Nem is annyira régen írtam a legújabb, egész vonzónak tűnő cholesteatoma kialakulási teóriáról, a mucosal traction elméletről. Ennek az a lényege, hogy a cholesteatoma létrejöttében nem is a dobhártya külső felszíne, vagy kizárólag a negatív dobüregi nyomás játszik közre, hanem a kulcs a dobhártya belfelszínén van. Eszerint már egy kis negatív dobüregi nyomás hatására is a pars flaccida belfelszíne, esetleg a pars tensa a hátsó-felső negyedben hozzátapadhat az ott nagyon közel lévő hallócsontok lateralis felszínét borító nyálkahártyájához, és ott olyan irányú a nyáktranszport, valamint a nyálkahártya sejtjeinek vándorlása, hogy az összetapadt felszínek révén a dobhártya elkezd zsákszerűen a dobüregbe húzódni.

Ez egy szimpatikus, és sok mindent megmagyarázó elmélet. De persze ezzel sem ért mindenki egyet, mert ha mindenki mindennel egyetértene, akor egy nagy, unalmas, rózsaszín lufiban élnénk. Mindenesetre nem kellett sok idő, hogy megkérdőjelezzék ezt a teóriát. Minnesotai kollégák, köztük számos fülészeti tankönyv szerzője, Michael D. Paparella finoman szólva is provokatív címmel "Evidence Against the Mucosal Traction Theory in Cholesteatoma" ismertette a Laryngoscope-ban az ő véleményüket az ügyben. Különböző krónikus fülbetegségekben szenvedő betegek (cholesteatoma,  hámzsák, idült mesotympanalis otitis), valamint cisztás fibrózisban szenvedő, és egészséges emberek temporalis csontjainak vizsgálata során arra jutottak, hogy csillószörös hámsejtek alig vannak a feljebb megadott térségben, ezek ugyanis elsősorban a fülkürtszájadék környékén, és a hypotympanonban vannak, főleg sima el nem szarusodó laphám van a dobhártya belfelszínén és a hallócsontokon. Sőt, cholesteatomás esetekben még kevesebb is a csillószőrös hámsejtek aránya, mint a többi kórképben, illetve egészségesekben, tehát a nyákot sem tudják elvileg úgy terelni, hogy működjön a mucosal traction elmélet.

Tényleg, az ember nem is gondolná, hogy egy szimpla hámsejt jelleg vizsgálattal meg lehet cáfolni egy jól hangzó elméletet, már ha ezt elfogadjuk cáfolatnak. A következő időszakban érdeklődve fogom figyelni a Jackler vs. Pauna (Paparella) meccset ebben a kérdésben, és szurkolok, hogy ne legyen gyors KO a vége, hanem gyúrják meg egymást jó alaposan az ellenfelek... Hátha végre kiderült, hogy hol az igazság a cholesteatomában.