A preauricularis fistula, vagy fül előtti sipoly egy fejlődési rendellenesség, Heusinger írta le 1864-ben előszőr. Gyakorlatilag egy bőr alatti vakjárat, egy tömlő. Leggyakrabban a fül előtt nyílik a külvilág felé, de a fül körül máshol is, akár magán a fülkagylón is nyílhat. Ráadásul néha nagyon hosszú, akár jó pár centiméternyi is lehet, sőt elágazódhat is. A probléma az vele, hogy gyakran felülfertőződik, váladékozik.  Ezen kívül a betegek sokszor fájdalomról, duzzanatról is panaszkodnak.

Leggyakrabban a pirossal jelölt pontban található a preauricularis fistula nyílása:



A keletkezésére vonatkozó legelfogadottabb teória szerint fül fejlődésének már egy korai fázisában, a hatodik terhességi hét környékén alakul ki, így már újszülőtt és kisgyermekkorban is észlelhető.
A diagnózis felállítása a panaszok és az általános fül- orr- gégészeti vizsgálat alapján történik. Nagyon ritkán, de előfordulhat más szervben is társult fejlődési rendellenesség, leginkább a vesében. Sőt, a fül előtti sipoly komplett genetikai szindróma részét is képezheti, melyek közül talán a BOR (branchio- oto- renal) szindróma a leggyakoribb. Ez a preauricularis sipoly mellett halláscsökkenéssel, veseproblémákkal, nyaki sipolyokkal, valamint könnycsatorna problémákkal járhat.

A sipoly megoldása műtéti. Műtét után előfordulhat kiújulás, ez vélhetően a nem tökéletes kiírtás miatt fordulhat elő. Ennek sokszor az az oka, hogy a gyakran begyulladt tömlő összehegesedik a környékbeli szövetekkel. A kiújulást elkerülendő, ajánlott a temporalis izomtól kifelé elhelyezkedő szövetek teljes eltávolítása, sőt, adott esetben a fülkagyló porcának porchártyáját is részlegesen el kell távolítani.

Hasznos olvasnivaló a témában ITT.