Aki olvassa a heti hírlevelünket, már többször is találkozhatott benne olyan cikkekkel, amiben a rosszindulatú daganatok térfogatával (tumor volume - TV), mint prognosztikai faktorral foglalkoznak. Pár napja jelent meg a Head and Neck-ben egy osztrák tanulmány (Prognostic value of tumor volume in patients with head and neck squamous cell carcinoma treated with primary surgery), ami szintén ezzel a témával foglalkozik, csak míg korábban a TV-t elsősorban a kemo-irradiációs kezelésben részesülő betegek körében vizsgálták, addig itt a sebészi beavatkozáson áteső pácienseknél is nézték.

Természetesen érthető, hogy miért a sugárkezelésnél folytattak ilyen kutatásokat, mivel ott sokkal nagyobb szerepet kapott, kap az előzetes képalkotás a sugárkezelés megtervezéséhez, ezért fontosabb és könnyebb volt összehasonlítani az eredményeket. A korábbi kutatások során az igazolódott, hogy a kemo-irradiációban részesülő betegek esetén a TV erősebb prognosztikai faktor, mint a TNM status a betegség kimenetelét illetően (Tumor volume as prognostic factor in chemoradiation for advanced head and neck cancer; Primary tumor volume is an important predictor of clinical outcomes among patients with locally advanced squamous cell cancer of the head and neck treated with definitive chemoradiotherapy). Sebészi vonalon eddig ez így nem nagyon hangzott el, de most úgy tűnik, oda is elkezd beszivárogni a térfogat szerepe. Például most a fenti, innsbrucki vizsgálat szerint a TV egyértelmű összefüggést mutat a túléléssel (overall survival), a kezelésre adott teljes remisszióval (complete response), valamint az ép széllel való eltávolítás esélyével akkor is, ha sebészileg kezeljük a betegeket (persze az ép széllel való eltávolításnak eleve csak műtétnél van értelme). Azaz minél nagyobb a TV, annál rosszabb a tumormentesség esélye és a túlélés, valamint csökken az ép széllel való eltávolítás esélye. Ez utóbbit illetően érdekesség, hogy amíg a vizsgált 4 alrégió közül háromban (szájüreg, szájgarat, algarat) - logikusan - ahogy nő a TV, úgy csökken az ép széllel való eltávolíthatóság esélye, addig a 4. alrégióban (gégerák) a TV növekedése növeli az ép szél esélyét. Valójában ez is logikus ám, mivel a gégében kis tumorok esetén elsősorban funkcionális műtéteket próbálunk végezni (pl. laser chordectomia) minél kisebb kiterjesztéssel, addig nagy tumorok esetén kénytelenek vagyunk kivenni az egész gégét, ami viszont - szerencsére - növeli az ép szél esélyét.

A leírtak arra hívják fel a figyelmet, hogy a sebészi esetéknél is nőhet az előzetes képalkotás jelentősége. Persze, eddig is szükséges volt előzetes CT, MRI, de a kezelési stratégiát elsősorban a látvány határozta meg, a TNM stádium, a képalkotó inkább csak szupportív jellegű volt. De nem kizárt, hogy pár év múlva már a képalkotón látható tumormassza alapján rendszeres lesz a tumor térfogatának mérése, és ez befolyásolni fogja a döntési folyamatot sebészi vonalon (is). Már olyat is leírtak például, hogy a TV-t építsék be a TNM-be (The role of tumor volume in radiotherapy of patients with head and neck cancer).

Még egy érdekesség, hogy az osztrákok ezt az ún. anatómiai TV-re alapozva írták le, mert CT-vel nézték a betegeket. Korábban elsősorban a PET-CT alapján mérhető metabolikus TV szerepét vizsgálták, ahol már elég egyértelmű a korreláció a prognózissal (Prognostic value of metabolic tumor volume and total lesion glycolysis in head and neck cancer: a systematic review and meta-analysis.).