a blogról

 

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogban aktuális és érdekes szakmai témákról esik szó, elsősorban orvoskollégáknak, részben pedig betegfelvilágosítási céllal. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben.


A blog írói:
horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás

http://drhorvathtamas.com/

Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: horvatht [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa



dr. Varga Zsuzsa


Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: dr.zsuzsa.varga [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa

 


JOGI NYILATKOZAT

Kövessen minket!

Feliratkozás heti szakmai hírlevélre

 

Facebook oldalunk:


delicious 40x40-2

 

Online könyvtárunk, közösségi könyvjelzőnk a del.icio-us-ön:


web-2-0-delicious_.PNG

 

Fül- orr- gégészettel kapcsolatos képeink a Pinteresten:


pinterest 40x40-2

Statisztikák



Free Page Rank Tool



 

 

Címkék

Címkefelhő

Az antibiotikum használat növeli a krónikus melléküreg-gyulladás kialakulásának esélyét

2016.08.24. | HTamas |

Címkék: orr antibiotikum melléküregek melléküreggyulladás idült staphylococcus

Érdekes tanulmány jelent most meg a Laryngoscope-ban: úgy tűnik, hogy az antibiotikum használat növeli a krónikus sinusitis (CRSsNP) kialakulásának esélyét. Azt találták, hogy azoknál a betegeknél, akik az elmúlt 2 évben valamilyen nem melléküreg-gyulladás eredetű fertőzés miatt antibiotikumot kaptak, több, mint kétszerese a CRS kialakulásának esélye, mint azoknak, akik nem kaptak antibiotikumot. Azzal magyarázzák a szerzők ezt az eredményt, hogy az antibiotikum használat csökkenti a melléküreg flóra diverzitást, és alapvetően a Staphylococcust szelektálja ki, amiről régóta köztudott, hogy valamilyen köze lehet a krónikus sinusitishez. De mi a köze? Én azt gondolom, hogy alapvetően a Staphylococcusok jelenléte inkább csak következménye, nem pedig az oka a krónikus gyulladásnak, vagy legalábbis csak közvetett oka, csak médiuma. A probléma az esetek nagy részében inkább a nyálkahártya működésével van, aminek következtében könnyeben telepedik meg a beteg melléküregeiben Staphylococcus, mint az egyébként egészséges nyálkahártyájú emberben. Vagy pedig a Staphylococcusra adott immunválasz a hibás, de önmagában csak a Staphylococcus, mint minden baj forrása szerintem kevés. Ez a kutatás viszont látszólag megfordíthatja a tyúk-tojás dolgot: végül is kiszelektáljuk a Staphylococcust, ami elindítja a folyamatot. Igen ám, de akkor miért "csak" kétszeresére növeli a CRS kialakulásának esélyét? Miért nem tizenkétszeresére, vagy ötvenszeresére? Hát szerintem azért, mert csak abban a betegben jön létre CRS, akiben erre van hajlam. Aztán persze ki tudja.

Atyai pofon

2016.08.22. | HTamas |

Címkék: trauma pofon fül dobhártya hallócsontok dobhártya perforáció

traumatic_eardrum_perforation.jpg

A fenti képen a neonzöld nyíllal jelzett dobhártyaszakadás egy jobb fül hátsó-alsó dobhártya-negyedében alakult ki, mivel a beteg saját bevallása szerint nem megfelelő stílusban beszélt az édesapjával, akinek meglendült aztán a keze. Szerencsére a család már békességben érkezett vizsgálatra, ahol végül is a várakozás álláspontjára helyezkedtem. Elég jók a sanszok a spontán gyógyulásra, bár persze nem 100%. Például egy kínai vizsgálat során 504 esetből 451-ben (89%) spontán záródott a dobhártya szakadás, de egy régebbi norvég kutatás is 88%-os spontán gyógyulásról számolt be.

