrott, hogy na most egy állatkísérlettel azt igazolták, hogy a hallójáratgyulladásra leggyakrabban adott antibiotikumos fülcsepp milyen káros, miközben úgy tűnt, hogy sikerrel alkalmazzuk a klinikumban, hiszen nagyon-nagy arányban ettől gyógyul meg a betegek hallójáratgyulladása. Szerencsére a cím olvasása során az utolsó, fibroblast szón elegánsan átsiklottam, ami azért döntő jelentőségű, mert a helyzet messzire nem ennyire rossz.

Miről van szó? A floridai kollégák egerekből nyert fibroblast sjettenyészeten alkalamazott antibiotikus (ofloxacin, és ciprofloxacin), szteroidos (dexamethason, és fluocinolone), valamint kombinációs kezelés során azt találták, hogy a ciprofloxacin, pláne szteroiddal kegészítve a fibroblastokon egyértelműen cytotoxikus, sejtölő hatású, míg az ofloxacin nem. De ezek "csak" a fibroblastok, a dobhártya rostos rétegében vannak, felette ott van az elszarusodó lapám, a belfelszínén meg a nyálkahártya. Arról nem beszélve, hogy ez egy in vivo kísérlet, azaz ami egerekből nyert sejttenyészeten így működik, még nem biztos, ogy élő emberben is. Ami az utóbbit illeti, persze nem szabad átesni a ló túloldalára, minden gyógyszert valahogy modellezni kell, és azért egész komoly esély van rá, hogy ha egérben káros, akkor emberben is, de az arányok, a pontos hatás vélhetően nem ugyanolyan. Ettől még a tény tény marad.

De visszatérve a fibroblast károsító hatásra: Ha valakinek ép a dobhártyája, akkor legalábbis nem egy-az-egyben jut el a rostos réteghez, így a fibroblastokhoz a gyógyszer, mert előtte ott a hám. Másrészt van ugye az a hülye helyzet, hogy ezzel a gyógyszerrel, cseppel jól tudjuk kezelni a hallójáratgyulladást. Nincs is nagyon más antibiotikumos fülcsepp, és azt látjuk, hogy 100 betegből kb. 98 ettől gyógyul meg, hosszú távon pedig kutya baja a dobhártyájuknak. Ami viszont nagyon megfontolandó, hogy ha valakinek kilyukad a dobhártyája, és befertőződik a friss lyukon át a dobüreg, akkor nem biztos, hogy ciprofloxacin cseppel érdemes kezelni, mert lehet, hogy ez gátolja a lyuk spontán bezáródását. A másik lehetőség, hogy grommet tubus esetén sem biztos, hogy jót tesz a ciprofloxacin, ha később kiesne a tubus, és be szeretne záródni a lyuk. Na jó, de akkor mit adjunk? A tablettás antibiotikum még megterhelőbb a szervezetnek, ráadásul nem is annyira hatékony, mint a csepp a fertőzés szempontjából (Antibiotikumos fülcsepp vs. antibiotikum tabletta). Az amerikaiak szerint adjunk ofloxacin cseppet, de az meg nincs a magyar piacon, legalábbis fülcsepp formájában, csak szemcseppként.

A cikkben egyébként felhozzák a krónikus középfülgyulladást is példának, bár azzal kénytelen vagyok kicsit vitatkozni, hiszen a friss perforációval szemben ott már nem nagyon vannak szabadon fibroblastok, legalábbis nem jobban, mint az ép dobhártyájú betegeknél. Persze kérdés, hogy nyálkahártya oldalról, a dobüreg felől nem jut-e el könnyebben a rostos rétegig a gyógyszer. Mindenesetre itt is érvényes az, amiről 2 hete írtam: az orvoslás sokszor nem a jó és a rossz közötti választás, hanem a rossz és a kevésbé rossz között (Az orvoslás pár alaptörvénye). Lehet, hogy nem tökéletes a ciprofloxacin fülcsepp formájában, de jóval nagyobb arányban javítunk a betegek panaszain, mint ártunk, vagyis jóval nagyobb a haszna, mint a lehetséges ártalma.

