Bármilyen krónikus orrprobléma esetén előbb-utóbb előkerül a szteroidos orrspray, ami elvileg mindent megold, legalábbis azt várjuk tőle. Vonatkozik ez a nem allergiás krónikus náthára (NAR) is, ahol szintén elég hatékony szokott lenni általában, de nem minden esetben. Érdekes dolog ez, hogy miért van az, hogy kb. ugyanolyan panaszra az egyik betegnél teljesen elmúlnak a tünetek, míg a másiknál szinte meg sem mozdul a folyamat. Ennek okára voltak kíváncsiak thaiföldi kollégák, akik aztán az eredményekből írtak is egy cikket az American Journal of Rhinology and Allergology-ban. Ők citológiai mintát vettek a nem allergiás betegek orrnyálkahártyájából, annak eredménye alapján csoportosították őket, majd megnézték, hogy az egyes csoportok hogyan reagálnak a szteroidos orrsprayre, illetve összehasonlították őket allergiás náthában szenvedőkkel is.

Nos, úgy néz ki, hogy az allergiások egyértelműen jobban reagálnak a lokálszteroidra, mint a NAR-os betegek. A NAR-on belül két csoportra osztották a betegeket, attól függően, hogy a citológiai vizsgálat során voltak-e nagyobb mennyiségben gyulladásos sejtek (INAR - inflammatory NAR), vagy sem (NINAR - non - inflammatory NAR). Itt az INAR csoport csoport reagált jobban, azon belül pedig az eosinophil és a hízósejt túlsúlyos betegek panaszai és paraméterei jobban javultak, mint a neutrophiles betegeké. Hozzájuk képest pedig a NINAR betegek még kevésbé profitáltak a lokálszteroid kezelésből, bár valamelyest az ő panaszaik is javultak.  

Több tanulsága is van ennek a kutatásnak. Egyrészt úgy tűnik, hogy a NAR sem egy egységes betegség, simán benne van, hogy ez egy heterogén betegségcsoport különféle patomechanizmussal, csak hasonló tüneteket mutatnak. Másrészt magyarázatot is ad arra, hogy miért nem használ (annyira) a nazálszteroid egyes NAR-os esetekben, ami az eredmények alapján logikus, hiszen ha nem dominálják a citológiai eredményt gyulladásos sejtek, akkor miért várnánk, hogy reagáljon szteroidra, ami gyulladáscsökkentő? De akkor ott mi lehet a háttérben? Nyálkahártya beidegzési zavar? Végül pedig a citológia egy további kivizsgálási pontot jelenthet a kezelésre nem reagáló betegek esetében.