Ami kicsit tovább bonyolíthatja a dolgot, hogy esetleg a hallócsontláncolat is sérülhet a pofontól. Ennek aztán tényleg nagyon kicsi az esélye, de előfordulhat, sőt, még kerekablak ruptura is beleférhet, komoly szenzorineuralis halláscsökkenéssel, akár teljes süketséggel. Ami a láncolatot illeti, egy régebbi, nagy esetszámú (n=166) francia traumás vizsgálat során érdekes módon messze gyakrabban találtak izületi sérülést, mint hallócsont-törést. Pláne érdekes, hogy leggyakrabban az incudomalleolaris izület vált szét, és nem pedig az incudostapedialis izület, bár nem sokkal maradt le mögötte. Ennél jóval ritkábban fordult elő az incus diszlokációja, illetve az incus és a malleus együttes elmozdulása. Még kevesebb esetben fordult elő stapes luxatio, és ahogy feljebb írtam, csak pár esetben tört az incus, a malleus, vagy a stapes szárai. A dolgot árnyalja, hogy ezek temporalis csont traumás betegek voltak, nem pedig a hallójárat felől érkező pofonról volt szó, de vélhetően -legalábbis szerintem- a lézió mintázata olyan nagyon sokban nem különbözhet, ugyanakkor egy temporalis csont törésnél gondolom sokkal nagyobb az esély láncolati érintettségre, mint egy pofon esetében.

A láncolati érintettség elég jól megtippelhető egy hallásvizsgálattal: ha kicsi a halláscsökkenés, akkor a láncolat vélhetően nem sérült, ha nagy (kb. >30dB), akkor pedig igen. Valamilyen eséllyel képalkotó (CT) segítségével még inkább finomíthatjuk a tippünket, de azért a CT diagnózis sem biztos. Célszerű inkább a beteget követni, és ha bezáródik a perforáció, és nincs érdemi maradvány hallászavar, akkor a láncolati kérdés is megoldott.

A mastoidectomia szerepe a nem cholesteatomás krónikus otitis kezelésében

2016.08.17. | HTamas |

Címkék: fül fülműtét tympanoplastica mastoidectomia

A mastoidectomia az az alap fülműtét, amit mindenkinek tudnia kell csinálni, aki például vállal fül- orr- gégészeti ügyeletet. Ugyanakkor nem veszélytelen műtét, hiszen el lehet fúrni a n. facialist, a labyrinthblokkot, a durát szét lehet szakítani, luxálni lehet az üllőt, és még lehetne sorolni. És nem is kell, hogy valami extra rossz, krónikusan gyulladt, scleroticus mastoidüreg legyen, csak elég egy határozott Körner tövis (12), és máris megzavarhatja az ember fejét, és megnő a szövődmény kialakulásának esélye.

Emiatt lehetőség szerint illik kerülni ezt a beavatkozást, értem ezalatt, hogy ha hozzányúlunk a fülhöz, nem kell automatikusan, helyből mindig elvégezni. Itt elsősorban a "sima", nem cholesteatomás fülekre gondolok, azaz a száraz centrális perforációra, vagy az aktív, folyós krónikus otitisre, illetve a hámöböl is valójában ide tartozik, legalábbis a Scott-Brown tankönyvben, Browning szerint. Az ilyen kázusokban nem nagyon van mit várni a mastoidectomiától, mivel a betegség jellegéből adódóan ott nagy eséllyel nem találunk semmit, ami a kimenetelt befolyásolja. Csak hogy rögtön ellent is mondjak magamnak, a hámöböl két szempontból lehet kivétel. Egyrészt ha a hámöböl nagyon beterjed az atticusba illetve az antrumba, és széles atticotomia során sem érünk a mélyére, akkor esetleg egy mastoidectomiás kémnyílás segíthet az öböl aljának a kiemelésében. A másik kérdés, hogy a hámöböl létrejöttében szerepe van/lehet a dobüregi nyomáskiegyenlítés zavarának, amihez viszont a mastoidüregnek köze van, tehát ha valaki nagyon kötözködni akar, a hámöbölnél tud. De a centralis perforáció, vagy krónikus mesotympanalis otitis esetén ez elég egyértelmű.

Most ki is jött egy review az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben erről a kérdésről, akik azt írják, hogy "The current literature supports an evidence-based practice of not routinely performing therapeutic mastoidectomy in the chronic noncholesteatomatous ear but instead considering it only in cases where prior tympanoplasty has failed, antimicrobial resistance has been found, middle ear environment is found to be particularly unsuitable, or in the case of patients with sclerotic mastoids. Even then, tympanoplasty alone may still suffice." Szóval a reoperációnál, vagy valami nem cholestes, de ronda fülnél lehet szerepe, de ott sem egyértelmű, a többi nem cholesteatomás esetben evidencia, hogy nem kell rutinszerűen mastoidectomia. Meg hát mi a ronda fül (middle ear environment is particularly unsuitable), hehe. Persze a cikkírók főleg a költség oldaláról nézték, mármint, hogy felesleges költség, de a beteg oldaláról nézve meg felesleges teher, rizikó.