A daganat térfogatának jelentősége fej-nyak rák esetén

2018.01.10. | HTamas |

Címkék: onkológia gége gégerák garatrák tumor térfogat

Aki olvassa a heti hírlevelünket, már többször is találkozhatott benne olyan cikkekkel, amiben a rosszindulatú daganatok térfogatával (tumor volume - TV), mint prognosztikai faktorral foglalkoznak. Pár napja jelent meg a Head and Neck-ben egy osztrák tanulmány (Prognostic value of tumor volume in patients with head and neck squamous cell carcinoma treated with primary surgery), ami szintén ezzel a témával foglalkozik, csak míg korábban a TV-t elsősorban a kemo-irradiációs kezelésben részesülő betegek körében vizsgálták, addig itt a sebészi beavatkozáson áteső pácienseknél is nézték.

Természetesen érthető, hogy miért a sugárkezelésnél folytattak ilyen kutatásokat, mivel ott sokkal nagyobb szerepet kapott, kap az előzetes képalkotás a sugárkezelés megtervezéséhez, ezért fontosabb és könnyebb volt összehasonlítani az eredményeket. A korábbi kutatások során az igazolódott, hogy a kemo-irradiációban részesülő betegek esetén a TV erősebb prognosztikai faktor, mint a TNM status a betegség kimenetelét illetően (Tumor volume as prognostic factor in chemoradiation for advanced head and neck cancerPrimary tumor volume is an important predictor of clinical outcomes among patients with locally advanced squamous cell cancer of the head and neck treated with definitive chemoradiotherapy). Sebészi vonalon eddig ez így nem nagyon hangzott el, de most úgy tűnik, oda is elkezd beszivárogni a térfogat szerepe. Például most a fenti, innsbrucki vizsgálat szerint a TV egyértelmű összefüggést mutat a túléléssel (overall survival), a kezelésre adott teljes remisszióval (complete response), valamint az ép széllel való eltávolítás esélyével akkor is, ha sebészileg kezeljük a betegeket (persze az ép széllel való eltávolításnak eleve csak műtétnél van értelme). Azaz minél nagyobb a TV, annál rosszabb a tumormentesség esélye és a túlélés, valamint csökken az ép széllel való eltávolítás esélye. Ez utóbbit illetően érdekesség, hogy amíg a vizsgált 4 alrégió közül háromban (szájüreg, szájgarat, algarat) - logikusan - ahogy nő a TV, úgy csökken az ép széllel való eltávolíthatóság esélye, addig a 4. alrégióban (gégerák) a TV növekedése növeli az ép szél esélyét. Valójában ez is logikus ám, mivel a gégében kis tumorok esetén elsősorban funkcionális műtéteket próbálunk végezni (pl. laser chordectomia) minél kisebb kiterjesztéssel, addig nagy tumorok esetén kénytelenek vagyunk kivenni az egész gégét, ami viszont - szerencsére - növeli az ép szél esélyét.

A leírtak arra hívják fel a figyelmet, hogy a sebészi esetéknél is nőhet az előzetes képalkotás jelentősége. Persze, eddig is szükséges volt előzetes CT, MRI, de a kezelési stratégiát elsősorban a látvány határozta meg, a TNM stádium, a képalkotó inkább csak szupportív jellegű volt. De nem kizárt, hogy pár év múlva már a képalkotón látható tumormassza alapján rendszeres lesz a tumor térfogatának mérése, és ez befolyásolni fogja a döntési folyamatot sebészi vonalon (is). Már olyat is leírtak például, hogy a TV-t építsék be a TNM-be (The role of tumor volume in radiotherapy of patients with head and neck cancer).

Még egy érdekesség, hogy az osztrákok ezt az ún. anatómiai TV-re alapozva írták le, mert CT-vel nézték a betegeket. Korábban elsősorban a PET-CT alapján mérhető metabolikus TV szerepét vizsgálták, ahol már elég egyértelmű a korreláció a prognózissal (Prognostic value of metabolic tumor volume and total lesion glycolysis in head and neck cancer: a systematic review and meta-analysis.). 

