Találtam egy nagyon jó fül- orr- gégészeti blogot. Idén májusban indult, és "Tutorials in otolaryngology" a címe. Már a leírása is elég ígéretes: "This site will help students of otolaryngology in their exam preparations. Various important topics in otolaryngology will be discussed here." Minden orvos élete végégig student, szóval érdemes lesz berakni az rss olvasóba.
Ebben a blogban találtam egy érdekes összehasonlító táblázatot, melyben két légútbiztosítási módszert, az intubálást és a légcsőmetszést (tracheostomia) hasonlítják össze egymással. Azért írok róla, mert egyrészt tényleg benne vannak azok a fontos momentumok, amikben a két módszer különbözik egymástól, másrészt pedig mert lehet vele vitatkozni. Például kapásból vitatható az is, hogy egyáltalán szükség van-e a két légútbiztosítási módszer ilyen jellegű összehasonlítására, mivel nem teljesen ugyanarra a helyzetre találták ki őket. Próbálom elképzelni a szituációt, hogy éppen azon morfondírozom a táblázat pro- és kontra érveit összevetve, hogy vajon most intubáljam-e a rosszul lélegző beteget (vagyis nem is én, hanem inkább egy aneszteziológus), vagy pedig tracheostomiát végezzek, de ez nem reális, az élet nem igazán ilyen. Valójában az van, hogy ha lehet, intubálom a beteget, ha nem megy, akkor tracheostomia. Illetve hosszasan, hetekig nem szabad valakit tubuson hagyni, tehát a hosszabb ideig intubált betegnél előbb-utóbb tracheostomia lesz a vége. Lebutítva ez a döntési algoritmus, és meglehetősen ritka az olyan szituáció, amikor a táblázatban felsorolt érvek egymással való összevetése döntené el a kérdést.
De íme, maga a táblázat:
Tracheostomia | Intubálás |
Nem szükséges a beteget szedálni | Szükséges hozzá a szedálás |
Nem annyira egyszerűen kivitelezhető | Relatív egyszerűen elvégezhető |
Elvileg nem sérül a gége | A gége sérülésének lehetősége fennáll |
Kicsi a légzési holttér | A légzési holttér meglehetősen nagy |
Könnyű a megszűntetése | Adott esetben nehezebben lehet megszűntetni (leszoktatni a beteget a gépről) |
Nehezebben tanulható módszer | Relatív könnyen elsajátítható |
A vérzés és fertőzés veszélye fennáll | Nincs valós vérzésveszély |
Levegő párásítása szükséges | Nem szükséges párásítás |
Hegek kialakulhatnak | Nem alakulnak ki (külső) hegek |
Nem nagyon lehet mellérakni a tubust | Könnyen mellé lehet rakni a tubust |
Az első pontot éppen meg tudom cáfolni, de ez csak kötözködés: másfél hónapja írtam egy nagyon jó videóról, ahol egy aneszteziológus kolléga saját magát intubálta éber állapotban, tehát nem is feltétlen szükséges leszedálni a beteget az intubáláshoz.
Ami viszont tényleg vitatható tétel, az a tracheostomia megszűntetésének egyszerű volta szemben a tubus eltávolításával, vagyis a beteg gépről való leszoktatásával. Ez a két dolog -ha jól értem, hogy mit akart mondani a táblázatíró- szerintem nem összemérhető dolog. Valóban sokszor nehéz leszedni az intubált beteget a gépről, de ez nem a légútbiztosítás mikéntjének köszönhető, hanem a beteg légzésfunkciójának. Másrészt pedig a tracheostomiás nyílás sem záródik mindig spontán.
Tehát mindezekkel együtt, elsősorban intubáljunk, ha lehet! Gyorsabb, egyszerűbb, atraumatikusabb. De persze a légcsőmetszésnek is megvan a maga helye, mint elsődleges légútbiztosítás, pl. gégetumor esetén, nagyfokú gégevizenyőnél, tehát mikor az intubálásra eleve kicsi az esély.
OFF:
Amúgy a légcsőmetszés történelméről már volt egy szép ábrás poszt a blogon ITT.