a blogról

 

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogban aktuális és érdekes szakmai témákról esik szó, elsősorban orvoskollégáknak, részben pedig betegfelvilágosítási céllal. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben.
Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, diagnózis vagy terápiás terv felállítására nem alkalmas, csak kiegészítő jellegű. Részletes jogi nyilatkozat ITT.

EgeszsegKommando


A blog írói:
horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

http://drhorvathtamas.com/

Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: horvatht [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa



dr. Varga Zsuzsa


Szakterülete: fül- orr- gégészet
e-mail: dr.zsuzsa.varga [at] gmail.com
A blog írója az ENT House Budapest munkatársa

 

Kövessen minket!

Facebook oldalunk:


delicious 40x40-2

 

Online könyvtárunk, közösségi könyvjelzőnk a del.icio-us-ön:


web-2-0-delicious_.PNG

 

Fül- orr- gégészettel kapcsolatos képeink a Pinteresten:


pinterest 40x40-2

Statisztikák



Free Page Rank Tool



 

 

Címkék

Címkefelhő

A visszatérő mandulagyulladás kezelése műtét nélkül

2017.03.15. | HTamas |

Címkék: mandula mandulaműtét torokmandula

Magyarországon, de a világ nagyobb részén a visszatérő mandulagyulladás a krónikus mandulagyulladás gyűjtőfogalomba tartozik. Például ha megnézzük a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) besorolást, akkor nem is találunk külön olyan tételt, hogy visszatérő mandulagyulladás, ezért ha más nem, kódolási szempontból is kénytelenek vagyunk oda sorolni. És ha már egyszer krónikus mandulagyulladásról van szó, akkor annak műtéti megoldása van, ki kell venni a mandulát. Ez nem csak hazai hozzáállás, például 6 éve írtam az akkor megjelent USA torokmandula ajánlásról, ami alapján szintén műtéti javaslatot lehet adni a rendszeresen visszatérő torokmandula gyulladás megoldására.

De ezt nem mindenki látja így. Például egyiptomi kollégák most publikáltak egy kutatást az American Journal of Otolaryngology-ban arról, hogy gyerekeknél tartós, fél éven át tartó antibiotikus kezeléssel ugyanolyan hatás érhető el a visszatérő mandulagyulladás esetén, mint műtéttel. Azokat a gyerekeket vették be a study-ba, akiknek legalább évi 4 mandulagyulladása volt, és ebből legalább 2 "A" csoportú Streptococcustól. Azt csinálták, hogy a visszatérő mandulagyulladást panaszoló gyerekeket 3 csoportba sorolták. Az első csoportba sorolt gyerekek testsúlytól függően kéthetente 600.000 vagy 1.200.000 egység Penicillin G-t kaptak fél évig, a második csoport pedig hetente 250mg vagy 500mg Azythromycint, a harmadik csoportba sorolt gyerekeknek pedig kivették a manduláit. Sajnos az eredmények részt nehéz volt értelmeznem, csak remélni tudom, hogy jól értettem. Ha minden igaz, a konzervatív kezelés jótékony hatása az, hogy a gyógyszerrel kezelt gyerekeknél később, mandulagyulladás esetén kisebb a fájdalom, a láz, a nyelési nehezítettség, mint korábban, és a magas AST illetve a süllyedés laborértékek ugyanúgy lementek a gyógyszeres csoportban, mint a műtéteseknél. Viszont a szubjektív paramétereket csak a 2 antibiotikumos csoportban hasonlították egymáshoz, ami persze érthető, hiszen hogyan lehet később kisebb fájdalom mandulagyulladás esetén abban a csoportban, amelyikben kivették a mandulákat? Sehogy, hiszen ha nincs mandula, nincs mandulagyulladás. De arról, hogy a gyógyszerrel kezelteknél végül mikor/hányszor volt megint mandulagyulladás, aminek a tüneteit jobbnak írták le a kezelés hatására, arról már nem szól a fáma. Fura.

A fentiek alapján az a cikk konklúziója, hogy mind a bázispenicillin, mind az azythromycin fél éven át adva a műtéttel összemérhető jótékony hatású a gyerekek esetében. De szerintem ez egyszerűen nem jól tervezett kutatás, vagy ha jobb indulatúan állok a kérdéshez, akkor csak rosszul megírt cikk, és/vagy az én értelmezési képességemmel van gond. Mindenesetre azt gondolom, hogy ezt a konklúziót nem lenne szabad így kimondani, még akkor is, ha jogos a törekvés a műtét elkerülésére, és esetleg tényleg javít valamit a tartós antibiotikum kezelés. Itt most ismétlem magam, de miért ugyanolyan jó az antibiotikum, mint a műtét, ha egyszer az antibiotikus kezelés alatt/után is begyulladt a mandula, csak esetleg a panaszok voltak kevésbé markásnak? Műtét után egész egyszerűen ez a probléma megszűnik, tehát nem lehet ugyanolyan jó. Önmagában a süllyedés és az AST értékek javulása pedig még nem jelent semmit. Pont tavaly ilyenkor írta Zsuzsi itt a blogon, hogy az AST-t fül- orr- gégészeti szempontból lassan ki lehet vonni a forgalomból, legalábis nagyon bizonytalan a szerepe a mandula vonatkozásában.

Mindehhez hozzájön, hogy vajon nem pont nagyon veszélyes dolog-e fél éven át adni antibiotikumokt? Nem fog-e valami durva rezisztencia kialakulni, ha esetleg az a módszer elterjedne? Az egyik legveszélyesebb dolog ma az egészségügyben, hogy olyan menyiségben adunk antibiotikumot, hogy hihetetlen módon nő az ellenálló törzsek száma. Nem beszélve a lehetséges antibiotikum mellékhatásokról, hasmenés, esetleg allergia, stb. Nyilván a mandulaműtét sem jó, vérezhet, fáj utána, stb., de végül is csak egyszer kell átesni rajta. Szóval én nem hiszek ebben a tartós antibiotikumos ügyben, sajnálom. Ezzel együtt, persze jó lenne valami gyógyszeres megoldás, hogy ne kelljen kivenni a mandulákat, de nem így, ez.