Az orvoslás pár alaptörvénye

2018.01.05. | HTamas |

Címkék: általános fül orr gégészet betegfelvilágosítás

A blog indulása óta foglalkoztat, hogy írjak úgy általában az orvoslásról a betegeknek, laikusoknak, szülőknek, de ez rendre elmaradt. Viszont óvodai, meg egyéb, a gyerekeimmel kapcsolatos ügyek miatt egyre több facebook csoportba kerülök be, és rájöttem, hogy nem halogathatom ezt a kérdést. Ugyanis például ezekben a facebook csoportokban napi szinten szembesülök azzal, hogy az emberek sokszor mennyire nem értik az orvoslást, a mi tevékenységünket, nagyon sok az irreális elvárás, és nagyon sok a tévképzet. Itt most nem is okvetlen konkrétan 1-1 gyógyszerről, annak hatásáról, lehetséges mellékhatásairól, vagy bizonyos műtétekről van szó, hanem elvi szinten sok minden nincs jól a fejekben. Ez egyébként nem a laikus érintettetek hibája, és talán nem is az orvosoké, bár kétségkívül kommunikálhatnánk többet és jobban is, de tény: valahol elvesznek az információk, félrecsúsznak az elvárások, amelyek nagy űrt képeznek a két fél között, ami félreértésekre adhat okot.

Ezen változtatni kell, és ennek egyik eszköze, hogy én ezeket itt most leírom. Jöjjön akkor most egy rendhagyó bejegyzés, amelyben összegyűjtöttem a leggyakrabban elhangzó kérdések és megjegyzések alapján a 3 leggyakoribb kérdéskört, amit fontosnak tartok tisztázni. Idézőjelbe odaírtam mindegyik témához 1-2 tipikus, betegek által feltett kérdést, a végére pedig pár olyan példát innen a blogról, ami a leírtakat alátámasztja. Persze azok nagyrészt szakmai bejegyzések, de hátha segítenek megérteni, miről is szól ez az egész.

1. A tutibiztos gyógyulásról

"Tehát ha megműti a fülem, soha többet nem fog folyni, és jól fogok hallani?"
vagy
"Ha beszedem ezt az antibiotikumot, akkor a hétvégére már teljesen jól leszek, ugye?"

Ezekre a kérdésekre az a korrekt válasz, hogy nagyon valószínű, de nem biztos. Az orvosi munka, a gyógyítás egy bizonyos százalékos esélyt ad arra, hogy a beteg meggyógyuljon, ami sokszor gyakorlatilag közel 100%, mert például a náthából lényegében mindenki kigyógyul (bár pár ezrelékes eséllyel itt is lehet szövődmény, mondjuk arcüreg-gyulladás), míg egy fajsúlyosabb betegség esetén, pl. előrehaladott gégeráknál sajnos nem éri el az 50%-ot a felépülés esélye, hiába teszünk meg mindent. Például ha már a fülműtétet emlegettem: egy fülműtét közben felléphetnek szövődmények, később elfertőződhet a seb, a gyógyulási szakban elhalhat a dobhártyalyuk zárására behelyezett lebeny, vagy még később hegek miatt nem okvetlen mozognak majd tökéletesen jól a hallócsontok, ezért nem biztos, hogy jobban fog hallani a beteg. Vagy egy mandulagyulladás esetén lehet, hogy a beteg peches módon egy ellenálló bacit szedett össze, és az elsőként választott antibiotikum nem lesz hatékony. Vannak olyan tényezők, amiket nem, vagy csak alig tudunk befolyásolni, és csak a kezelés közben/után derül ki, hogy ezek mennyire számítottak.

Jobb esetben - szerencsére egyre inkább - rendelkezésre állnak konkrét statisztikák, és elég jól meg tudjuk mondani előre az esélyeket. Például a fülnél maradva, mondjuk egy lyukas dobhártya kapcsán tervezett fülműtétnél 1%-nál is kevesebb az esély arra, hogy a műtét közben komolyabb, az eredeti betegséghez mérhető, vagy nagyobb szövődmények lépjenek fel, viszont 90% az esély arra, hogy sikeresen bezárjuk a lyukas dobhártyát, és nem fog többet folyni a fül, egy gyulladásos gócot kiiktattunk, és mehet víz majd a beteg fülébe, ami a műtét előtt nem volt megengedett. Emellett mondjuk kb. 40% az esély arra, hogy a műtétet követően tökéletesen fog hallani az illető, 40%, hogy jobban, de nem tökéletesen, és kb. 10-20% az esély, hogy a hallása egyáltalán nem lesz jobb, sőt, esetleg egy kicsit még rosszabb is lehet. Ha mindezeket mérlegeljük, akkor az jön ki, hogy a betegek messze nagy része jobban jár, ha átesik a műtéten, bár persze mindig lesznek sikertelen esetek, akiket nem fog vígasztalni, hogy a többieknek nagyobb szerencséjük volt.

