Ha egy beteget tartósan lélegeztetni kell, akkor előbb-utóbb légcsőmetszést is el kell végezni nála, mivel a szájon (esetleg orron) keresztül levezetett endotrachealis tubus kifekélyesítheti a gégét és az alatti térséget, ami később légúti szűkülethez vezethet. Nem tudom, hogy van-e hivatalos magyar állásfoglalás a légcsőmetszés elvégzésének idejét illetően, de az én megfigyeléseim alapján a magyar egészségügyben ez kb. 1 hetet jelent. Illetve ha eleve olyanok a kilátások, akkor néha sokkal hamarabb is megtörténik.

De mik is azok a kilátások, miből lehet előre következtetni a tartós lélegeztetésre, és ennek következtében a tracheotomia szükségességére? Chilei kollégák ennek próbáltak meg utánajárni, és a következőkre jutottak:

- életkor: az idősebb betegeknél nagyobb eséllyel lesz szükség hoszabb lélegeztetésre, ergo trachostomiára is.

- 200 alatti PaO2/FiO2 arány, ami a 2012-es "Berlin kritériumok" alapján a közepes/súlyos légzési zavar jele. Ehhez a dologhoz egyértelműen sokkal jobban értenek az aneszteziológusok, nekem nagyon utána kellett menni a wikipedián, hogy egyáltalán mi is ez a PaO2/FiO2 ügy. A lényege: "The ratio of partial pressure arterial oxygen and fraction of inspired oxygen, sometimes called the Carrico index, is a comparison between the oxygen level in the blood and the oxygen concentration that is breathed."

- krónikus obstruktív tüdőbetegség az anamnesisben vagy hypernatremia a lélegeztetés kezdetén. A hypernatremia szerintem csak melléklelet, vagyis itt arra gondolok, hogy a studyba bevett betegeknél minden paramétert megnéztek, és ez szignifikáns különbséget mutatott. De kevéssé érzem szorosnak ezt a kapcsolatot a légzészavarral, maximum indirekt, míg az obstruktív tüdőbetegségnél persze nem ez a helyzet. De javítsanak ki aneszteziológusék, ha ez nem így van!