A napokban jelent meg a legfrissebb AAO-HNSF ajánlás a rekedtség (dysphonia) menedzselésére (Clinical Practice Guideline: Hoarseness (Dysphonia) (Update)). Ez nem egy teljesen vadiúj dolog, hanem az előző, 2009-es guideline frissítése (Clinical Practice Guideline: Hoarseness (Dysphonia)). A legfontosabb elemeit összeszedtem ide:
A guideline a következő kiemelt ajánlásokat (strong recommendations) teszi:
- A dysphoniával (rekedtség) küzdő betegeknél az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat során fel kell ismerni azokat a tényezőket, amik sürgősséggel további, még részletesebb gégevizsgálatot tehetnek szükségessé, pl. fej-nyaki, vagy mellkasi műtét a közelmúltban; endotrachealis intubáció; nyaki terime; légzészavar, stridor; dohányzás; professzionális hanghasználat.
- Ajánljunk hangterápiát azoknak a betegeknek, akinek olyan problémája van, ami uralható, kezelhető hangterápiával.
- Rutinszerűen ne írjunk fel antibiotikumot dysphonia esetén.
A guideline a következő további ajánlásokat (recommendations) teszi:
- El kell különíteni a dysphonia azon megjelenésíeit, ahol a hangminőség, a hangmagasság, vagy a hangosság, hangerő megváltozása a kommunikációt is nehezíti, és rontja az életminőséget.
- A klinikusnak az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat során meg kell próbálni kideríteni, hogy lehet-e olyan oka a dysphoniának, ami megváltoztathatja a kezelési tervet. Pl. reflux, neurológiai betegségek, autoimmun betegségek, a gége működését is potenciálisan befolyásoló gyógyszerek szedése (antihisztaminok, antipszichotikumok, vérhigító hematoma esetén, stb.)
- Laryngoscopiát kell végezni, ha 4 héten belül nem javul a beteg panasza, vagy felmerül fajsúlyosabb betegség a háttérben. Laryngoscopia = a gégetükrözés, nem (okvetlen) altatásban végzett mikroszkópos gégevizsgálat.
- Szintén szükséges laryngoscopia, mielőtt hangterápiát kezdünk, vagy beszédterapeutához küldjük a beteget.
- A betegnek műtéti beavatkozást kell felajánlani, ha olyan elváltozás áll a dysphonia hátterében, ami műthető, vagy műtendő, pl. rosszindulatú daganatra van gyanú, konzervatív kezelésre nem javuló jóindulatú gégeelváltozás, glottis insufficiencia.
- Spazmódikus dysphonia és egyéb gége dystonia esetén a beteget oda kell irányítani, ahol erre botox kezelést tudnak nyújtani.
- A betegeket oktatni kell a dysphonia megelőzésére, vagy kordában tartására vonatkozóan. Elsősorban életmódbeli, környezeti tényezőkről kell felvilágosítani őket, pl, reflux, dohányzás szerepe, gyógyszerek, hanghasználati kérdések, kiabálás, stb.
- A betegeket után kell követni, és dokumentálni, hogy miként alakultak a panaszai a kezelést követően.
- A gége vizualizációja előtt/helyett ne kérjünk rutinszerűen rétegfelvételt, CT-t, vagy MRI-t.
- Ugyanezen elven, ne írjunk rutinszerűen reflux elleni gyógyszert vagy szteroidot a betegnek a gége vizualizációja előtt/helyett.
- Dysphoniás betegnek bármelyik időpillanatban meg lehet ajánlani laryngoscopiát.
Végül itt, ennél az utolsó pontnál bújik ki egyértelműen a szög a zsákból. Ha valaki magyar emberként olvassa a szöveget, furcsa lehet, hogy ilyeneket írnak benne, hogy előbb-utóbb gégetükrözésre van szüksége a betegnek, ha rekedt. Miért, nem azzal indul a dolog, hogy belenézünk a gégébe?? De igen, itthon igen. Csakhogy tőlünk nyugatabbra, a betegek nem kapásból jutnak el, vagy tudnak elmenni specialistához, hanem sokszor az alapellátásban kezdik el kezelni őket. Tehát a dysphoniás betegek sem okvetlen kapásból fül- orr- gégészeten kezdenek, sőt, egy részük nem is jut el oda. Így egyből érthetővé válik, mit miért fogalmaznak így. Ez az ajánlás valójában nem (csak) a fül- orr- gégészeknek szól, hanem az alapellátóknak, és esetleg a sürgősségi ellátóknak. Ugyanúgy, mint ahogy a melléküreg-gyulladásnál (Bréking: új USA ajánlás a felnőttkori sinusitis kezeléséhez), vagy a gyermekkori allergiás náthánál (Bréking: új USA ajánlás a gyermekkori allergiás nátha kezeléséhez).