Itt a blogon leírt idevágó, szakmai példák:
A lég-csont köz nullára zárása sima dobhártya perforáció műtéte során

Antibiotikum rezisztencia 2013-ban Magyarországon

2. A gyógyítás zökkenőmentességéről, kellemességéről

"De a szteroidnak egy csomó mellékhatása lehet!"
vagy
"Ne szúrja fel a gyerek fülét, az nagyon fáj!"

Minden orvosi tevékenységnek, gyógyszernek lehet mellékhatása, szövődménye, ráadásul az orvosi beavatkozások messze nagy része finoman szólva sem kellemes. Például a fül- orr- gégészetben ilyen a fülfelszúrás, az orrtamponálás, a mandula körüli tályog megnyitása, és még sajnos hosszasan lehetne sorolni. Amikor mi orvosként valami ilyen kegyetlenkedésre vetemedünk, szebben mondva beavatkozunk, vagy valami olyan gyógyszert tervezünk adni, aminek komoly mellékhatása lehet, azt azért tesszük, mert tudjuk, hogy utána jobb lesz, és a beavatkozással járó kellemetlenség gyorsítja a gyógyulást (vagy életet ment), a gyógyszer mellékhatásának veszélye pedig a javulás várható esélyéhez képest kicsi.

Tudjuk, hogy fáj a fülfelszúrás, de utána sokkal gyorsabban meggyógyul a fül, ráadásul meg lehet előzni mondjuk egy agyhártyagyulladást. Tudjuk, hogy lehetnek komoly mellékhatásai a szteroidnak, de az nagyon ritkán fordul elő, viszont egy csomó betegségnél az az egyetlen ténylegesen hatékony gyógyszeres kezelési lehetőség (pl. orrpolip). Természetesen úgy ajánljuk a betegeknek a kezelési lehetőségeket, hogy a lehető legkíméletesebben, legkevesebb mellékhatással tudjuk megoldani a problémát. Adott helyzetben azért javasoljuk a fülfelszúrást, mert éppen ott, akkor, arra az állapotra nem tudunk kevésbé kíméleteset, vagy azért adjuk a szteroidot az orrpolipra, mert nincs más gyógyszer a tarsolyunkban. Tudjuk, hogy ezek nem jók, nem kellemesek, potenciálisan veszélyesek, de nem tudunk jobb alternatívát arra, hogy javítsunk a panaszokon. Ha lenne egyszerűbb, kevésbé fájdalmas, kevesebb lehetséges mellékhatással járó kezelés, nyilván azt javasolnánk.

Itt a blogon leírt idevágó, szakmai példák:
Modern emberkínzás: A hátsó orrvérzés Bellocq szerinti tamponálása
Középfülgyulladás okozta agyhártyagyulladás
A fülfelszúrás lehetséges szövődményei


3. A megfelelő kezelések kiválasztásáról

"Az, jó, ha az antibiotikum helyett infrázok arcüreggyulladásnál?"

Az orvosoknak azokat a gyógymódokat, gyógyszereket, műtéteket kell ajánlani, amiről több különböző, egymástól független kutatás során, tudományos megközelítésből, statisztikailag bebizonyították, hogy hatékony az adott betegség, panasz kezelésére, és a várható kockázat, mellékhatás, szövődmény esélye pedig jóval kisebb, mint amilyen eséllyel javítanak a beteg állapotán (bizonyítékon alapuló orvoslás - evidence based medicine). Illetve ajánlhatunk régóta ismert, bevált gyógyszereket (pl. antibiotikumok, láz- és fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók, stb.), vagy műtéteket, amikről régről egyértelműen tudjuk, hogy hatásosak. Nem lenne etikus olyan kezelést javasolni a betegnek, amiről nem bizonyosodott be egyértelműen, alapos tudományos bevizsgálás során, hogy hatásos, hiszen az egészségéről van szó. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor az orvostudomány gondban van, és nem tud mit kezdeni egy adott betegséggel, panasszal. Ilyen esetekben érthető, ha a betegek olyan gyógyszert, eljárást is ki szeretnének próbálni, amiről nincsenek bizonyítékok, de azért nem tudunk felelősséget vállalni, és a betegnek tudnia kell, hogy valójában magán kísérletezik. Ez a kísérletezés egy ártalmatlan betegség (pl. nátha) esetén kevésbé probléma, de fajsúlyos, az időben elkezdett megfelelő kezelés nélkül akár halálos betegség (pl. rosszindulatú daganatok) esetén akár a beteg életébe is kerülhet.

