Pár éve Magyarországon elterjedt az "unortodox" kifejezés, bizonyos gazdasági, politikai lépések kapcsán, aztán az elmúlt 1-2 év világszerte kezdte kitermelni az unortodoxiát. Nyilván ezzel trenddel a fül- orr- gégészet is lépést kell, hogy tartson, és most úgy tűnik, hogy ez a parotis-sebészetben nyilvánul meg. Például 2 hete jelent meg egy közlemény, amiben azt írják a szerzők, hogy 15 év alatt 1359 betegnél végeztek parotis jóindulatú daganat miatt extracapsularis disszekciót, és most már a parotisműtéteik 70%-ánál ezt végzik, nem pedig a klasszikus superficialis vagy teljes parotidectomiát. Úristen, hát ezt meg hogy képzelik, olyat nem szabad, veszélyes, inkorrekt, azonnal hagyják abba!! Viszont mindehhez összvissz 11 esetben alakult csak ki recidíva az átlag bő 7 éves utánkövetésük során, valamint ami a szövődményeket illeti, csak 5 esetben (0,37%) maradt vissza végleges arcidegbénulás, 5%-ban átmeneti paresis volt, 2,3%-ban pedig Frey szindróma. És ez a cikk nem a mucsaröcsögei kórház tanulmánya a kelet-timori orvosi lapban, hanem az erlangeni klinika beteganyaga a Head & Neck-ben megjelentetve, Konstantinos Mantsopoulos és Heinrich Iro tollából. Ráadásul nem is először, mert már 2013-ban is publikáltak ugyanerről a kérdésről, ugyanitt. Tehát a parotisműtét = minimum lebenyeltávolítás dogmájával szemben előkerült egy unortodox, bár korábbi évtizedekből mégiscsak ismerős megoldás.

Nem ők az egyetlenek természetesen, az unortodoxia ragályos, Nápolyból is nemrég jött ki egy hasonló tanulmány, sőt, tavaly kora tavasszal már írtam róla, hogy a European Salivary Gland Society is egy ebbe az irányba (vissza)mutató újragondolást javasol a parotisműtétek kapcsán, bár ők egy 5 régiós felosztásban gondolkodnak, nem pedig az extracapsularis disszekcióban. Nehéz ügy, elszakadni a régi bevésődésektől, és az ember mindig kétked, hogy vajon az új jobb-e, mint a régi. Vagyis, hogy az új-régi jobb-e, mint a régi-új. Mert hogy itt is tetten érhető az a klasszikus orvosi metodikai történet, hogy egy műtétet valahogy csinálnak, aztán később kitalálnak valamit, hogy az úgy még jobb, utána megint másvalamit, végül mintegy újdonságként, újra bejön a régi megoldás, és jöhet a pezsgőbontás.

Ha mindez az unortodoxia nem elég, Brazíliában meg kitalálták, hogy parotist lehet helyi érzéstelenítésben is operálni. Tulajdonképen ebben sincs semmi új, mert hát valahogy csak operáltak régen, még az altatásos éra előtt is fültőmirigyet. Teljes gégeeltávolítást is csináltak lokálban, csak hát elszoktunk tőle. Lehet, hogy itt az ideje visszaszoknunk bizonyos dolgokra?