Facebook-on is hirdeti az igét az AAO-HNS

2016.08.11. | HTamas |

Címkék: internet

13590284_10157134285745387_1746089579474311541_n.jpg

fb_img_1470805398858.jpg

Ez csak 2 abból a 6 képből, amivel most már a facebook-on is hirdeti a helyes szakmai irányelveket az USA hivatalos fül- orr- gégészeti társasága, az American Academy of Otolaryngology - Head and Neck Surgery (AAO-HNS). Mindig is megemeltem a kalapom a netes ténykedésük előtt, nagyon innovatívan, jó érzékkel használják az internetet. Tetszik a honlapjuk, a facebook oldalukat is profin használják (lásd fenti hirdetések), van twitter fiókjuk, youtube csatornájuk, szóval próbálják minden olyan platformon utolérni a netező kollégákat, ahol nagy mennyiségben felbukkanhatnak. Vagy például a kongresszusukhoz már van letölthető ios és google play alkalmazás is, aminek a segítségével hozzá lehet férni a kongresszusi naptárhoz, az előadókhoz, térképhez, meg lehet osztani a közösségi oldalakon a kongresszusi infokat, stb. Egyébként a nettől függetlenül is jó a marketing csapatuk, mert ahogy arról már 3 éve is írtam, a fenti szakmai irányelveket az offline újságjukban is hirdették. Nincs semmi fölösleges rizsa, hogy "Tisztelt kollégák! A szakirodalom feldolgozása alapján arra jutottunk, hogy ...", hanem egyből nyomják az arcunkba, hogy "Ne írj fel szisztémás antibiotikumot sima hallójárat-gyulladásban!", és igazuk van. Elég megnéznünk a mai politikát, az egymondatos megmondások és megfejtések korát éljük, ami ebben a vonatkozásban szerintem kifejezetten működik. Sokkal jobban megjegyzem, hogy ne kérjek CT-t egy rekedt betegnek a gége megnézése előtt, ha arra egy ízléses háttérkép mellett egy mondatban hívják fel a figyelmem, mintha ugyanezt egy egyoldalas cikkből kellene kihámoznom.

Az aszpirin-kiváltotta légúti betegségben (AERD) szenvedők korszerű kezelése

2016.08.08. | HTamas |

Címkék: orr aszpirin asztma orrpolip deszenzitizáció leukotrién antagonista

Azért nem egyszerűen ASA triásznak (vagy Samter triásznak) tituláltam a betegséget, aminek korszerű kezeléséről az International Forum of Allergy & Rhinology-ban múlt héten jelentettek meg egy cikket, mert a szerzők sem úgy hívják, hanem AERD-nek, ez most a trendi. Tehát "aspirin-exacerbated respiratory disease" (AERD), remélem jól magyarosítottam.

Szegény ASA-sok AERD-esek az orrpolipos betegek közül is a rosszabb sorsúak, valami alsó- vagy felső légúti panaszuk mindig van, sokszor kell őket operálni, stb., szóvak nem egy kellemes ügy. Persze melyik betegség az, de az már másik kérdés. Mindenesetre náluk jóval nehezebb egy megfelelő életminőséget biztosító terápiás stratégia felállítása, és erre próbáltak meg javaslatot tenni portlandi kollégák. Ők a következőkben látják a siker kulcsát:

- Szalicilát diéta: Nagyon sok élelmiszer tartalmaz alapból szalicilátokat, amik ugyanúgy provokálják a betegséget, mint az aszpirin. Ilyenek például a szárított gyümölcsök, barack, szilva, avokádó, narancs, ananász, paradicsom, a bogyós gyümölcsök (szőlő is), fűszerek (chili, erőspaprika), magvak (pl. mandula), méz, gyógyfüvek. ITT egy részletesebb lista, hogy pontosan még miben van sok szalicilát, és miben kevesebb. Már van rá bizonyíték (ITT), hogy önmagában a szalicilát kerülése, szalicilát diéta javít a panaszokon, vagyis javíthat, mert azért ez nem minden esetben következik be sajnos.

- Leukotrién antagonisták: Először az asztmára adott leukotrién antagonistát (LT) szedett betegek számoltak be mellesleg arról, hogy az orrpanaszaik javultak, úgyhogy így került be a rhinológiába ez a kezelés. Szintén javíthatja az ASA-s AERD-es betegek panaszait.