Mindenkinek szíve joga a saját egészségével rendelkezni, és bármivel próbálkozni, csak legyen tisztában azzal, hogy mit csinál és milyen következményei lehetnek.

Itt a blogon leírt idevágó, szakmai példák:
Mivel kezeljük a náthát: evidenciák

A blogbejegyzés létrejöttében Matics Katától, online egészség-kommunikációs szakértőtől, az Intima.hu nőgyógyászati portál vezetőjétől kaptam inputot és segítséget. Nem mellesleg Kata az EgészségKommandóban alapítótársam.

ENT House blog best of 2017

2017.12.21. | HTamas |

Címkék: ent house hírek

Év végi bejegyzésként a szokásos adott éves visszatekintés lesz itt a blogon, a tavalyihoz hasonlóan két listával. Az első egyfajta olvasói szavazás olyan értelemben, hogy a 2017-ben az olvasók által legtöbb like-ot kapott 5 bejegyzés kerül ide. A második lista pedig az, amiről én gondolom azt, hogy szakmai szempontból a leghasznosabb posztok voltak 2017-ben, mindenféle rangsor nélkül.

Olvasói lista:

5. Körülírt nyaki duzzanat kivizsgálása felnőttben - clinical practice guideline

4. Vérátömlesztés mandulaműtét után

3. Középfülgyulladás okozta agyhártyagyulladás

2. Mit csináljunk a fülzsírral? Legfrissebb USA ajánlás

1. Ráhangolódás a fül-orr-gégészeti vizsgálatra kicsiknek és nagyoknak

Saját listám:

Ajánlások a pajzsmirigy göb kivizsgálására 

Lehetséges elméletek a cholesteatoma kialakulására

Egy érv a cholesteatoma "mucosal traction" elmélete ellen

A lég-csont köz nullára zárása sima dobhártya perforáció műtéte során

A habarczok (polipok) és a roszindulatú újképletek (a fülben) 

A torokváladék tenyésztés hatékonysága krónikus mandulagyulladás esetén

Evidence-based felvilágosítás mandulaműtét utáni étkezésre

Rosszindulatú daganatok az orrgaratban, felnőttekben

 

Ezzel szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt és új évet kívánni! 

Korábbi évek best of bejegyzései: 2016, 2015, 2014, 2013

Miért fordul elő manapság gyakrabban pajzsmirigyrák?

2017.12.15. | HTamas |

Címkék: onkológia sugárzás pajzsmirigy

Nem lehet nem észrevenni, hogy az ember egyre gyakrabban találkozik pajzsmirigybetegséggel, azon belül is rákkal, ráadásul egyre fiatalabbaknál. Az USA-ban már van egy olyan becslés is, hogy a pajzsmirigyrák 2030-ra meg fogja előzni a vastagbélrákot is, és az "előkelő" 4. helyre fog feljönni, mint leggyakoribb rosszindulatú daganat (Projecting cancer incidence and deaths to 2030: the unexpected burden of thyroid, liver, and pancreas cancers in the United States). Pár napja jelent meg a Head & Neck-ben egy összefoglaló cikk, ami ennek a jelenségnek az okait boncolgatja. Miért fordul elő manapság gyakrabban pajzsmirigyrák?