- Deszenzitizáció aszpirinnel: Bajor Bence kollégánk foglalkozik komolyan ezzel a kérdéssel, és alapvetően jó tapasztalatai vannak. Ugyanakkor többek között mivel például az elején intenzív osztályos megfigyelést is igényel, hogy nem lesz-e az első fázisban komolyabb allergiás reakció, ezért alapvetően nem a deszenzitizációval érdemes kezdeni. Illetve egyértelműen hatékonyabb a deszenzitizáció, ha műtét után kezdik el. De nyilván, ha valakit meg évente 2x kell operálni, és a hagyományos gyógyszerek mellett nem uralhatók a panaszai, érdemes megpróbálni.

A fenti lista csak a relatív új kezelési módokat és lehetőségeket mutatja be. De alapvetően az ASA-s AERD-es betegeket is ugyanúgy kell elkezdeni kezelni, mint a sima orrpolipos betegeket, tehát lokálszteroid, esetleg szisztémás szteroid, és műtét az opció. Műtétnél szóba kerülhet egy kicsit radikálisabb megoldás kiterjedtebb polipózis esetén, viszont az atrophiás rhinitis lehetőségét szem előtt kell tartani, mielőtt mindent kirámolunk a beteg orrából. A jövőben egyébként itt is, mint minden krónikus gyulladásos betegségben szóba jön a biológiai terápia. Az asztmában már használatos omalizumabot már próbálgatják az ASA-s AERD-es betegek orrpanaszai kapcsán is, az eredmények biztatóak.

"Golfkocsi okozta fej-nyaki traumák gyermekeknél"

2016.08.05. | HTamas |

Címkék: trauma gyermek fül orr gégészet

golfcart.JPG

Nem vicc, az a cikk címe, hogy "Pediatric head and neck injuries due to golf cart trauma". Többször is el kellett olvasnom, hogy jól értem-e, és igen, TÉNYLEG OLYAN golfkocsikról van benne szó. Kiderült, hogy 10 év alatt (2003-2013) az USA-ban, átlag évi 312 golfkocsi baleset során összesen 1471 gyermek sérült meg, azaz nem kevés gyerekről van szó. Illetve ahhoz képest, hogy a golf jellemzően felnőtt sport, a sérültek 43%-a volt 16 év alatti. De van rá magyarázat: a felnőttekkel szemben a gyermekek jelentős része nem is a golfpályán, hanem otthon sérült, jellemzően úgy, hogy elütötték őket, vagy kiestek a golfautóból. Apa golfkocsiját a gyerkőcök otthon felügyelet nélkül elviszik egy körre, aztán irány a traumatológia. A cikk konklúzió az, hogy "Children are more vulnerable to golf cart related injuries, specifically to the head and neck". Hát ja.

Van egy másik konklúziója is: mindenből lehet cikket írni. Fel a fejjel, ha valaki úgy érzi, nincs jó témája! De van, bármi lehet az!

Beavatkozás kérdése malignus otitis externa esetén 2.

2016.08.04. | HTamas |

Címkék: fül fertőzéses betegségek külsőfül hallójárat otitis externa maligna

Úgy alakult, hogy az otitis externa maligna sebészi kezeléséről szóló közelmúltbeli bejegyzésnek lett most gyorsan egy folytatása. Egyrészt, közben befutott egy másik beteg (az előző bejegyzés is persze egy beteg kapcsán született), akinél a szokásosnál is radikálisabb módon kellett beavatkozni, gyakorlatilag körben el kellett távolítani a hallójárat bőrét, elöl egészen szabaddá kellett tenni az állkapocs-izületi tokot. Ezt most a műtét után 2 nappal tudtam lefényképezni. Előtte is érdemes lett volna, mert nem volt lumen, a hallójáratbemenetbe is már csak a legkisebb gyerektölcsér ment bele, a duzzanat és a granuláció miatt a dobhártyát teljesen esélytelen volt látótérbe hozni. A műtétet követően szerencsére drámaian javult a helyzet, a beteg fájdalma gyakorlatilag egyből elmúlt, és most már a legnagyobb tölcsér is lötyög a hallójáratban. Nyilván persze minden éremnek két oldala van: itt meg kell várnunk az áthámosodást, ami nem 2 nap lesz.
Mindenesetre tehát itt a postoperativ kép, elnézést a gyenge felvételért, de talán a fül- orr- gégészek belelátják a dolgokat. Bal fül, neonzöld nyíl: dobhártya első negyedei, kék nyíl: a temporo-mandibularis izület tokja, szabadon.

malignant_external_otitis.jpg

A másik apropó a korábbi bejegyzés folytatására, hogy kaptam Gerlinger Professzor Úrtól egy levelet az előző poszt után:
"Egyetértek Veled, hogy a műtéti tevékenység fontos része a malignus otitis externa kezelésének. Nekem a közelmúltban volt egy esetem, ahol subtotalis petrosectomiát kellett végeznem, az oticus capsula teljes elvételével, mert a labyrintuson is volt egy lik miből folyt a genny, a dobüreg tele volt sarjakkal, a faciális szabadon futott mint egy húr a középfülben. Csoda, hogy nem volt kisagytályogja." 

Illetve Karosi Tamás kollégánk is reagált facebookon:
"Az én véleményem az, hogy a VALÓBAN malignus otitis externa, vagy másnéven koponyaalapi osteomyelitis, akut, életveszélyes kórkép, melynek legfőbb kórokozója a Pseudomonas aeruginosa. Hajlamosító tényezői: diabetes mellitus, immunszuppresszió, droghasználat, alkohol abúzus, elhanyagolt, illetve nem megvelelően kezelt külsőhallójáratgyulladás, stb. Összefoglalva, áttekintve a saját eseteinket, mi 90%-ban a műtétet és a parenterális fluorokinolon-kezelést választottuk. Egy beteget sem vesztettünk el."

Ezek mind megerősítik, hogy igenis szükséges lehet műtétileg is beavatkozni a malignus externás betegeknél.

Egy pár lehetséges ok a BPPV-re

2016.07.29. | HTamas |

Címkék: szédülés fogászat d vitamin osteoporosis otoneurológia bppv benignus paroxysmalis positionalis vertigo

A pályám elején még úgy tanultam, hogy a BPPV-nek alapvetően 3 oka lehet: trauma, fertőzés, vagy vérkeringési zavar. Most újra megnéztem, és az egyetemi tankönyvemben, amiből anno tanultam, csak a vírusfertőzés és az intoxikáció, kiemelten az alkohol szerepel, mint kiváltó tényező, más nem, pl. a trauma sincs megemlítve. Azóta eltelt már egész sok idő, és a tudomány elég sokat fejlődött, egyre többet tudunk a BPPV-ről is. Ugyanakkor valójában a traumán túl a mai napig nem sikerült egyértelműen jól modellezni egyik okot sem, így nem véletlen, hogy azóta is megy a keresgélés, hogy tulajdonképpen mi a fenétől alakul ki ez az állapot. Vagyis hogy mi mindentől, mert vélhetően ez sem az a betegség, ami mögött mindenkinél ugyanaz az ok áll, hanem sok minden vezethet ide.

Érdekes, hogy mostanság sokat cikkeznek a fogászati eredetről, ami a trauma vonalat erősíti. Hiszen ez elsősorban a rezgés, vibráció kapcsán állhat a háttérben, és teljesen logikus (cikk 1, 2, 3, 4, 5, 6). Sőt, pont beleillik a képbe, fúrják a beteg fejét, ez intenzíven megrezgeti a csontokat, a belsőfület. Tehát esetleg érdemes a betegnél rákérdezni arra, hogy a közelmúltban volt-e fogászati beavatkozása, hátha ezzel a kiváltó okot meg is találjuk, legalábbis valószínüsíthetjük.

A másik érdekes felvetés a csontanyagcserével kapcsolatos. Sokan, sokfelé véltek felfedezni kapcsolatot például az osteoporosis és a BPPV között (cikk 1, 2, 3, 4, 5), bár van aki ezt árnyalja, és nem tartja ennyire egyértelműnek (cikk 1, 2). Pedig már állatkísérletekben is sikerült kimutatni különbséget az osteoporoticus állatok és az egészséges egyedek otoconiája között, tehát elég esélyes, hogy direkt vagy indirekt, de van összefüggés. Az otoconia szintézisét és abszorpcióját is befolyásolja a kalcium anyagcsere, tehát miért ne? Ugyanígy a kalcium anyagcsere mellett teszik le a voksot azok, akik szerint a D vitamin hiány is BPPV-hez vezethet (cikk 1, 2, 3, 4), szintén logikus felvetés.

Szóval vannak jó nyomok. Remélhetőleg a recidív BPPV terápiában vagy a megelőzésben is sikerül használhatót találni ezek kapcsán.