Alapvetően 2 dolgot kell elkülöníteni, ha növekvő esetszámról beszélünk: egyrészt azokat a faktorokat, amik valóban gyakoribbá teszik ezt a betegséget, illetve azokat a tényezőket, amik elősegítik, hogy jobban felismerjünk lappangó eseteket. Ugyanis ez utóbbi azt jelenti, hogy nem is biztos, hogy gyakoribbá válik egy betegség, hanem lehet, hogy csak hamarabb/gyorsabban vesszük észre őket, kisméretű, okkult, lassan növekvő daganat is felismerésre kerül. A cikk szerzői egyébként az ún. wheel of causation model alapján egy négyes rendszerbe sorolták be ezeket a tényezőket: a betegen, az orvoson, az egészségügyi rendszeren múló tényezők, és a környezeti faktorok. Ezek között van átfedés, ezért jobbnak láttam ellopni az ábrát a cikkből, idemásoltam, alatta pedig próbálom magyarázni: 

miert_fordul_elo_manapsag_gyakrabban_pajzsmirigyrak.jpg

 

A laikusok általában olyasmire kíváncsiak, mint hogy pl. Csernobilhoz köze lehet-e a növekvő esetszámnak. Ezek  a tényezők alapvetően a környezeti faktorok közé tartoznak. És igen, akár Csernobil is közrejátszhat, mivel a felsorolt tényezők között a sugárzás is ott van, és ezek kutatásokkal igazolt, nem pedig légből kapott adatok. A fenti ábra alapján, egy rövid listában összeszedtem ezeket a tényezőket, kicsit leegyszerűsítve, egyes pontokat összevonva, a beteget elsősorban érdeklő környezeti tényezőkről hangyányit bővebben írva.

Környezeti tényezők:

- Növekvő sugárterhelés. Adatok támasztják alá azt, hogy például a csernobili, de a fukusimai atomrobbanás után is megnőtt a jól differenciált pajzsmirigyrák előfordulása (Thyroid cancer in Ukraine after the Chernobyl accident (in the framework of the Ukraine-US Thyroid Project); Thyroid cancer incidence in Chornobyl liquidators in Ukraine: SIR analysis, 1986-2010.; Quantification of the increase in thyroid cancer prevalence in Fukushima after the nuclear disaster in 2011–a potential overdiagnosis?). Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy valaki egy atomreaktor mellett lakik, még nem fokozza a rák előfordulási esélyét. Viszont a röntgen alapú képalkotó diagnosztika is ront az ügyön, sajnos a gyermekkori túl sok sugárzás, röntgenfelvétel, CT növeli az esélyét a pajzsmirigyráknak (Exposing the thyroid to radiation: a review of its current extent, risks, and implications). Ilyen értelemben jogos, ha valaki ellenzi a röntgen alapú képalkotó vizsgálatokat (röntgen, CT), de azt is mérlegelni kell, hogy mit veszít a gyerek, ha az adott panasza, betegsége kapcsán nem készül képalkotó vizsgálat. Ráadásul nem arról van szó, hogy akit kétszer megröntgeneznek gyermekkorában, garantáltan pajzsmirigyrákos lesz.

- Növekvő környezetszennyezés. Itt elsősorban vegyszerekre, nitrátokra, szénhidrogénekre, permetezőszerekre, nehézfémekre kell gondolni, mert azok növelik a pajzsmirigyrák kockázatát (Risk factors of thyroid tumors: role of environmental and occupational exposures to chemical pollutants).

- Elhízás. Az elhízás és a gyakoribb pajzsmirigyrák (papillaris carcinoma) között összefüggés van, ami vagy az inzulinnal van összefüggésben, vagy nem (Adiposity and risk of thyroid cancer: a systematic review and meta-analysis)

Beteg oldali faktorok:
- Egyre idősebb társadalom, egyre tovább élő emberek
- Rassz faktorok (pl. ázsiaikban gyakoribb a pajzsmirigy daganat, és ők egyre többen vannak)
- Több orvos-beteg találkozás, szűrő jellegű vizsgálat, főleg nőknél
- Tömegmédia felvilágosító szerepe nő

Orvos oldali tényezők:
- Szakmai média felvilágosító szerepe nő
- Defenzív medicina - több "felesleges" vizsgálat történik, melyek egy része nem is felesleges
- Hatékonyabb szakmai diagnosztikai ajánlások
- Javuló képalkotó eljárások
- Az orvosnak anyagi érdeke több vizsgálat (USA-ról beszélünk!)

Egészségügyi faktorok:
- Jobb beteg-regisztrációs és utánkövetéses rendszerek

A fentiekből látható, hogy elég összetett dolog, hogy miért is nő a pajzsmirigyrák előfordulása. De egyértelműen nő, és ez nem csak a hatékonyabb vizsgálatok miatt van, hanem külső, környezeti tényezők is fokozzák. A csernobilizóknak" igazuk van.