Beavatkozás kérdése malignus otitis externa esetén

2016.07.23. | HTamas |

Címkék: fül antibiotikum hallójáratgyulladás fülműtét hallójárat otitis externa maligna

Gondoltam utánanézek ajánlás szintjén, hogy milyen jellegű beavatkozást, és mikor javasolnak malignus otitis externa esetén. Az a tapasztalatom, hogy a betegek egy nem elhanyagolható részénél előbb-utóbb sebészileg is be kell avatkozni, bár szerencsére ez manapság már nagyon ritkán jelent érdemi fülműtétet, inkább csak debridement-t. Ez utóbbi esetben helyi érzéstelenítésben kikapirgáljuk a granulációt, vadhúst, gyakorlatilag a csontig. Mikor az ember eldönti, hogy most már elő a szikét, mert az antibiotikum ellenére hosszú ideje meg sem mozdul a dolog, vagy ne adj Isten folyamatosan romlik, akkor egyből érzi, hogy ez már kellett, mert olyankor teljesen széteső szövetek vannak, egészen tényleg a csontig. Láss csodát, utána általában el is indul a lassú, de látható javulás útján a folyamat, és csak ritkán kell visszaeséssel számolni. És hát persze emellett megy az antibiotikum, hetekig, elvileg hat hétig legalább (cikk), szerencsére néha sikerül egyértelműen hamarabb megfogni a fertőzést.

Szóval ami a beavatkozást illeti, az első oldal, amit releváns találatnak feldobott a google, az az uptodate.com volt, ami a nevéből adódóan rendkívül gyakran frissülő, neves, elsősorban amerikai kollégák által szerkesztett egyfajta szakmai ajánlásgyűjtemény. Odáig még rendben is volt a dolog az ott leírtakban, hogy 6-8 hét antibiotikum, elsősorban ciprofloxacin, viszont mikor a sebészi részhez értem, meglepődtem: "There is no role for topical antibiotics or surgical excision in malignant external otitis therapy. Debridement and/or biopsy to obtain cultures or rule out cancer are the only indicated surgical procedures". Nofene, mik vannak. Ez egyszerűen nem igaz. Legalább írták volna azt, hogy minor role, vagy only in selected cases, de a a no role egy kicsit erős.

Mondom ne már, úgyhogy keresgéltem még, és a további találatok szerencsére megnyugtattak. Az egyik kedvenc újságom, az Otolaryngologic Clinics of North America review-ja szerint, a helyi debridement teljesen rendben van szükség esetén, és ugyanezt véleményezték egy nagy esetszámú izraeli cikk szerzői is. Aztán egy 3 hónapja publikált másik izraeli felmérésben a 88 malignus externás betegek 22%-a igényelt műtétet, bár ennek nagy része csak debridement volt, de 8 esetben mastoidectomiát is végeztek. Illetve van egy csomó, ennél azért kisebb esetszámú tanulmány is, ami ezt a vonalat erősíti. Török kollégák is gyakorlatilag rutinszerűen alkalmazzák a debridement-t, iletve egy pittsburghi tanulmányban 15 esetből 3-nál végeztek mastoidectomiát. Aztán nagyon fontos az a dél-karolinai cikk, ahol 24 betegből 2-nek volt szükséges "major ear surgery", ugyanakkor 5 beteg belehalt a betegségébe. Kicsit félve teszem fel a kérdést, hogy vajon nem lett volna-e kisebb a mortalitás, ha több beteg kerül a műtőasztalra? De persze nem voltam ott, a cikkből nem derül ki minden egyes mozzanat, epizód, és hát könnyű a partvonalról kiabálni. Viszont nagyon hasonló a felállás abban a szingapúri cikkben is, ahol 19 esetből 3-nál volt műtét, viszont 4 beteg meghalt. Aztán persze van olyan publikációk is (1, 2, 3), amelyek írói szintén kizárólag konzervatív kezelést alkalmaztak, vagy pl. tunéziaiak 19-ből csak 1 esetben végeztek debridement-t. Sajnálom, de nem értek velük egyet. Ehhez azért ez a mai napig túl veszélyes betegség. A tenyésztés nem mindig megbízható, sokszor rezisztens törzsek is vannak, meg gomba is lehet, és ha sokat várunk, egyszer csak már a koponyaalapon fut a gyulladás, akkor meg sokszor ennyi volt a történet. Ezt ha lehet, nem szeretném megélni, mert ehhez képest egy debridement nem a világ vége, és hiszek benne, hogy segít.

Online betegfelvilágosítás

2016.07.23. | HTamas |

13726565_1436551283032545_1575141670595515852_n.jpg

A kép magáért beszél, az I fucking love science-en találtam (eredetileg a For Lack of a Better Comic-ról van).